Az az igazság, hogy nem nagyon elemezgeti ezt senki, legalábbis azok nem, akiket ennek érdekelnie kellene. Pedig a helyzet nagyon komoly, mert míg 2001-ben 5,29 milliónak vallották magukat római katolikusnak Magyarországon, 10 évvel később már csak 3,69 millióan, a legutóbbi, 2022-es népszámlálási adatok pedig már csak 2,64 millió római katolikust tudtak regisztrálni.
Az ok azért nagyon érthetetlen és nagyon komoly magyarázatra szorul, mert mi nem tartozunk az értékeiből kivetkőzött nyugati világhoz, nem engedtünk be idegen, nem keresztény népeket(jó, néhány 10 ezer kínai, rendőrőrsöstől együtt az tényleg nem nagy szám, az a szintén 10 körüli Fülöp-szigetekről érkezett vendégmunkás meg vélhetőleg katolikus, gondoljunk csak a Manila környéki élő keresztutakra).
Az uralkodó politikai kurzus keresztény, nem is rejti véka alá, hangoztatja is naponta. De nem csak beszél, cselekszik is. A politikusok minden választási kampányban megjelennek az egyházi ünnepségeken, ahol ha lehet, szólnak is a néphez. Mindenki láthatja, hogy nem csak négyévente mennek szentmisére, ha közben van valamilyen más választás, akkor akár évente is ott vannak. De nem csak ennyiben merül ki a támogatás. Súlyos milliárdokat ad a keresztény egyházaknak minden hasznos célra, vadonatúj köntösben pompáznak a templomok, egyházi intézmények. És valószínűleg sokáig ilyen szépek is lesznek, mert a tolakodó hívek nem koptatják az új küszöböt, nem súrolják le egymáshoz nyomódva az új festett falat.
A papság is tudja a dolgát, nem győzi hangoztatni, milyen jó, hogy ilyen politika uralkodik, becsüljük meg, és ne engedjük elcsábítani magunkat a nyugatot majmoló, lélekgyilkos irányzatoknak, mert akkor úgy járunk, mint ők: üresek lesznek a szép, felújított templomaink, és tízévente egymillióval kevesebben szeretnének a katolikus egyházhoz tartozni. Úgyhogy nem tudjuk, honnan hazudta ezt az adatot a statisztikai hivatal, valószínűleg Brüsszelben hamisították…
Fotó: pixabay
