Reggel fél kilenc. Még szinte üresek a Komáromi Jókai Színház öltözői. Az egyikből isteni kávéillat érződik. Matusek Attila színművész kávéval vár. Nyoma sincs rajta fáradtságnak. Üde és energikus. Egy fotelbe ülök az öltözőtükör elé.
Különleges szokásod, hogy órákkal a próba előtt bejössz a színházba?
Ha órákkal nem is, de félórával előbb mindig bejövök. Amikor rendezek, van az egy óra is. Szeretek időben itt lenni.
Nem minden színházi öltözőben van kávéfőző.
Véletlenül maradt az öltözőmben, általában csak a főpróbahetekre szoktam behozni, azután megint hazaviszem.
Szakszerűen készíted a kávét.
Szeretem a jó kávét, máshol ritkán iszom ilyet. Számomra fontos, hogy frissen őrölt kávészemekből készüljön. Ezt a kis őrlőt pedig karácsonyra kaptam. Nagyon praktikus.
A komáromi gépipari szakközépiskola épülete szemben áll a Komáromi Jókai Színház épületével. Középiskolásként álmodoztál arról, hogy egyszer majd a színházba járj naponta?
Hosszú út vezetett ahhoz, hogy színész szerettem volna lenni. Impulzusok értek. Az ipariban találkoztam Kiss Péntek Józseffel, aki már nincs köztünk. Bandor Éva egy szavalóverseny után beajánlott bennünket Zsidek Pali barátommal statisztálni a Vízkereszt, vagy amit akartok című Shakespeare-vígjáték előadásába. Akkor volt az első találkozásom a színházépülettel.
És akit a színpad szaga megcsap, örökké ott marad?
Az illatról az jut eszembe, hogy a Szentivánéji álom próbafolyamata alatt Katona Eszterrel, Hégli Bencével és Balla Barnabással bementünk egy parfümáériába Kassán. Még sosem volt Nisch parfümöm. Az eladó körülírta az egyik illatot, mondván, hogy olyan, mint egy régi színházépület, fapadló és bársony illatokkal. Megillatoztam, és felkiáltottam: Kaposvár! Olyan illata volt, mint a régi kaposvári színháznak. Azóta játszottunk Kaposvárott, és már sajnos nincs olyan illata. Felújították.
Egy plakátot mutattál a minap, rajta tizenéves önmagad. 2001-ben játszottátok Tolkien meséjét a Komáromi Városi Művelődési Központ gyermekszínjátszó csoportjával. Varga Emese volt a dramaturg, Gál Tamás rendezte. Most a színházban a főnökeid.
Az volt az első meghatározó színházi élményem. A kiskakas gyémánt félkrajcárja című mesét nézték meg Tomiék. Azután lehívtak, a tükrös terembe, ahol szereplőválogatást tartottak A sonkádi Egyed gazdába. Kiválasztottak, és belecsöppentem a próbafolyamatba, én voltam a legkisebb. Csengel Mónika volt az asszisztens, ő vigyázott rám a próbák után. Később sokszor találkoztam Tomiékkal a szavalóversenyeken, színjátszó fesztiválokon. Ugyanazt akarjuk a Komáromi Jókai Színházban. Jó színházat csinálni.
Mégsem Komáromba vezetett az utad egyetemi éveid befejeztével. Kaposvárról Szombathelyre szerződtél.
Volt egy álmom. Ha elvégzem az egyetemet, legyek öt-hat évet egy vidéki színháznál, majd néhány szezont egy budapesti társulatnál, azután hazajövök, Komáromba. Szombathely megvolt, Budapest kimaradt. De már nem is bánom.
Mohácsi János? Pintér Béla? Alföldi Róbert?
Sokat tanultam tőlük, nagyon szeretem, ahogy ezek a rendezők dolgoznak. Mohácsi János ötször rendezett engem Szombathelyen. Minden próbafolyamata bennem maradt. Az első két alkalommal kapkodtam a fejem, hogy úristen, hogy van ez. Azután szép lassan felvettem a fonalat, és azon kezdtem gondolkodni, hogy értelmesebb a szituációval foglalkozni, azzal, hogy aktuálisan mi van abban a pillanatban a színpadon, és azt továbbfejteni, mintsem előre elképzelni paneleket.
Shakespeare Hamletje és a kassai Szentivánéji álom Puckja is kortárs táncot lejtenek a rendezésedben.
Az őrületet, a szabadságot fejezi ki ez a tánc. A tarantella táncból indultunk ki, de ez csak egy forma. Érzetem, hogy valamire szükség van, hogy kifejezőbb legyen az állapotuk.
A Szentivánéji álmot pozsonyi diákszínjátszó előadásként rendezted meg először. Most Kassán egészen modern és eklektikus lett.
Hát nem eklektikában élünk? Kimész az ajtón, ott egy kávézó, mellette egy kínai, amott egy török árulja a kebabot, emitt szlovákul beszélnek, a sarkon egy roma gyerek kéreget. Folyamatosan érnek impulzusok, mindegyik teljesen más. Miért ne lehetne a színpadon minden pillanatban valami teljesen más. Felkínálok ezzel az előadással egy étlapot, és a néző dönti el, mit néz. Minden karakter története végigmegy az előadáson, és minden szál el van varrva. A mesteremberek jelenetében a félrement kulturális pályázatokról beszélnek, amiket a hatalom támogat, vagy nem támogat, vagy korrupt. Szlovákiában eggyel jobb a helyzet, mint Magyarországon. Legalábbis szelekció szempontjából. Ott ellehetetlenítenek művészeket politikai alapon, nálunk valahogy nem érdekli őket annyira a kultúra, hogy megérdemelten támogassák.
Színészként meddig mész el egy szerepben egy rendező kedvéért? Egy szál alsónadrágban játszod Büchner Woyzeck című drámájának Ezreddobosát.
Ha van igazságtartalma és érvényesnek gondolom, nem okoz problémát, hogy belemenjek. A színpadi helyzettel foglalkozom. Hogy mi van, vagy nincs rajtam, mellékes körülmény.
Az Ezreddobosért rajonganak a nők Büchnernél, a te életedben két nő az igazán fontos.
Flóra, a feleségem és kislányunk, Lujza Aglája. Kilenc hónapos, nemrég állt fel. Minden nap kapunk tőle valami újat. Ez nagyobb csoda, mint a színház. Aglája a három grácia egyike a görög mitológiában. Az számomra maga, a mese.
Most mesét rendezel. Milyen lesz N. Tóth Anikó A kacagó királykisasszonya?
Kortárs szerző írta, kortárs mese lesz. Anikó még sajnos nem volt próbán, szombatra vagy a jövő hétre ígérkezett. Csikmák Katalin dramaturg korábbi, Alacindruska című meséjéből vett részekkel, illetve közös ötleteinkkel dúsította a szöveget, majd megkértük Anikót, hagyja jóvá a változatunkat, és formálja a nyelvezetét saját belátása szerint. Eddig több száz éves szövegekkel dolgoztam, és pofátlanul átírtam azokat. Most annyival volt nehezebb, hogy fel kellett hívni Anikót, és el kellett mondani, mit szeretnénk.
A próba után?
Beülök a színházbuszba, és irány Székesfehérvár. Szombatig minden délután ott játsszuk Mikszáth Kálmán A beszélő köntös című zenés játékát, amelyet Lakatos Róbert zenésített meg, dalszövegeit pedig Laboda Róbert írta. Lestyák Mihályt alakítom. Előadás után hazajövünk, másnap tíz órakor próba, a próba után megint indulok Székesfehérvárra. Tegnap teltház volt, nagyon szerették a diákok.
Nem csoda, hogy darálod a következő kávéadagot. Mennyi kávét iszol naponta?
Maximum négyet, de délután már nem igazán. Lassan indul a próba. Nincs első mondatom, amikor kezdünk. Messzebbről indítunk, hogy új dolgok szülessenek a személyiségük által. Nem az a cél, hogy elmondjam a végeredményt, hanem az, hogy közelítsünk felé, és egy közös alkotás legyen az előadás.
Fotó: a szerző, Dömötör Ede, Németi Róbert
Névjegy
Matusek Attila Érsekújvárott született 1992. szeptember 25-én. Hároméves koráig Szentpéteren, édesanyja szülőfalujában lakott a család, azután költöztek Komáromba vállalkozó édesapjával és könyvelő édesanyjával. Húga, Anita egyetemista. A komáromi Eötvös Utcai Alapiskola tanulója, majd az ipari szakközépiskola diákja volt. 2011 és 2016 között színészetet tanult a Kaposvári Egyetem. Utána hat évig a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulatának a tagja volt. Tavaly szerződött a Komáromi Jókai Színházba, ahol a Benkő Géza Stúdiószínpad vezetője. Nős, egy kislány édesapja.
