Iszonyú tűzvész pusztította el folyó hó 20-án szombaton délután 1 és 4 óra közt Naszvad község középső részét, 186 lakóházat és temérdek melléképületet.
Áldozatul estek: a tűzfészektől nem messze levő plébánia lak, mely részben be is égett, és ahonnan csak nehezen lehetett az anyakönyveket és a legfontosabb okmányokat megmenteni, továbbá a melléképületek, melyek porrá égtek az összes takarmányfélékkel és kerítésekkel együtt; úgyszintén a fiúiskola és kántortanítói lak, mely egészen beégett; a cserépzsindelyes zárda és a leányiskola körül az udvaron és a kertben minden tövig leégett.
A templomot —noha tágas téren van, minden oldalról fenyegették a lángok, mindenki biztosra vette leégését, miért is a plébános az Oltáriszentséget a község végén levő Neogrády-kastélyba vitte. Szerencsére a templom tetőzete magas, meredek, a rá özönnel hullott égő szilánkok leestek róla és nincs esőcsatornája, mert ha ez van, gyorsan telerakodott volna biztosan gyújtóanyaggal.
Leégett továbbá jegyzői lak minden melléképülete és a postai épület. Menteni a vihar által ide-oda hajtott lángok miatt nem lehetett, a nép is nagyrészt a földeken dolgozott. A szomszédos községek fecskendői már csak a beégést iparkodtak megakadályozni.
Megégett egy 86 éves öregember, igen sokan szenvedtek súlyos égési sebeket, és igen sok állat elpusztult. Összes kár félmillió korona. Alig lett éjjelre csend, felzavarta azt éjfél után 2 órakor ismét az a rémes kongatás; kigyulladt a templom tornya az oda felhajszolt sok égő zsarátnoktól, lánggal égett a plébánia felőli faredős ablak, a harangok alatt a deszkák és gerendák egy része, s a lobogó tűz már-már a tetőzet alá hatol, ha a felözönlő nép el nem oltja.
A kipusztultak segítségére siettek vasárnap délután Palkovich Viktor gútai esperes, aki a gútai hitelszövetkezet, a kath. kör és a maga adományát 305 koronát és Seyler Károly bajcsi esperes, aki 50 koronát adott át a plébániánaközségi jegyző kezébe.
Hétfőn jött gróf Zichy Miklós, a kerület képviselője, aki a plébánián 100 koronát adott át a községi jegyzőnek és megszemlélte a károkat.Aznap jött még Takács Marczell perbetei káplán, aki 30 koronát adott át a szerencsétlenek számára.
A nyomor leírhatatlan. Sok családnál nincs betevő falat. »Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam« sírja sok porbasújtott. Hálás köszönet az eddigi adakozóknak, a jó Isten indítson szánalomra sok nemes szívet!! Gaal István, naszvadi alesperes-plébános.
Esztergom, 1908. június 28.
