A 20.század első fele nem csak a modern eszmék, forradalmi találmányok, hanem a nagy lelki ébredés korszaka is volt. A történelmi Magyarország területén egymás után tűntek fel azok az emberek – a férfiak mellett egyre több nő is – akik a társadalom felemelését a szociális igazságosságban látták, és ezért nem pusztán a szavukat emelték fel, hanem ennek a munkának szentelték életüket. Ezek közé tartozott a mára boldoggá avatott Salkaházi Sára.
Schalkház Sára Klotild 1899. május 11-én született Kassán egy jómódú polgárcsalád gyermekeként. Még nagyapja alapította a híres Schalkház- szállót, amely nem csak vendéglátást biztosított, hanem otthont adott a művészeteknek és polgári élet eseményeinek is. Kétéves volt, amikor édesapját elvesztette, édesanyja a szálló igazgatóságán dolgozott, ennek köszönhette, hogy egyedül is el tudta tartani három gyermekét. Sára tanítóképzőt végzett, de nem igazán érezte hivatásának a pedagógusi pályát. Amikor Kassa a trianoni békediktátum következtében Csehszlovákiához került, ő nem akarta letenni az állami hűségesküt, ezért nem is taníthatott. Sokkal jobban vonzotta az újságírás, bár eleinte álnéven írt az Esti Újságban. Később könyvkötői szakmát tanult, és a műhelyben találkozott először testközelből a dolgozó nők nehéz sorsával. A dolgozó nők mindennapjait élve rászokott a cigarettára is, amit csak évek múlva, a fogadalomtétel előtt tudott nagy akaraterővel abbahagyni. Egyre erősebben érezte, hogy ő valami másra is hivatott, neki Istenhez közelebb élve kell valamit tennie a Krisztusi igazság megvalósításáért.
Közben folytatta az újságírást, az Országos Keresztényszocialista Párt lapjának, a Népnek volt a szerkesztője, és segített a kassai iroda munkájában is. A publicisztika mellett irodalmi munkásságot is folytatott, novellákat írt, amelyek többségét csak halála után adták ki. Végül engedve a hívásnak, 1928-ban eldöntötte, hogy beáll a Szociális Testvérek Társaságába. Fogadalomtételére 1929. június 29-én került sor, amely alkalomra egyetlen szót választott jelmondatul: Alleluja”. Ezt követően Kassán és Komáromban tevékenykedett, karitatív munkát végzett, hittant tanított, írta és szerkesztette a Katolikus Nő című lapot, és munkatársaival létrehozta a Katolikus Nőszövetséget. 1940 pünkösdvasárnapján megerősítette elköteleződését és örökfogadalmat tett. A háborús években egyre erősödő szélsőjobboldali eszmék következtében megnőtt az üldözöttek száma, főként az 1944. októberi nyilas hatalomátvételt követően. A nővérek mindenkin segítettek, aki rászorult, így az üldözött zsidó lakosságon is. 1944. december 27-én Budapesten a nővérek Bokréta utcai otthonában a nyilas pártszolgálatosok négy „gyanús” személyt találtak, és elhurcolták Sára nővért is. Szemtanúk szerint még aznap este a Dunába lőtték több más áldozattal együtt. A vértanú nővért 2006. szeptember 17-én XVI. Benedek pápa a boldogok sorába emelte.
(kép: salkahazisara.com)
