A Biblia alapján a Logosznak, a Világ Fényének szimbóluma, a keresztény szimbolikában Krisztus jelképe, egyes értelmezések szerint pedig a viasztest-kanóc-láng a Szentháromságot jelenti. Gyertya. Ki gondolná, hogy ilyen mélységekbe menő jelentése van a kissé zsíros tapintású, néha vékonyabb, máskor vaskos kivitelű egyszerű eszköznek, mely a hétköznapokban, az elektromos áram előtti időkben, a fényt szolgáltatta az emberiségnek. De nemcsak a fényt, hiszen lángjánál, ha szorosan ülték körbe, lehetett arcot is melegíteni, összejönni, akár szerelmes szavakat suttogni, hiszen a gyertyafény hamisítatlan meghitt hangulatot áraszt. Hol vannak már a karos csillárok csöpögő viaszrúdjai? A divat és a korok szelleme dísztárggyá alakította. Vagy mégsem? A modern kori gyertyák világába Streicher Anita gyertyaöntő, gyertyafaragó vezetett bennünket.
Talán nem árulok el műhelytitkot, ha elmondom, több, mint két évtizedes az ismeretségünk, akkoriban a szakközépiskola kertészeti szakán végeztél. Ezután következett a gyertyák iránti nagyobb érdeklődés?
Nem. A középiskola után a Kecskeméti Kertészeti Főiskolára jártam, ahol borászmérnökként diplomáztam.
Borász lettél?
Majdnem. Egy rendkívül csapadékos nyár következtében a szőlők a tőkén, én pedig pártában maradtam. A sikertelen borászati elhelyezkedés után bármixerként dolgoztam egy balatonlellei étteremben.
Ezután jött a gyertyázás.
Még mindig nem. Ezután nyolc évre Ausztriába költöztem, ahol egy autógyárban dolgoztam. Ennek teljesen spártai okai voltak, mégpedig a jó kereseti lehetőség. Gyermekeink születése után azonban hazajöttem, Gútán fektettük le családunk új alapjait.
És akkor most már eljutottunk a gyertyafaragáshoz.
Már közelítünk, de nem. Ez pont a covid első éve volt, és a hazaköltözés után azzal kellett szembesülnöm, hogy nincs munkám, nincs mihez visszatérnem sem, hiszen a gasztronómiai ág a járvány miatti bezárások következtében halódott. Ekkor úgy gondoltam, saját kezembe kell vennem az életem irányítását, céget alapítottam, elkezdtem foglalkozni a mosható pelenkákkal, illetve női holmikkal, mivel a környezetvédelem mindig is közel állt hozzám.
Valahogy én még mindig nem látom, hogyan jött a képbe a gyertya.
Olyasmire vágytam, ami nagyon új, amit a környéken más nem csinál, de talán még nem is ismerik ezt vagy csak nagyon kevesen, illetve szintén elsődleges szempont volt, hogy olyan kreatív hobbi legyen, amely folyamatának elsajátításához nem kellenek évek. Szombathelyen ráakadtam egy igazán profi gyertyafaragó mesterre, tőle tanultam el a mesterséget.
Van egy kérdés, ami nem hagy nyugodni, amióta betettem a lábam a műhelyedbe. Megmondom, mit látok: színes, csillogó, kisebb-nagyobb, vékonyabb-vastagabb szobrokat. Többnyire hasonló motívummal, viszont káprázatos, változatos színvilággal. Szobrokat látok, melyek itt, nálad, nem kőből vagy bronzból vannak, hanem viaszból. Az ember még megérinteni is szinte fél őket. De akkor is: gyertyák, és a fejemben a gyertya egyenlő azzal az eszközzel, amit meggyújtok, és világítok vele, ha otthon elmegy az áram. Kinek van szíve meggyújtani azonban ezeket a szépséges műalkotásokat?
Remélem, sokaknak, mert akkor egy idő után visszajönnek, hogy újabb darabokat vásároljanak. Persze, nagyon gyakran elhangzik, hogy ezek a gyertyák biztosan nem lesznek meggyújtva, de egy ünnep, egy meghitt alkalom dísze lehet egy ilyen igazán nem hétköznapi darab. A színeiket is gyakran úgy válogatom meg, hogy még teljesebb, látványosabb legyen az élmény égés közben, például a sárga színek szinte ragyognak a lángtól. A nagyobb méretű gyertyák egyik tulajdonsága ráadásul, hogy a közepe ég ki, a faragott díszes külső pedig megmarad.
Nemcsak faragod, öntöd is gyertyákat. Mesélj a folyamatáról.
Magyarországon vásárolok ötkilós tömbökben a paraffint, amit kisebb darabokra török, gyakran kisfiam segítségével, aki ugyan már faragott is velem gyertyát, de egyik kedvenc művelete mégis a kalapáccsal való viasz-aprítás. Ezek a darabok aztán bekerülnek az olvasztóba, ami igazából egy jókora fém kád, melyben alul fűtőszál által melegített víz van, ez olvasztja folyékonnyá a viaszt. A színtelenből öntök, a színezettek már díszítésre vannak.
Ugye tudod, mit csinálnak az emberek szinte azonnal, ha színes gyertya kerül a kezükbe? Megszagolják. Illatosak a termékeid?
Nem. A faragott gyertyát nem érdemes illatosítani, mivel van egy alap, mely kap harminc réteget. Ha az alapot illatosítom, a rétegek azonnal elfedik, gyakorlatilag semmit nem lehetne érezni. Jelenleg tizenegyfajta színnel dolgozom, ha illatosítanék, akkor csak egyfajtát tudnék a színekhez adni, viszont az meg nagyon egynemű lenne, hiszen az ember joggal várhat el más illatot egy piros vagy egy zöld gyertyától.
A folyékony, színtelen viaszt tehát öntőformákba kerül, aztán színezve lesz.
Igen, vannak kisebb, nagyobb formák, vastagabbak és vékonyabbak is, miután belefeszítettem a kanócot, mehet rá a paraffin. Faragás szempontjából a hat- vagy nyolcágú csillagforma a legjobb, mert annak a éleit lehet legszebben elkészíteni. Türelem is kell hozzá, mert muszáj megvárni, hogy az öntött gyertya teljesen kihűljön, ellenkező esetben előfordulhat, hogy mártás közben lecsúszik a kanócról, és az egész a mártogató edényben landol. Vastagabb gyertyák mártásakor harminc réteg szín kerül fel, kisebbeknél húsz-huszonnégy. Kiválasztom a színkombinációt: minél több színnel dolgozom, annál szivárványosabb lesz a végeredmény. Egyszínű is lehet a gyertya, ám az nem annyira látványos, még faragva sem.
Felvittük a gyertyára a színeket, ezután következik a faragás. Mire kell legjobban figyelni?
A gyors munkára. Addig lehet dolgozni a gyertyával, amíg a mártogató kádból kikerülve meleg, amikor hűl, akkor már kevésbé lehet alakítani, törékennyé is válik. Hosszanti, vékony bevágásokat csinálok, egyfajta szirmok képződnek, amiket aztán nyújtok és formázok, és ahogy mondani szokták, csak a fantázia szab határokat. A kifaragott gyertyákra speciális gyertyalakk kerül, emiatt tűnnek ránézésre úgy, mintha porcelánból lennének.
Nemcsak saját magad szórakoztatására foglalkozol gyertyákkal, hanem gyermekfoglalkozásokat is tartasz, ráadásul látom, hogy teli már a foglaltsági naptárad. A kis lurkók is faragnak?
A foglalkozásokon inkább gyertyaöntés van, illetve az elkészült gyertyákra szalvétatechnikával képeket varázsolunk. Ezen kívül többszínű kúpgyertyákat is készítenek, ezt egy iskolai kitelepülésemkor találtam ki, mert mindenképp kellett egy olyan lehetőség, amit sok gyermek tud megalkotni, aránylag rövid idő alatt.
Tanítványokat keresel vagy a cél valójában a kreatív és egyelőre még valóban szokatlan kikapcsolódás?
Inkább a második, illetve remélem, hogy ez a nem mindennapi ajándék egyre több család asztalán, polcain díszeleg majd.
Fotó: Ugróczky István
