A mohácsi csata után rögtön ketten is jelentkeztek a megüresedett magyat trónért, az ország leghatalmasabb főura, Szapolyai János, és az osztrák császár, Habsburg Ferdinánd.
A magyar főrendek többsége a kaotikus állapotokban legfőképpen arra gondolt, hogy vagyonát és megszerzett méltóságait valahogy átmentse, így szépen megkoronázták mindkét jelöltet Szent István koronájával, az ősi szokás szerint. Perényi Péter méltóságánál fogva volt a korona őrzője, és Szapolyai János híve- mindaddig, amíg annak kedvezett a szerencse. Amikor látta, hogy a másik fél erősebb, fogta a Szent Koronát és elvitte Bécsbe Ferdinándnak. A két király viszálykodása azonban nem merült ki csak a huzavonákban, hanem időnként véres összecsapásokba is torkollott. Szapolyai János mellett csak a hozzá húzó főúri bandériumok álltak, míg Ferdinánd mögött nagyhatalmű bátyja, V: Károly spanyol király és német-római császár. Ilyen erőviszonyok mellett csaptak össze 1528.március 28-án Szina mellett, ahol János király hadai vereséget szenvedtek, és Szapolyai Lengyelországba menkült. Később összeszedte erejét, és folytatódott a két király viszálya.
(Kép:wikipédia)
