,,Nekem áldott az a bölcső, mely magyarrá ringatott”
Nagyszalontán látta meg a napvilágot 1817.március 2-án a magyar romantikus irodalom egyik meghatározó alakja, Arany János. Ha mást nem, annyit az irodalom terén kevésbé tájékozottak is tudnak, hogy ő a Toldi -trilógia szerzője. A kicsit mélyebbre vájók arról is hallottak, hogy ő a legismertebb és legtermékenyebb magyar balladaköltő. A Szondi két apródja, Mátyás anyja, A walesi bárdok, az V. László, a Tetemre hívás, vagy éppen az Ágnes asszony- mind Arany János magas szintű műveltségét, szinte hihetetlenül gazdag szókincsét bizonyítják. Az idős szülők késői gyermekeként született költő már 4 évesen sok betűt le tudott írni és az olvasás sem okozott neki nehézséget. Később nyelveket tanult, eredetiben tudta olvasni a latin, görög, német, angol és francia alkotók műveit. Emellett anyanyelvét is a lehető legnagyobb mélységéig megismerte és minden elemét felhasználta, ennek köszönhető műveinek páratlanul gazdag nyelvezete. Közismert Petőfihez kötődő szoros barátsága is, ami Arany szelíd és türelmes természetét bizonyítja, mert a magyar irodalom lángoló üstököse a kortársak szerint, akivel csak tudott, összeveszett (többek között Klapka György tábornokkal is). A hallgatag Arany Jánossal nem nagyon lehetett. Az Epilógus című versében természetének ezt a vonását szépen meg is fogalmazta: „Ha egy úri lócsiszárral Találkoztam s bevert sárral: Nem pöröltem- Félreálltam, letöröltem”. A költő, nemzetőr, nagykőrösi tanár, a Kisfaludy Társaság igazgatója 1882.október 22-én hunyt el Budapesten.
(Kép: wikipédia)
