Manapság már elmondhatjuk, hogy a látványpékségek, látványkonyhák egyáltalán nem számítanak újdonságnak, szokatlannak, hiszen legalább egy-másfél évtizede, hogy több olyan foglalkozást is megnézhetünk élőben, egyenesben, ahogy mondani szokás, melyek sokáig, éveken át csak nem látogatható műhelyekben, zárt ajtók mögött végezték tevékenységüket. Manapság olyan világot élünk, amikor minden a kirakatba kerül, mert ez az egyetlen módja az igazi emberközpontúságnak. Kiemelten igaz ez azokra a szegmensekre, melyeknek eltűnését, megszűnését jósolták, jósolják már évek óta. Könyvek. Igazi fantáziavilág, szenvedélyes olvasók szerint ezerszer jobb, mint a belőlük készült film. Régebben csak könyvtárakban, könyves üzletekben, antikváriumokban lehetett hozzájutni egy-egy vágyott példányhoz. Mára már a könyvek is a kirakatba költöztek, olyannyira, hogy sok-sok helyen találhatóak meg lerakva, polcokon, padokon, fedett szekrénykékben, ingyenesen elvihetőek, mert a lényeg az olvasásra szoktatás.
Buszmegállókban, parkokban, bevásárlóközpontokban, önkormányzati épületekben és még ki tudja, hol mindenhol, mennyire változatos és színes helyeken lehet találkozni a katonás sorrendbe állított regényekkel, novellás kötetekkel, albumokkal, történelmi adathalmazokkal, kötetbe szedett magazinokkal és mindenféle irodalmi kiadvánnyal. Bárki bővítheti a kínálatot, aki nem kér ellenszolgáltatást amiatt, hogy könyveket helyezett ki a nyilvánosság számára, és ugyanúgy bárki csökkentheti a gazdára váró kiadványok sorát, hiszen éppen ez a lényeg: az arra járó álljon meg, lapozzon bele egy-egy könyvbe, szeressen bele a leírtakba, vigye haza, és tegye magáévá a történetet, nézze mindennap büszkén lakása polcán legújabb szerzeményét.
Talán, ha országszerte belebotlunk ezekbe a közösségi könyvkínáló helyekbe, ha mindennapjaink részévé válik, azok is rászoknak az olvasásra, akik ez idáig csupán szenzációhajhász újságok lapjait pörgették, és jövőre már sokkal többen ünneplik majd meg április 23-át, a könyv nemzetközi világnapját.
