Tulajdonképpen akár a Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc kezdetének is tekinthetjük, hiszen ez a lengyelországi Brezán (ma Ukrajna) várában kiadott kiáltvány hívta fegyverbe a magyarságot.
A Rákóczi- szabadságharc okai a török kiűzését követő Habsburg önkényre vezethető vissza, amikor is I.Lipót császár úgy tekintett a felszabadított Magyar Királyságra, mint egy meghódított területre. A régi magyar nemesi családok birtokait nem adta alanyi jogon vissza, hanem adománylevelek bemutatásával kellett igazolni, hogy a kérelmező jogosult az adott területre. A 150 évig tartó török megszállás harcai alatt azonban nagyon sok családi levéltár megsemmisült, vagy károsodott, így sokan nem tudták a folytonosságot kimutatni. Az udvari kamara erre létrehozta az Újszerzeményi Bizottságot (Neoacquistica Commissio), ami aztán kénye-kedve szerint osztotta az ősi magyar családok birtokait, természetesen elsősorban idegeneknek. Emellett az 1687-es pozsonyi országgyűlésen rávette a rendeket, hogy mondjanak le a szabad királyválasztás jogáról és az Aranybulla ellenállási záradékát is vegyék ki az alkotmányból. A mind délebbre tolódó végvárrendszer következtében nagyon sok katonai szolgálatot vállalt kisnemes vagy paraszt maradt jövedelem nélkül, és kóboroltak az országban, vagy bujdostak az erdőkben.
A fiatal Rákóczi Ferenc 18 éves korában elfoglalta családi jussát, a Sáros vármegyei örökös főispáni széket. Itt ismerkedett meg Ung vármegye főispánjával, Bercsényi Miklós gróffal. A két nemesúr között élethosszig tartó barátság kezdődött, de ekkor ezt még nem sejtették. Azt viszont tudták, hogy az ország helyzetén változtatni kell. Amikor a spanyol király halálával 1700-ban a franciák és a Habsburgok összemarakodtak a gazdag ország birtoklásáért, és kitört a spanyol örökösödési háború, a magyar főurak is elérkezettnek látták az időt a cselekvésre. Leveleket küldtek XIV. Lajos francia királynak, amelyben a segítségét kérték. A küldönc azonban a bécsi titkosszolgálat embere volt, és a leveleket mindig először mindig megmutatta a császári rendőrségnek. Ezek alapján 1701-ben Rákóczit letartóztatták, Bercsényinek sikerült Lengyelországba szöknie. Néhány hónap múlva azonban kalandos úton a fiatal sárosi főispán is megszökött Bécsújhelyről, és barátja után ment Lengyelországba. Közben itthon egyre nőtt az elégedetlenség, és küldötteket menesztettek a bujdosó főurakhoz, hogy jöjjenek haza, és álljanak a szabadságharc élére. Rákócziék azonban egyre a francia segítségre vártak, de mindhiába. Végül 1703. május 12-én a Brezán várában megjelenő Bige Györgynek és Esze Tamásnak átadták a Cum De pro Patria et Libertate feliratú lobogókat, és a nemzet sérelmeit felsoroló kiáltványt. A kurucok hazaérve rögtön kibontották a vörös bársonylobogókat, és a nép ezrével tódult a zászlók alá. Ám a szatmári főispán, Károlyi Sándor báró június 7-én a nemesi hadakkal Dolhánál szétkergette a felkelőket. Ennek ellenére Rákóczi elindult hazafelé, és 1703.június 14-én Magyarország földjére lépett.
(kép: wikipédia)
