Már tizenegyedik éve, hogy húshagyókedden megrendezik a bőgőtemetést Bős városában. Ez idén, 2023. február 21-én sem volt másképp, ahová – a gyönyörű tavaszi időnek köszönhetően – rengetegen kilátogattak.
Valahol dőrejárással, máshol busójárással zárul a farsangi időszak, Bősön pedig az úgynevezett bőgőtemetés a legismertebb hagyomány a tél elűzésére és a vigadalom búcsúztatására. A nagyböjt kezdetét megelőző utolsó napon, azaz a hamvazószerda előtt tartják meg minden alkalommal ezt az eseményt, ami Felvidéken Bős városában a legelterjedtebb.
Az emberek szeretik ezt a szokást, mivel feldobja a szürke, hideg februárt és lehetőség arra, hogy kicsit kimozduljanak, akár a gyerekekkel együtt. Kedvező volt az időjárás is, de úgy gondolom, hogy a hideg sem tartotta volna vissza a népet a mulatozástól. Főleg úgy, hogy a szervezők gondoskodtak a meleg italokról: forraltbor, tea; de volt természetesen lehetőség más italok fogyasztására is. Ezenkívül kínálták az embereket farsangi fánkkal, vagyis siskával, valamint fogyasztható volt még zsíros kenyér lila hagymával és gulyás, amelyekről a szervezők, helyesebben mondva a Csemadok Bősi Alapszervezete és Bős Város Önkormányzata gondoskodtak.
Az esemény este hattól kezdődött a bősi millecentenáriumi emlékműnél. Amíg összeverődött a „gyászoló nép”, addig Vida Gyuri gondoskodott a megfelelő hangulatról. Miközben valakik ettek és ittak, mások a „ravatalozóban”, mármint a Csemadok-házban nézték meg a letakart nagybőgőt. Sokan parókában, festett arccal kísérték utolsó útjára a hangszert.
Az ünnepséget a Csemadok Bősi Alapszervezetének elnöke, Nagy Anikó nyitotta meg beszédével, ahol mesélt arról, hogy milyen volt a bőgőtemetés régen, majd elmondta a program menetét. Ezt követően a Márokházi óvodások léptek fel egy kisebb farsangi műsorral, majd Vida Gyuri kíséretében kezdetét vette az, amiért sokan kilátogattak a város közepére: elkísérték utolsó útjára a nagybőgőt, miközben az asszonyok sírtak-ríttak.
Minden évben Zalka Lóránt bújik a pap szerepébe, azonban idén Vida Gergely és „piakónusa”, Eke Máté lépett a helyébe:
„Vasárnap este kaptuk meg a felkérést és hétfőn este egyeztettünk, tehát egy napunk volt felkészülni arra, hogy mi temessük el a bőgőt. Zalka tanbát nehéz helyettesíteni, de nem lehetetlen. Ketten vettük át tőle a szerepét, szóval sokkal könnyebb volt, mert tudtunk egymásnak segíteni. Mivel Lóri több évnyi tapasztalattal rendelkezik, ő mindig rengeteget improvizált, de ez nekünk még új terep volt, így inkább jobban ragaszkodtunk a megírt szöveghez. Azért valamennyit improvizáltunk mi is, illetve voltak olyan sorok, melyeket aznap este toldottunk a megörökölt íráshoz. A bőgőtemetés közben nagyszerűen éreztük magunkat. Sokkal gyorsabban repült el az idő, mint ezelőtt, külső szemlélőként” – mondta el lapunknak Máté.
A bőgőtemetés lezárta a telet, a farsangi időszakot, a mulatozást. Kezdetét vette a 40 napos böjt és várhatjuk a tavasz eljöttét és a feltámadást, hogy az új kezdet mit is tartogat számunkra.
Bott Noémi írása
