A huszonnégy éves, dunaszerdahelyi Kovács Richarddal a szakmájáról beszélgettünk, hogyan indult és hol tart jelenleg, valamint elmondta azt is, hogy miért tartja gyönyörűnek az ő munkáját, ami igazából a hobbija.
– Hogyan kezdődött a pályafutásod? Honnan jött az ötlet, hogy fotós és videós legyél?
– Minden az alapiskola ötödik osztályával kezdődött. Ebben az évben nyitottak egy olyan szakkört, hogy filmszerkesztés. Ugyan nem volt magas szinten, de kíváncsiságból mindenképpen ki akartuk próbálni az egyik barátommal. Először riportokat, később pedig YouTube-videókat forgattunk szórakozásból. A kilencedik osztály végén, a pályaválasztás időszakában rájöttem, hogy nagyon érdekel a videózás, ezért Pozsonyba mentem ilyen jellegű középiskolába. Itt az első osztály csak a fotózásról szólt, ekkor kezdett el foglalkoztatni igazán ez a része is. Amíg tanultam, fejlesztettem mindkettőt.
– Mikor indult be igazán a munkásságod?
– Miután leérettségiztem, kellett várni azért egy-két évet. Folyamatosan tanultam és gyakoroltam az iskola után is. Nem adtam fel! Kezdetben családtagoknak és barátoknak szóltam, hogy készíthessek róluk fényképeket, hogy tudjak mivel reklámozni. Két év után valami megtört, és egyre több ember keresett meg fotózás és videózás céljából. Elkezdte vonzani az embereket a kreativitásom, ami ebből kifolyólag egyre több emberhez jutott el.
– Miért éppen ezt a hivatást választottad?
– Gyerekkorom óta érdekelt a fotózás és videózás. Tízéves koromtól az életem része és ahogy próbálkoztam, úgy egyre inkább belemerültem a részletekbe, a fényekbe és mindenbe, ami ezzel kapcsolatos. A természetképek helyett inkább az emberekkel való munka kötött le: esküvők, portréfotók. A videók terén is hasonló a helyzet: a promó videók és videoklipek forgatása mindig közelebb álltak hozzám.
– Hogyan élted meg a koronavírus időszakát?
– Mivel betiltottak minden esküvőt, szalagavatót, szülinapot, elég nehezen. Aki benne van ebben a szakmában az tudja, hogy nekünk ezekből az eseményekből van a legtöbb bevétel. Fel kellett találni magamat ebben a helyzetben is. A természetbe ki lehetett menni, tehát leginkább természetfotókat csináltam. Nem volt könnyű ez az egy-két év. Covid után pedig kellett pár hónap, hogy újra fellendüljön az egész. Az emberek most mindent be akarnak pótolni, ami elmaradt az elmúlt néhány évben, ezért jelenleg több megkeresésem van, mint valaha.
– A magánéletedet nem változtatta meg a sok munka?
– A barátnőmmel már egy ideje együtt dolgozunk, ebből adódóan úgy gondolom, hogy egyáltalán nem változott meg a magánéletem, sőt, ez csak megkönnyebbítette azt, mert többet tudunk együtt lenni. Másrészről lett egy jobb kezem. Ha el kell gyorsan intéznem valamit, ő otthon tud maradni folytatni a munkát. Valójában ötven százalékot mindig levesz a vállamról. Ő a legnagyobb motivációm is egyben, állandó jelleggel erőt és támogatást kapok tőle.
– Úgy tudom, hogy volt egy stúdiód is. Azzal mi a helyzet jelenleg?
– A stúdió át lett hozva otthonra, ami kényelmesebb minden szempontból. Nem kell utazni, helyben van. Ide bárki jöhet, aki benti fotókat szeretne. Jelen helyzetben nekem ez jobban megfelelő és természetesen jobban megéri ilyen magas bérleti díjak mellett. Most már Phanters Studio a hivatalos neve, de más egyében nem változtattunk.
– Hogyan néznek ki az előkészületek egy fotózásra?
– Elsősorban mindig ellenőrizzük az elemeket, akkumulátorokat, hogy minden fel van-e töltve, majd a kártyákat, hogy működnek-e. Hogy emellé még mit teszünk a táskába, az mindig attól függ, hogy milyen fotózásra megyünk éppen, mivelhogy mindig különböző objektíveket használunk.
– Mennyi idő az utómunka?
– Egy kép megszerkesztése körülbelül fél és egy óra között van. Összességében attól függ, hogy mennyi, illetve milyen fényképekről van szó. A videó már komplikáltabb. Ott át kell dolgozni a színeket, effekteket. Annak vágása és szerkesztése eltarthat akár három-négy napig is. Fontos, hogy aki megnézi, lássa, hogy nem félmunkát végeztünk.
– Jelenleg milyen felszereléssel dolgozol?
– A mostani felszerelésem, amivel dolgozni szoktam, eléggé vegyes. Nikon Z6II-t használok különféle objektívekkel, lámpákkal és stabilizátorokkal, illetve Softboxokkal és hátterekkel. Mindig próbálok valami újat beszerezni, valami újjal meglepni a megrendelőimet. Folyamatosan változik, hogy mivel dolgozok.
– Melyik a legkedvesebb fotósélményed?
– Tudnék párat felsorolni. Elég nehéz egyet is kiemelni a sok kedves emlék közül. Most hirtelen az jutott eszembe, amikor voltam egy esküvőn, ahol a vőlegény egyszer csak mellém ült. Rám nézett, megfogta a vállam és azt mondta: eleget dolgoztál már, gyere és bulizz velünk! A másik eset, amire örömmel gondolok, az a következő: van egy visszatérő vendégem, aki többnyire mindig a fiáról szeretne képeket. A fiát is hasonlóképpen érdekelni kezdte ez a szakma és azt mondta nekem, hogy szeretne ezzel foglalkozni a jövőben és olyan lenni, mint én. Nagyon jól estek ezek a szavak, ezért mindig, amikor eljön hozzám, próbálok neki újat mutatni és tanítani. Útbaigazítom, hogy mivel kezdhetne, mivel folytathatná, min gyakorolhatna. Ez olyan élmény, ami inspiráló számomra, hogy még jobb legyek, hogy még többet mutathassak neki.
– Milyen sikereket értél el eddig a szakmádban?
– A legnagyobb sikereim közé a televíziós munkám tartozik, amit rettentően szeretek. Pozsonyban dolgozom a TVR-nél, mint kamerás. Itt mindig új embereket ismerhetek meg. A második, amit még besorolnék ide, az egy promó videó volt, ami körbejárta a világot, tehát mindenki megtekinthette. Ezt nem egyedül értem el, hanem közös siker a barátnőmmel, amire mind a ketten nagyon büszkék vagyunk.
– Milyen tervekkel készülsz a jövőre nézve?
– A jó pap és a fényképész is holtig tanul. Szeretném egyre magasabb szintre emelni a fotózást és videózást egyaránt. Tanulni, gyakorolni, fejlődni mindig kell. Sok emberhez szeretném eljuttatni ennek a szakmának a szépségét. Meg szeretném mutatni nekik, hogy mi a lényege egy fényképnek. Minél szebben meg kell örökíteni az adott pillanatot, hogyha megnézik harminc év múlva, akkor emlékezzenek és minél élénkebben megmaradjon az elméjükben.
Fotók: Kovács Richard archívumából
