„…Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” – írta de Saint-Exupéry világhírű művében, A kis hercegben. Ha kicsit átírjuk, átgondoljuk, mondhatjuk úgy is, ami igazán lényeges, sok szemnek láthatatlan, s csupán a keveseknek, a kiválasztottaknak látható, elérhető, megcsodálható. Így van ez a nagykeszi református gyülekezet Úrvacsorai ezüst kelyheivel is, amiket féltve őriznek a parókián elzárva, csak ünnepnapon kerül a kezekbe, emelkedik magasba, ám a covid megjelenése óta méltánytalanul háttérbe szorult. Szabó Sarolta tiszteletes asszony azonban küzd azért, hogy a kehely újra elfoglalja az őt megillető szerepet.
Kelyhe, sőt ezüstkelyhe, de tovább megyek, díszes, dombornyomott kelyhe minden bizonnyal minden református közösségnek van. A nagykesziek ezüst kelyhe, melyet a lelkésznő liturgia alkalmával a magasba emel, felmutatva a hívőknek, mégis különleges, hiszen külön figyelmet, csak az ő bemutatása miatt megalkotott technikát kapott, amikor szerepelt a Zalka Lóránt és Kósa Lőrinc fémjelezte Vízsodorta históriák című dokumentum-játékfilmben. Kósa Lőrinc szerkesztő-operatőr egy ügyes kis szerkezetet állított össze, mely körbeforgatta a kelyhet, így a kamera minden oldalról láthatóvá tette, feliratával, gondos megmunkálásával egyetemben.
A nagy kehely felirata: „Ez pohár készíttetett a nagykeszi református szent eklézsia számára”. Szabó Sarolta tiszteletes asszonytól megtudtam, hogy a falu egykori lelkésze, Valesius Antal János készíttette, aki a komáromi református egyházmegye esperese, a cseh protestánsok első püspöke volt Magyarországon. A püspöki cím használata miatt 1740-ben a komáromi erődben bebörtönözték, ahonnan Mária Terézia rendelete alapján szabadult. Ezután lelkészként funkcionált Nagykeszin, egészen haláláig, sírköve ma is megtalálható a falu temetőjében. A kehely az 1700-as évek elején készült.
A falu gyülekezete azonban nemcsak ennek az egy kehelynek a tulajdonosa, hanem van egy másik, kisebb, de szintén színezüstből vert darab, melynek harang alakja van. Ezt 1881-ben Zámory Kálmánné, Alsó-Káldy Ida bárónő készíttette és ajándékozta a gyülekezetnek.
A felvezető fotó Kósa Lőrinc alkotása
