Első táborát tartotta a hétvégén a Levél Kedvesemnek című, a kilencvenes években indult, majd nemrég megújulva visszatért ifjúsági havilap. A Felvidék több pontjáról és Budapestről érkeztek szárnyaikat próbálgató írók az Izsa melletti Bokros pusztára, hogy a kilenchektáros udvarban, amelyhez panzió, magtár, műhelyek, istállók tartoznak, írjanak, előadásokat hallgassanak, és jól érezzék magukat.
Sámson Enikő, a százharminc éves épültben üzemelő Bokros reggeliző panzió háziasszonya, leste minden gondolatukat. Jobb és szebb helyet nem is találhattak volna táboruknak Saláth Richárd, a Levél Kedvesemnek ötletgazdája, alapító főszerkesztő és Sz. Ölveczky Zsuzsanna, a felső tagozatos tanulók alkotásaiból válogató Alfa rovat szerkesztője, projektvezető. A tábor végén felolvasott írásokat ifjabb Batta György publicista és Saláth Richárd szépíró véleményezték. Kurucz Ottó fotós legendával a fényképezés rejtelmeiről beszélgethettek az érdeklődők. Kalmár Csaba újságíró, a maga humoros stílusában, remek előadást tartott szépírásról, trendekről.
A Keszegfalván élő, Komáromban tanuló Bakos Orsolya Virág, végzős gimnazista, éppen ilyen táborra számított. „Tudtam, hogy érdekes programok lesznek. Miközben ugyanakkora hangsúlyt fektettünk az írásra, de tökéletes csapatépítő is volt. A feladatok közül a cukrászdai életképet választottam, szerelmes történetet írtam, megadott szavakkal” – sorolta élményeit.
„A mai fiatalok nemigen foglalkoznak szépirodalommal” – mondta egy másik résztvevő, Ollé Katalin pedagógus – „Kivéve ezt a pár fiatalt, akiknek, úgy gondolom, szakmája lesz az irodalom. Tanár vagyok, a madari alapiskolában tanítok. Egy-egy gyerek akad, akik kitűnnek abban, hogy írnak, de ez nagyon kevés. Szerencsére, mindig van, aki leírja a gondolatait, aki szeret írni, és van olyan fantáziája, hogy kitalál dolgokat” – fogalmazott.
Katalin magáért, az írás öröméért ír, 2021-től Levél Kedvesemnek szerzője. „Ha szembejön egy érzés, pillanat, helyzetkép, időjárási furcsaság, le kell írnom. Magamnak írok, de örülök, ha másnak is tetszik. Küldetés, amit a Levél Kedvesemnek csinál” – mondta Ollé Katalin.
„Akkor érdemes írni, amikor a Merkúr olyan életterületen jár, ami segíti az írást” – avatott be B. Szalai Klaudia muzslai asztrológus, aki kiválóan ír. Évek óta szerzője és illusztrátora a Levél Kedvesemnek lapnak. „Kétóránként vált életterületet a bolygó. A hármas, az ötös a kilences és a tizenegyes házak alkalmasak arra, hogy alkossunk. Mindjárt megnézem egy mobiltelefonos applikáció segítségével, mikor tranzitál a Merkúr, mondjuk, a hármas életterületen. Felállítok egy gyors képletet a mai napra. Az írást segítő Merkúrt, a zsenialitásra ható Uránuszt és az alkotásra ható Vénuszt figyelem. Azt érdemes megnézni, mely életterületen állnak ezek a bolygók. Fél tizenegykor a Merkúr a tízes házban tranzitált. Ez a jövőtervezés szempontjától tökéletes. Azt látom, hogy május 5-ről 6-ra virradó éjszaka kellett volna megírnunk a műveinket. A bolygók valójában nem okoznak semmit. A bennük lévő minőség jelenik meg bennünk is” – tette le a telefonját az írónő, aki negyedik éve foglalkozik asztrológiával és asztrozófiával, azaz csillagbölcselettel, Paksi Zoltán budapesti asztrológiai iskolájában.
Távolabb a többiektől együtt alkotott három fiatal. Melléjük telepedtem. Komáromi egyetemisták, angoltanárok lesznek. „A táborban is elolvastuk egymás kész írásait. Úgy tűnik, jók lettek, azután majd kiderül” – fogadott a párkányi Kovács Sindy Lili, aki a múlt évben kezdett írni, a felsőpatonyi Cséfalvay Fanni és a karvai Jezsó Emil hatására. Számára a lehetőséget jelenti a Levél Kedvesemnek. „Nekem a támogatás szó jut először eszembe a lapról” – folytatta Fanni. „Nekem pedig az, hogy közösség” – zárta a kört Emil. „Eleinte verseket írtam, amikre negatív reakciókat kaptam. Ettől Fanni és Emil is kiborultak, mivel ők nagyon jónak tartották ezeket a verseket. Emil azt írta, nekem olyan az irodalmam, afféle történeteket választok, amikről beszélni kell. Ennek hatására küldtem be az írásomat a Levél Kedvesemnek lapba, Saláth Ricsinek” – mesélte Lili, miközben boldogan mosolygott. „Tizenkét éve kezdtem mesékkel. Közben született néhány versem. Öt-hat éve mérettetem meg magam, hogy elmondják a szakemberek, hol tartok. Egy ilyen helyen ajánlotta egy lány, hogy bizalommal fordulhatok Ricsi felé is. Így kerültem ide. Nagyon jó a kollektíva” – újságolta Fanni. „Tizenkét évesen írtam az első béna meséimet. Most huszonkettő vagyok. Azóta rövid történeteket, novellákat írok. Először magamnak írtam, magamból, a lelkemből, kivetítve a külvilágra. Azokat az írásokat nem mutattam meg még senkinek. Fanni ajánlotta, keressem fel Ricsit, hogy lehetőséget kapja a Levél Kedvesemnek lapnál. Jelentkeztem és sikerült” – ragyogott a Emil szeme.
Elmondta még, sok új ismeretre tett szert Bakos Orsolya Virág előadásából, amely az emojik evolúciójáról szólt. Lilinek bejött B. Szalai Klaudia csillagokról, csillagképekről, bolygókról és a Bokros puszta bokrai mögül az első nap estéjén lassan felemelkedett Skorpió teliholdról szóló előadása, mert hisz az efféle dolgokban. „Nagyon tetszett Kalmár Csaba újságíró előadása. Külön örülök, hogy annyi humort szőtt bele. Egy kicsit rövid, de nagyon tartalmas volt. Tetszett az előadás felépítése, ahogy a barlangrajzoktól eljutottunk a mai napig. Bevallom, soha nem követtem a trendeket. Annak idején, a tizennyolcadik századot idézte a verseim világa. Élveztem Kalmár Csaba szövegét az elejétől a végéig” – vallotta be Fanni.
Budapestről érkezett a táborba Jandosek Alena, a Versek Alenkától oldal szerzője. „A férjem ötlete volt az oldal indítása. Szereti olvasni a verseimet. Kitalálta, hogy osszam meg az emberekkel, nagy valószínűséggel, lesznek olyanok, akiknek jól jön, amikről írok” – nézett rám a Kalondából indult Alena, egy vegyesvállalat asszisztense, hozzátéve, van egy kisebb, tizenöt fős stabil tábora, amely „szívecskézi”, szereti, kommenteli a műveit. Hogy kicsoda ő? „Negyvenegy éves nő, akinek van egy nyolcéves kisfia, és nagyon sokat megélt már az életben. Most a nyugodt időszakomat élem, nagy viszontagságok és viharok után. Visszatért az életembe a csend. Imádtam Bokros pusztán lenni! Hajnalban nagyot sétáltam a harmatos, vizes fűben, és néztem, hogyan ébrednek a gólyák. Közben hálát adtam az égnek, hogy ott vagyok, ahol vagyok. Élvezem a nyugalmat, és ez a verseimen is látszik. Most a szeretetre, a békére összpontosítok. A Levél Kedvesemnek csapata olyan, mintha mindig ismertük volna egymást. Jó a társaság, azt éreztem, hogy nincsenek közöttük idegenek. Egy kicsit otthon éreztem magam közöttük. Tetszett a hangulat” – sorolta a költőnő.
A füleki Bóna Friderika az alapiskola ötödik osztályában kezdett verseket írni. Vankó Attila költő tanította. „Nagyon szerettem a magyar nyelv- és irodalomórákat, a stílust, ahogy a tanár úr tanított. Elolvasta a verseimet, amiket azután megjelentetett a KO című iskolaújságban, és ellátott tanácsokkal. A gimnáziumban több magyartanárom volt. Váltották egymást. Szvorák Zsuzsa biztatott. Akkor tértem át a prózára. Legszívesebben mindig emberi sorsokról írok. Most magyar-angol-tolmács szakon tanulok a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán. Szvorák Zsuzsa továbbította Saláth Richár e-mailjét, hogy szerzőket keres a Levél Kedvesemnek. Azt mondta, ››Fridus, ezzel rád gondoltam. Nézd meg, és jelentkezz!‹‹ Megörültem, hogy van egy lap, amely lehetőséget biztosít publikálásra, hogy megmutassuk, mit szeretnénk mondani, korosztálytól függetlenül. Jó olvasni a lapban, ki, hogyan gondolkodik; kiben, mi munkálkodik” – nyilatkozta Bóna Friderika, a Gömör és Nógrád Rádió nevű online rádiócsatorna önkéntese, akinek 2021-ben jelent meg Amoda című kisregénye, és abban az évben kezdett publikálni a Levél Kedvesemnek hasábjain. Májusi számában közöl majd vele hosszabb interjút a lap.
„Szerintem olyan jó volt, hogy ennél jobbat nem is tudnánk, de nem is kell. Pedig kritikus vagyok”. Könyvelte el végül első táborukat Saláth Richárd főszerkesztő. Ahogy mindig, ezúttal is igaza volt. Tanú rá a Merkúr!
Fotó: a szerző
