II. András királyunk hosszú ideig, 30 esztendeig ült a trónon, amit az Árpád – házi királyok közül csak fiának, IV. Bélának, és Szent Istvánnak sikerült meghaladnia. Ez a három évtized bővelkedett az eseményekben, akár kalandosnak is mondható.
András fiatal kora óta törte magát korona után, már bátyját, Imre királyt is megpróbálta félreállítani. Amikor aztán megkapta amire áhítozott, mindent megtett, hogy meg is tudja tartani. Amit általában megemlítenek róla, az, hogy felelőtlenül elosztogatta a királyi birtokokat. Ám korunk történészeinek az a véleménye, hogy nyugati példákat követve, csak így tudott egy erős hűbéri államot megteremteni, ahol a főurakra támaszkodva szilárdította meg a királyi hatalmat és ezáltal az ország erejét is. A másik a Bánk bánból jól ismert királynégyilkosság, amikor a megdühödött összeesküvők lekaszabolják Gertrudis királynét. Mindez a felelőtlen, kapkodó és gyengekezű király képét mutatja, csak nem ez az igazság. Ugyanis II. András kiváló politikai érzékkel megáldott, bátor uralkodó volt. Apjának tett ígéretét valóra váltva ő vezette az ötödik keresztes hadjáratot a Szentföldre, ami mai értelemben véve egy nemzetközi katonai akciónak számított. Először letelepítette Erdélybe a Német Lovagrendet, ám amikor azok abba a tévedésbe estek, hogy nem függenek a királytól, kíméletlenül kiebrudalta őket. Ez a lengyeleknek 200 évig nem sikerült…Közben az Árpádok katonai hagyományait követve hadjáratokat vezetett Halicsba is.
Mindez rengeteg pénzbe került, aminek nagy részét adó formájában tudta előteremteni. A vámokat és az adószedés jogát izmaelita(iszlám) és zsidó pénzembereknek adta bérbe, akiknek persze évekre előre eladósodott- ahogyan szinte minden uralkodó Európában. Tagadhatatlan, hogy a főurak és pénzemberek közül nagyon sokan hatalmas vagyonokra tettek szert, ami politikai befolyást is vont maga után. A torlódó elégedetlenség aztán komoly ellenállásba torkollott, és ez vezetett oda, hogy 1222. április 24-én András király Székesfehérváron kénytelen volt kiadni az Aranybullát, ami a nemesség (még nem azonos a később kialakult köznemességgel) jogait, és a sérelmek orvoslását tartalmazta. Többek között kimondta, hogy állami hivatalt idegenek nem viselhetnek, az adók beszedését sem lehet zsidóknak és izmaelitáknak kiadni, és végül az egyik legfontosabb, az ellenállási záradék a ius resistendi, ami lehetővé tette, hogy a rendek anélkül kényszeríthessék a mindenkori uralkodót a törvények betartására, hogy felségsértést követnének el. Persze azért ezután sem ment minden simán, és még kétszer csikartak ki a királyból hasonló engedményeket, de András hatalmának ez mit sem ártott. Az Aranybulla hosszú évszázadokig, egészen 1848- ig képezte a magyar alkotmányosság és törvényesség alapjait.
(kép: wikipédia)
