VII.
Nem kell mindig előre tervezni. Nem kell mindig kottából játszani. Nem kell az üres percektől rettegni, nem kell a csend elől lármába menekülni. És nem kell a holnapot fölhordani a mai nap padlására, mert félni sem kell, hogy elfogy.
Nem szabad úgy elmúlni ennek a napnak, hogy több volt benne a holnapiból, mert akkor csak aggódás lesz a jelen és panasz a múlt. Ne a sötéttől félj, miközben világosság vesz körül.
És ne reménykedj ragyogásban, amíg benned sötétség van. Inkább szívd magadba a mai nap fényét, és lelkiismeretfurdalás nélkül használd: ragyogj magad!
Nem kell folyton az órát nézned, a telefonra sem kell minduntalan rápillantanod – ez a legbiztosabb módja annak, hogy lekéss arról, ami: van. A szentek sem azért tették ki a koponyát az asztalukra, mert borzongani akartak. Csak figyelmeztették magukat: most érdemes öröklétet építeni. Mert most még lehet.
Dúdolj, ha tanácstalan vagy! Ne énekelj és ne hallgasd mások énekét sem: dúdolj. Hagyd, hogy elringasson a perc. Ágyazz meg magadnak jól, kényelmesen a most-ban, hogy nagy nyújtózkodással, jóleső várakozással bújj ki belőle, ha felkel a holnap.
Nem a tervekben kell élni, hanem az életben kell tervezni, és a tervezést is élvezni. Aztán nem kell kétségbeesni, amikor a holnap átírja a mai tervet. Hidd el, az is a terv része volt. Az eredeti tervé, csak te nem tudtál róla... Így a jobb.
Fotó: pixabay
