Azt hiszem, ezt hívják igazán alulról jött kezdeményezésnek! Ráadásul milyen sikeres! Egyéni látogatók, gyermek- és felnőttcsoportok zarándokolnak el a tanyára, és tekintik meg a tájházat. Szenvedélyből rendezett be, bővít és gazdagít folyamatosan Sámson Enikő, a tájház melletti panzió vezetője.
Adott egy tanya, a Bokros. Földrajzilag elhelyezve Izsa és Pat között, körülbelül félúton, bár Pathoz talán pár méterrel közelebb, Komárom felől a főútról balra kell letérni. Nem az első lehetőségnél, mert az a szemétdombhoz vezet. A második letérőnél azonban, ha az ember végigmegy a kissé kátyús bekötőúton, megérkezik a béke és nyugalom szigetére. Áll ott egy panzió, kényelmes szobákkal, mennyei étkeket kínáló étteremmel, melynek egyik legszebb berendezési tárgya a csontfehér cserépkályha, hatalmas terasszal, ahová néha betéved barátkozni Mázli, a labrador és óriás uszkár keverék, ahonnan szabad szemmel követhetőek az épp vadászó gólyák, és aminek tőszomszédságában áll a jelenleg már új tetőszerkezettel és cserepekkel rendelkező volt kovács- és asztalosműhely, cikkem jelenlegi főszereplője.
Régi gazdasági házból alakították ki a tájházat
fotó: a szerző
Itt kapott ugyanis helyet a tájház, melyhez néhány tárgy adott volt, elsősorban kéziszerszámok, a transzmissziós tengely, valamint a hatalmas fúró. A többi tárgyat, mely bemutatja eleink életét, mindennapjait, munkáit, kedvteléseit, konyháját, kamráját, pihenőhelyeit, Sámson Enikő szerezte be. Ahogy említette, vagy cserélte vagy szerencsésen gyűjtögette, de olyan is előfordult, hogy egy-egy darabot megvásárolt. Pedig a tájház látogatásáért nem kér belépőjegyet: örül, ha megmutathatja másoknak, mindenkinek. Enikő azt mondja, ezen nem kell csodálkozni: már a szülei is hagyományőrzők és -tisztelők voltak, ő minden bizonnyal az anyatejjel szívta magába ezt a hozzáállást.
Kérdésemre azt is elárulta, amikor iskolás csoportok látogatják meg a Bokrost, nemcsak a tájházat nézhetik meg, hanem gyógynövénygyűjtést is szerveznek a gyerekeknek, saját földjeik terméseit igénybe véve, elmagyarázzák nekik, melyik növény mire jó, ezen kívül lovaglási lehetőséget is biztosítanak, háziasan tartott állatokat lehet simogatni, kipróbálhatják a traktorozást és kézműveskedésre is akad alkalom.
Magát a vállalkozást még 2005-ben, Izsán kezdték, majd 2007-től sikerült Bokrosra költözniük. Nem volt egyszerű, mert a puszta eleinte egyházi, később állami birtok volt. Jelenleg a panzión kívül növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoznak.
fotó: a szerző
