Azt mondja Farkas Meli, a rozsnyói Meli Wolf Tattoo stúdió tulajdonosa, hogy egyre több világhírű női tetováló van. Pályamódosítás révén csöppent ebbe a teljesen új világba. Torták után, testeket díszít. 2018- ban kezdte a pályát, különleges tetoválásai ma már mesélnek. Ink Stories címmel a múlt héten, kedden nyílt kiállítása a Rozsnyói Bányászati Múzeum főtéri galériájában. Élő vászonra írt történetei júniusig tekinthetők meg.
„2017- re érett meg bennem a gondolat, hogy tetováltatni szeretnék, random stúdiót választottam ki Pozsonyban, és ott kaptam a szikrát, vagy nevezzük bárminek, hogy lehet, ezt én is tudnám csinálni. Beleástam magam mélyebben, videókat néztem folyamatosan, rengeteget olvastam utána, mi fán is terem ez a gyönyörű szakma. A cukrászat után olyan foglalkozást kerestem, ahol emberekkel foglalkozhatok, önmagam ura lehetek és mindenképpen valami maradandót tudok alkotni. Mi lehetne maradandóbb a tetoválásnál?” – kezdi történetét Farkas Meli.
Szépen, lassan a stílusa lett a védjegye. Vonalakat, geometriai ábrákat tetovál vendégei bőrére. „Szlovákiában még nem felkapott ez a stílus. Külföldre jellemzőbb. Vannak menő szalonok Pozsonyban és Kassán is, amelyekben minden tetoválónak megvan a saját stílusa. Szlovákiában még nem ismerek tetoválót, aki ilyen hasonló, megkomponált mintákat készítene” – vallja be.
A finom vonalas tetoválás miatt keresik a legtöbben. „Körülbelül hatvan- negyven százalék az arány, a hölgyek javára a vendégeim között. Talán a női tetoválókban jobban bíznak, bár vannak férfi tetoválók is bőven, akik hasonló finom munkákat végeznek” – avat be.
Ink Stories című, most látható rozsnyói kiállításán azokról a munkáiról készült fotói láthatóak, amelyeknek komolyabb háttértörténetük van. „Mindig lefényképezem a kész munkáimat, mert szeretném látni a fejlődési folyamatot. E mellé megkértem az embereket, írják le az érzéseiket, milyen a kapcsolatuk a tetoválással, miért készíttették, mit jelent számukra. Nagyon jól sikerült! Huszonhat fotó látható a kiállításon, a képek alatt a történetekkel, diavetítés van, és a látogatók megtekinthetnek néhány videó-összevágást is munkafolyamat közben, amelyeket Papp Viktóriának, az Endorfin zenekar énekesnőjének köszönhetek” – vázolja a tárlatot.
E héten, csütörtökön Garamkövesdre vonulnak a világ zajai elől GorloVolka nevű zenekarával, amelyben dalt szerez, szöveget ír, énekel és gitározik. „Csak egymásra és a zenénkre figyelünk majd. Jön új tagunk, Koch Olivér szintetizátor és billentyűzseni is, Gőgh Ákos dobos, Mézes Zoltán gitáros, Szabó Gábor basszusgitáros mellé. Már alig várom! Május 8-án, hétfőn egy hétre bevonulunk Mazán Attila budapesti Csend Stúdiójába, hogy folytassuk második albumunk munkálatait, amelynek a címe (még) titok. A Petőfi Kulturális Ügynökség Nagylemez Programjában, pályázat útján nyertük el ezt a lehetőséget” – sorolja az énekesnő, hozzátéve a galántai Gila Stúdióban eddig rögzített dalaik nyers változatával is dolgozni fognak a producerrel. „Szeretnénk komolyabb koncerteket adni, amelyeknek ívük van, és nem hatnak úgy, mint egy főpróba. Gombaszögre az idén nem megyünk. Három éve folyamatosan felléptünk ott, most még nincs kész az új repertoárunk. Pár hete videoklipet forgattunk Papp Viktóra közreműködésével a Csended című dalhoz, amelyben csak én szerepelek, a hosszúréti Buzgó erdő és egy narancssárga írógép, amelyet a rozsnyói Kolostor nevű közösségi helyről kértünk kölcsön. Hajnali öt órakor már az erdőben voltunk, és vártuk a napfelkeltét. Addig pedig hallgattuk a madarakat. Bízom benne, hogy még a nyár elején megjelenik a videoklip” – búcsúzik Farkas Meli, a GorloVolka énekesnője.
Fotó: Papp Viktória, Oláh Zsuzsa (1)
