Az Osztrák-Magyar Monarchia 1871 után kezdte el kiépíteni egyik legnagyobb erődrendszerét Galíciában, a ma Przemysl néven ismert lengyelországi város körül. Miután Oroszország a krími háborúban szembe került korábbi szövetségesével, Ferenc József császár úgy vélte, hogy nem árt felkészülni kelet felől.
Igaza lett, mert az I. világháború kezdetén, 1914 augusztusában megindult az orosz gőzhenger, és minden fronton visszanyomta a Monarchia csapatait. Elesett Lemberg (ma Lvov, elődeink Ilyvó néven ismerték), majd a San folyó torkolatánál épült, hadászati szempontból rendkívül fontos Przemysl erődjét zárták körül a cári csapatok. Az osztrák-magyar haderő többször is próbálta felmenteni a körülzárt erősséget, de nem tudták feltörni a kemény orosz ostromgyűrűt. 1914 novemberétől 1915. márciusáig több felmentési kísérlet is történt, de mind kudarcba fulladt. Jóval több, mint 100 ezer katona rekedt a falakon belül, köztük több magyar alakulat is. A védők 1915. március 19-én megpróbáltak kitörni, de nem jártak sikerrel, és vissza kellett menniük a falak mögé. Választhattak az éhhalál és a megadás között. A 21 ezer ló többségét már kénytelenek voltak megenni, így hát a megadás mellett döntöttek. Előbb azonban elhasználták a lőszert, amit nem bírtak elpufogtatni, azt a San folyó vizébe süllyesztették, hogy ne jusson az ellenség kezére. Március 22-én aztán feladták az erődöt, aminek következtében 117 ezer katona, köztük 9 tábornok esett fogságba, és került orosz hadifogolytáborokba. Másnap az oroszok bevonultak, a romok közé, később maga II.Miklós cár is ellátogatott a bravúros győzelem színhelyére. Túl sokáig azonban nem örülhettek nagy haditettüknek, mert még ez év májusában az Osztrák-Magyar Monarchia egy fergeteges támadással áttörte az orosz frontvonalat Gorlicénél, és júniusban visszafoglalták Przemysl erődjét is
(kép: wikipédia).
