A 21. század közepén, amikorra a diktatórikus rendszerek eltűntek Európából, gyakran hallani az emberek szájából olyan véleményt, hogy az erős kéz politikájára lenne szükség. Egy szigorú, keménykezű kormányzatra, mert rendnek kell lenni végre! Igen ám, de az ostort követelők rendszerint más hátára kívánják a karika csattanását, saját magukkal szemben egy megértő, elnéző és előnyöket biztosító rendszert kívánnak. Lépjenek fel azokkal szemben, akik megzavarják a társadalom békéjét, és a ,,rendes emberek” életét.
Ezzel az a baj, hogy mikor rá kellene mutatni, kik is ezek, akkor nagyon tarka a kép. Mindenki tud valakit, valakiket, akikkel szemben szigorúan kellene fellépni. Csak elfelejtik, hogy volt idő, amikor bennünket, magyarokat jelöltek meg így, csupán az anyanyelvünk és nemzeti hovatartozásunk miatt. Akkor, és azóta sem tudjuk sem megérteni, sem elfogadni. Mert nem is lehet. Azonban beleeshetünk ugyanebbe a hibába, ha mi most másokra mutogatunk, hogy őket kellene megtanítani. Persze nem csak csoportokat pellengéreznek ki – főként a közösségi oldalak fotelből vitézkedő szájhősei – hanem embereket is.
A politikai élet szereplőit, hol börtönbe akarják küldeni, hol meg megválasztják miniszterelnöknek. Mikor, milyen a hangulat. Fő a szigorúság – de csak másokkal szemben. Én, ha egy kicsit elcsalok mondjuk az adóból, mert megkeresem a törvény korlátait feszegető határokat, az nem baj, mindenki így csinálja, én legyek bolond? Vagy eladom a silány termékemet, rásózom valakire, aki kevésbé ért hozzá, akkor szemfüles vagyok és nem gazember. Miért ne?
Amikor az alkalmazottaimnak minimálbért fizetek, bár az ötszörösét is tudnám adni anélkül, hogy a cégben bármilyen deficitet okozna, akkor azt mondom, hogy a törvénynek eleget tettem. A világ ilyen, én ügyes vagyok, ő ostoba, hát ez van. Amikor a szorult helyzetben lévő embert kihasználom, és semmi pénzért elcsalom az értékeit, akkor csak éltem a lehetőséggel, nem kényszerítettem.
Ha a sógor 59. szülinapján legurítok 3 felest, és utána kocsiba ülök – nem messzire megyek, és különben sem árt nekem annyi… És megannyi bűn és erkölcstelen, etikátlan tett, amit bizony akár valamilyen módon büntetni is lehetne. De az más. Kell a szigor, a keménykezű vezető, de nem velem szemben. Ennek a csőlátásnak és önzésnek a következményei voltak a 20. század embertelen diktatúrái. Az emberek elfelejtik, hogy a jégverés nem gondolkodik és nem válogat, mielőtt lezúdul, és nem kerüli el az én kertemet sem… Tehát olyat kívánjanak, amit magukra nézve sem bánnak. Választások jönnek, gondolkodni ér!
Fotó: pixabay
