Hogyan alakult ki benned a kötődés a küzdősportok iránt, és miert pont a bokszot választottad?
A kötődés már egészen korán, gyerekkoromban kialakult, amikor 5-6 éves voltam. A televízió majdnem minden hónapban közvetített egy bokszgálát, ezeken többek között Erdei Zsolt, vagy épp Csontörő János szerepelt. Mindig késő estig fentmaradtam, hogy végignézhessem. 11 éves koromban kezdtem el versenyszerűen bokszolni és azóta képtelen vagyok abbahagyni. A szülőfalumban kezdtem, majd Galántán folytattam egy másik klubban nagyjából 13 éves koromig, ezek után kerültem a Tomi KID Akadémiára. Elejétől kezdve csak az ökölvívás érdekel a harcművészetek közül, az MMA ( kevert harcművészetek ) egyre nagyobb népszerűségnek örvend, de nem szeretném kipróbálni és egyre inkább azt érzem, hogy eltávolodik tőlem és az értékrendemtől.
Mi kell ahhoz hogy valakiből bokszoló váljon és milyen nehézségekkel kell megküzdeni?
Ahhoz hogy valakiből ökölvívó váljon nem kell semmi és senki, csak alázatra, akaratra, kemény munkára és fegyelemre van szükség. Rengeteg dolgot fell kell áldozni a sikerek érdekében. Fiatalon sok eseményből, buliból kimaradtam és sokszor voltam távol a családomtól. Rengetegen mondják, hogy szeretnének olyan életet élni mint én és inkább ezt választanák, minthogy munkába kelljen járniuk. Erre mindig az a válaszom, hogy próbálja ki egy hétig és utána majd vissza akar menni a munkába. Persze ott is vannak normák és elvárások, de a fizetés nem minden esetben van egyensúlyban a teljesítménnyel. Engem a sikereim alapján ítélnek meg és értékelnek, ezért mindig a maximumot kell nyújtanom. Soha nem kapcsolódok ki, napi 2-3 edzésem van, ezen felül az életmódomra is oda kell figyelnem.
A Tomi KID Akadémia az ország legsikeresebb ökölvívó akadémiája. Mit gondolsz, mitől vagytok ilyen sikeresek és hogyan kell elképzelni a klubon belüli életet?
Az edzőnk Tomi egy jelenség, aki rendkívül sikeres volt a boksz pályafutása alatt és a magánéletében is. Rengeteg tapasztalattal rendelkezik, amelyet át tud adni a fiatal sportolóknak és nagyon fontos, hogy szereti amit csinál. A felkészülés idejére lehetőség van beköltözni az akadémiára, ilyenkor napi 2-3 intenzív edzésünk van, amelyek nagyjából 6-7 órát vesznek igénybe. Nagy hangsúlyt fektetünk az étkezésre és a regenerációra.
Bár még fiatal vagy, de életed jelentős részét képezi az ökölvívás, nem vetted fontolóra, hogy pályafutásod után edzőként hasznosítsd a tudásod? Tudnál valamit tanácsolni a fiatal sportolók számára?
Régen mindig azt mondtam, hogy kizárt dolog, hogy belőlem boksz edző legyen és nem szeretnék ezzel foglalkozni. A véleményem azóta valamelyest változott, ma már úgy gondolom, hogy pályafutásom után mindenképp maradok az ökölvívás területén. Jövőre főiskolára szeretnék menni és a későbbiekben sportfizioterapeutaként tevékenykedni. Úgy érzem még nem tanácsolhatok semmit a fiatalabb generációnak, nem tudom milyen nehézségekkel kell megküzdeniük nap mint nap, de véleményem szerint mindenki tud többet tenni azért, hogy valamilyen módon pozitív irányba terelje az életét. Engem a boksz fegyelemre tanított, fegyelmezett munka nélkül az élet mindig pofozni fog, és soha nem fogod elérni a céljaidat, de ha egy kicsivel is több fegyelem van benned, mint a vetélytársaidban, akkor előbb utóbb biztosan eléred a céljaidat.
17-szer kiáltottak ki a különböző tornák legtechnikásabb bokszolójának, 6 szlovák bajnoki címet tudhatsz magadénak, kétszer voltál 9. a világbajnokságon (2017 és 2019), bronzérmes lettél az ifjúsági Európa-bajnokságon, bronzérmes a 2019-es Európa Játékokon, bronzérmes az Európa-bajnoki selejtezőn (2021) és Európai Uniós bajnok vagy (2018). Melyik az a siker, amelyik a legtöbbet jelentette számodra, valamint milyen stílusú bokszolónak tartod magad?
Mondhatnám, hogy az olimpiára való kijutás, mivel 26 év után sikerült ezt elérnem szlovákiai ökölvívóként, és én voltam az első akinek sikerült meccset nyernie az olimpián, de ennek ellenére a legnagyobb sikeremnek az Európai aranyérmemet tartom. Az olimpiára való kijutás nagy siker, de úgy érzem ott nem értem el semmit. A célom, hogy a következő olimpián, amely Párizsban lesz, éremmel térjek haza. Úgy gondolom, hogy én teljesen eltérő stílusban bokszolok, mint a többi ökölvívó. Nem mindent erőből akarok megoldani, rengeteget “táncolok”, laza a mozgásom és szeretek túljárni az ellenfeleim eszén, továbbá jól tudok a meccseken előre látni, tudom mit fog ütni az ellenfelem és mi a következő lépése. Valószínűleg ez onnan ered, hogy gyerekkoromban néztem a legendás Muhammad Ali meccseit és nagyon tetszett a mozgása. Később mikor már én is bokszoltam, jobban megértettem mit miért csinált, inspirálódtam tőle. Nem mondom, hogy próbálok rá hasonlítani, de felfedezhető a hasonlóság a boksz stílusunkban.
Szlovákiai magyarként nem fordult meg soha a fejedben a gondolat, hogy Magyarországot is képviselhetnéd az ökölvívásban akár válogatott szinten is?
Ez a kérdés most nagyon aktuális. El kellett volna indulnom a magyar bajnokságon, de sajnos egy vállsérülés közbeszólt. Eljátszottam már a gondolattal, de nem szeretnék elhamarkodott kijelentéseket tenni. Nem tartom kizártnak, át kell gondolnom és utána az edzőmmel közösen meghozzuk a döntést.
