A múlt század első felében – főképp annak közepén – csak úgy hemzsegtek a jobbnál jobb magyar labdarúgók, gólvágók. Az 1940-es évek végén, illetve az 1950-es évek elején voltak azonban olyan futballisták is, akik hiába „termelték” a gólokat, hiába jutottak el több mint 50 találatig a magyar labdarúgó-bajnokság végén, a nemzeti válogatottban nem tudták tartósan megvetni a lábukat.
A „Bambának” becézett Deák Ferenc is a fentebb említett futballisták közé tartozott, viszont a megdönthetetlennek látszó gólrekordjainak köszönhetően örökre bevéste magát a magyar labdarúgás „nagykönyvébe”.
Deák Ferenc 1922. január 16-án született Budapesten, Ferencvárosban. Tizenhárom éves korában már a család péküzletben dolgozott, és junior-pályafutását is ekkortájt kezdte el, ám kezdetben nem, mint támadó, hanem, mint hálóőr. Egy kapura tartó lövés azonban úgy fejen találta a fiatalt, hogy az eszméletét is rögtön elvesztette – ennek következtében a szülei eltiltották őt a futballtól.
A kis Ferenc azonban továbbra is kijárt a pályára, és a mérkőzéseken olyannyira ügyesen rugdalta vissza a pályavonalon kívülre esett labdákat, hogy arra még az egykori FC Barcelona-játékos, az éppen tehetségek után kutató Berkessy Elemér is felfigyelt, aki később a Ferencvárosi TC edzőjeként is tevékenykedett. Egyes források szerint állítólag ő győzte meg a szülőket arról, hogy a fiuk folytathassa a játékot. A szülők beleegyeztek, viszont azt a feltételt szabták meg, hogy Ferenc nem állhat többé a kapuba.
Pályafutását – immár támadóként – lakóhelyén, Pestszentlőrincen kezdte, ahol a helyi csapatban futballozott. Beceneve, a „Bamba” ez idő tájt ragadt rá. Elmondása szerint azért nevezték őt így a társai, mert „jó szokása” szerint a középkör táján, a felezővonalnál helyezkedett el, látszólag úgy, mintha semmi dolga nem lenne ott. Bambult, de amikor jött a labda, mindig gyorsan és váratlanul mozdult meg.
A Szentlőrinci AC színeiben 1940 és 1947 között 186 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, mely találkozókon 358 találatot szerzett. A II. világháború utáni első szezonban, 1945–46-ban 34 mérkőzésen 66 gólt szerzett, ami máig világrekordnak számít, és az évad legjobbjának is megválasztották Magyarországon. Az említett idényen kívül, az 1946–47-es, illetve az 1948–49-es szezonban is ő vezette az európai góllövőlistát. A szentlőrinci évei alatt Danninger János klubelnök mészárosüzletében dolgozott.
Mindkét lábával kiválóan lőtt, s remek gólérzékenységére külföldön is felfigyeltek. 1947-ben a török Fenerbahçe tett számára ajánlatot, amit visszautasított, majd 1949-ben, a világ egyik legjobb csapatának számító Torino FC kereste meg, viszont ezt az ajánlatot sem fogadta el. Utólag kiderült, hogy a lehető legjobb döntést hozta azzal, hogy nem igazolt Olaszországba, mivel nem sokkal később, 1949. május 4-én a torinoi klub repülőgépe lezuhant, és a csapat utazó tagjai közül mind elhunytak a repülőgép-szerencsétlenség következtében.
Végül Magyarországon belül váltott klubot, és a Ferencvárosi TC labdarúgója lett. 1947-től 1950-ig volt a zöld-fehér csapat játékosa. Az 1948–49-es idény végén bajnoki címet ünnepelhetett a csapattal. E bajnoki szezonban a 30 mérkőzés alatt 140 gólt szereztek a megalakulásának fél évszázados jubileumát ünneplő Fradi támadói, ebből „Bamba” egymaga 59 találatot lőtt. A három idény alatt a Ferencváros színeiben 111 mérkőzésen összesen 155 találatot szerzett.
Bizonyos források szerint 1950 nyarán egy balatoni étteremben összeszólalkozott két ÁVH-ssal, majd „leütötte” őket. Később megzsarolták, és választás elé állították őt: vagy átigazol a rivális Újpesti Dózsába vagy börtönbe kerül. „Bamba” az előbbit választotta, s így lett a lila-fehér klub játékosa. Ekkor már túl volt a „zenitjén”, ám az itt töltött négy év alatt sem hagyta abba a gólok termelését. Újpesti színekben 77 bajnoki találkozón 53 gólt szerzett. Játékos-pályafutásának utolsó éveit a VM Egyetértésnél, a Budapest Spartacusnál, illetve a Siófoknál töltötte.
Deák Ferenc az 1940-es évek végén a magyar labdarúgó-válogatottban is remekelt, ám a nagyobb sikerekből később kimaradt. „Bamba” összesen 20 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben, mely találkozókon 29 találatot szerzett, ami 1,45-ös gólarányt jelent – ez szintén világrekordnak számít. Legjobb formáját az 1947-es Bulgária elleni összecsapáson hozta, ahol a válogatott 9:0-ra győzte le ellenfelét. Deák e találkozón négyszer juttatta be a labdát a bolgárok kapujába.
Később, az újonnan kinevezett szövetségi kapitány, az Aranycsapat mestere, Sebes Gusztáv úgy ítélte meg, hogy a kiváló támadó politikailag megbízhatatlan, ezért kénytelen volt kitenni a csapatból. Helyére a szintén legendássá vált Hidegkuti Nándort állította.
Deák Ferenc 1998. április 18-án hunyt el Budapesten. Az 1997-es müncheni IFFHS-gálán az „Évszázad gólkirálya” címmel tüntették ki.
Fotó: fradi.hu
