Ki a felelős a drágaságért?
Rögtön az elején fontosnak tartom közölni a kedves olvasóval, hogy nem vagyok közgazdász, tehát ne számítsanak egy szakmai elemzésre. Hétköznapi emberként, a felmerülő jelenségeket próbálom értelmezni némi történelmi útmutatással. A modern elméletek szerint a gazdaság úgy működik jól, ha hagyják érvényesülni a piaci szabályokat az állam esetleg némi ellenőrző szerepet tölt be. Ezzel csak az a bökkenő, hogy a gazdasági folyamatokat is emberek működtetik, és éppen ezért az egyéni érdekek komoly szerepet játszanak. Nem kell tanult közgazdásznak lenni ahhoz, hogy tudjuk, hogy a minden gazdasági tevékenység fő mozgatórugója a profitszerzés. Másképp nem lenne értelme semmilyen üzleti tevékenységnek, és ez így teljesen rendben is van. Akkor van probléma, amikor a nagyobb profit érdekében úgy alakítják a gazdasági mutatókat, hogy az csak az egyik félnek jó, a fogyasztói oldalon komoly nehézségeket okoz. A leglátványosabb ilyen jelenség az árak drasztikus, indokolatlan emelkedése. Ma ezzel küzdünk, és a kérdéseinkre legtöbbször az a válasz, hogy a világjárvány és a háború az oka. Elismert, neves közgazdászok többször is bizonyították, hogy ez nem fedi teljes egészében a valóságot, mert az áremelkedések már jóval előbb elkezdődtek. Nehéz lenne konkrétan rámutatni, mi, vagy kik az okozói, de az biztos, hogy nem csak objektív okai vannak. Az összeesküvés elméleteket hagyjuk a dilettánsokra, nézzünk vissza kicsit a múltba.
Morus Tamás, VIII.Henrik lordkancellárja, aki hitéhez való hűségéért az életével fizetett, a következőt írja Utópia című művében: „Hiába emelkedik a juhok száma, a gyapjú ára nem esik, mert ha nem is egy kéz gyakorol egyedárusítást, hanem töb: kevesek kezében egyesül ez, a gazdagok kezében, akiket a szükség nem hajt és akkor adják el, amikor akarják, és csak akkor akarják, amikor megkapják a kívánt árat.” Ez a kicsit barokkos megfogalmazás ugyan nem ad választ teljes egészében mindenre, de azért a lényeg körül jár. Erről manapság egyébként nagyon sokat beszél Székely János szombathelyi megyéspüspök is. Az ilyen jelenségeket nem lehet máshogyan kiszűrni, csak állami beavatkozással, ugyanis szerencsés eseteben az állam mindkét fél érdekeit védi. Ezt mindig felismerték, amikortól az államalakulatok megjelentek a világban. Az egyik könnyen érthető példa az Ószövetségben található, amikor Egyiptom uralkodója különös álmot lát. A Nílusból kijön hét szép kövér tehén és legelészni kezd. Nem sokkal később kilép hét iszonyatosan sovány, zörgő csontú tehén, és elnyeli a hét szép kövéret. Az álmot csak a rabszolgaként odahurcolt zsidó ifjú, József fejti meg: hét esztendőn keresztül nagyon bőséges termés várható, utána azonban hét rendkívül rossz. A fáraó rögtön intézkedik, és hét éven keresztül a sok gabonát állami raktárakba gyűjteti. A rossz években aztán ebből ad a népnek, állami felügyelet mellett. Egyiptomon kívül mindenhol nagy éhínség dúl, csupán a Nílus királynője tudd enni adni népének. Ha mesés is, de mindenképpen tanulságos. Ma sem ártana az ilyen jellegű állami beavatkozás, egészen biztosan el tudnánk kerülni az egekbe szökő árakat. Nem beszélve arról, hogy a stratégiai vállalatokat, mint az energia, ivóvíz, üzemanyag, az élelmiszeripar (pl. cukorgyárak) nem lett volna szabad teljesen magánkézbe adni.
Sárközi János
