Az öt évvel ezelőtt, 2018-ban bemutatott Pál, Krisztus apostola című amerikai történelmi kalandfilm Kr. u. 67-ben, Néró császár uralkodása idején játszódik, amikor Rómában pusztító tűz tombolt, s az őrült császár mindenért a Krisztust követőket tette felelőssé. Róma utcáira sötétség borul, az embereket a hitük miatt megégetik, tömlöcbe zárják. A városban élő keresztények bujdosnak, mélyszegénységben élnek, minden bizalmuk az Úrban és Krisztusban van.
Tarsusi Szent Pál (James Faulkner alakításában) letartóztatásának hírére a görög származású Lukács (Jim Caviezel) rögvest Rómába siet, hogy segítséget nyújtson az életben maradt keresztényeknek, s hogy titokban feljegyezze Pál bölcsességeit. Pált ekkor a császár már halálra ítélte és egy sötét cellában a kivégzésére vár. Mikor Lukács (hamis papírokkal) először meglátogatja Pált a börtönben, egy idős, megtört embert talál csupán, akit fogvatartói nap, mint nap kínoznak. Pál beismeri Lukácsnak, hogy bár teste megtört, lelke viszont ugyanúgy hisz és bízik Krisztusban, hiszen minden, amit tett, azt Érte tette, s már várja a Vele való találkozást.
Lukács, kockáztatva az életét, a későbbiekben rendszeresen meglátogatja barátját a börtönben, hogy lejegyezze a Krisztust követőknek szánt tanácsait, valamint addigi életútját. Pál részletesen beszámol életének minden sorsfordító mozzanatáról a gyermekkorától kezdve, sőt az elkövetett hibáit is őszintén és bűnbánóan osztja meg Lukáccsal. Mindeközben a Rómában maradt keresztények csoportjának megosztottsága és egyik nagy dilemmája is kicsúcsosodik: vajon maradjanak a városban vagy meneküljenek el egy nyugodtabb vidékre… Az útmutatást Lukácstól és Páltól várják. Pál felhívja az emberek figyelmét, hogy ne erőszakkal akarjanak bosszút állni a császáron és a hadseregen, hiszen a gonoszságért nem gonoszsággal kell fizetni, és a szeretet az egyetlen és a legfontosabb megoldás, amely „mindent elvisel”.
A börtön prefektusa, Római egykori hős katonája, Mauritius (Olivier Martinez) viszont árgus szemekkel figyeli Lukács gyakori látogatásait, s gyanakodni kezd. Azt hiszi, hogy Pál és Lukács zendülést szerveznek, ezért Lukácsot is börtönbe veti. A keresztények egy agresszív csoportja erőszak által akarja kiszabadítani a két férfit, ám a vezetőjük, Aquila (John Lynch) felhívja a figyelmüket, hogy aki fegyvert ragad, annak nincs helye ebben a közösségben.
A prefektus lánya nagyon beteg, s hiába imádkozik rendszeresen a római istenekhez, nem kap választ. Olvasva Lukács jegyzeteit, nem érti, hogy Néró miért pont Pált „kiáltotta ki” Róma ellenségévé, hiszen a leírtak alapján Pál sokkal inkább „rabszolga”, mintsem tanító. A kettőjük hosszas beszélgetése a film egyik feszült pillanatát képezi. A prefektus mások mellett nem érti azt sem, hogy ha Isten kegyelme kiárad mindenkire, akkor Pál, mint „nagy tanító”, miért volt egész életében szegény, s nem gazdag ember. Pál szerint viszont sokkal rosszabbat érdemelne, s a munkájáért sosem kért fizetséget, mivel a megváltás örömhíre a lényeges. A prefektus felteszi a kérdést Pálnak: ha imádkozik az „Istenéhez”, akkor a lánya meggyógyul? Pál azt tanácsolja neki, hogy kérje meg Lukácsot, aki tehetséges gyógyító, hogy vizsgálja meg a lányát, ám ezt az opciót a prefektus és a császár-tisztelő felesége kezdetben elítéli, s csak film végén bízza lánya életét Lukácsra.
A történet, ami harminc évvel korábban kezdődött Jeruzsálemben most elért Rómába. Bár a film utolsó előtti képkockái nem túl boldogan érnek véget, mégis azt lehet mondani, hogy a befejezés csodálatosra és meghatóra sikerült. A mozgókép fő forrása a Szentírás, s a történet fő mondanivalója napjainkban is aktuális, hiszen ahogy a végefőcím után a film alkotói is kijelentik: ezt a filmet mindazoknak ajánlják, akik a hitükért üldöztetést szenvedtek.
Fotó: Wikipédia
