X.
Mint a matematikában, ha túlságosan bonyolult a képlet, amit meg kell oldanunk, azt kell tennünk az életben is: egyszerűsíteni. Ez legyen mindig az első lépés. Olyan zavaros, annyira gyorsan változó, és mindent, de tényleg mindent, még önmaga szabályait is relativizáló lett a világ, hogy ha nem ezt teszed, akkor hamarosan belezavarodsz.
Az események és vélemények olyan labirintusában találod magad, ahol semmi sem biztos, mert a falakat is úgy, olyan önkényesen tologatják, hogy minden tájékozódási képességedet könnyen elveszíted. S ha elő akarsz venni valamit, egy Ariadné-fonalat, ami segíthetne kiigazodni, a végén kijutni innen, akkor rácsapnak a kezedre.
Szabálytalan! – kiáltanak rád. Ha a vallás után nyúlsz, képmutató sajnálkozással azt mondják, ezek a kártyák itt/már nem érvényesek. Ha az erkölcsre hivatkozol, rád förmednek, hogy kirekesztő vagy, aki nem ismeri el mások szabadságát. S mikor valamiféle, tán még otthonról hozott, józan paraszti észre támaszkodsz, könnyen a bolondok között találhatod magad.
Szerintem szándékosan teszik ilyen bonyolulttá a dolgokat. Ha ugyanis az ember összezavarodik, sokkal könnyebben felejti el, mit is akart csinálni az előbb, miért indult útnak, s hogy valójában hová istart. Hogy ki és miért teszi…? Ne kérdezzétek, én nem tudom. Még az is lehet, hogy mi vagyunk, önmagunk, az egész mögött. A gyermeki vágyunk, hogy vezetve legyünk, s vele a sátántól lopott gőgünk, hogy mindig mi vezessünk.
De az egyszerűsítés szabálya akkor is érvényes! Nem kell megrettenni a képletben a sok változótól; nem szabad mindjárt felsőbb hatalmakat sejteni a több ismeretlen mögött. Ami meg a legfontosabb: tilos feladni. Az életet nem csak zseniknek találták ki… Neki kell állni egyszerűsíteni. Amit csak lehet, közös nevezőre hozni. Világos, könnyen megválaszolható, pár szavas kérdéseket feltenni, és a kapott válaszokkal szembesülni.
Tetszik ez Istennek? Mit tenne Jézus ebben a helyzetben? Ezt diktálja a szeretet? Ha három nap múlva meghalnék, akkor is ezt választanám?
S a végén még egy dolog… Ha megvannak a válaszok, aztán nem úgy folytatni, hogy: „jó, de…”
Fotó: pixabay
