Minden nemzetnek vannak saját tenyésztésű háziállat fajtái, amire nem csak a hagyományok miatt büszke, de gondosan ügyel arra, hogy a fajta genetikailag is a lehető legtisztább formában maradjon meg. Vannak lovaink, kutyáink, galambjaink, szarvasmarhánk és többféle baromfi. Ezek mindegyike igazi hungarikum, és részei nemzeti kultúránknak. Sorozatunkban ezeket az állatokat mutatjuk be.
Erdélyi kopasznyakú tyúk
Hazája Erdély, ahonnan az 1870-es években terjedt el nyugat felé, továbbá megtalálható szerb és bosnyák területeken. A fajta ősei valószínűleg Kis-Ázsiából a török hódoltság idején kerültek Erdélybe. A magyar tyúkkal összehasonlítva jobb tojáshozama miatt sokáig kedvelt fajta volt a magyar paraszti portákon. Jelenleg színek alapján (fehér, fekete és kendermagos) három fajtáját különböztetjük meg, melyek legtöbb értékmérő tulajdonságukban megegyeznek. A XX. században elsőrendű gazdasági tyúkfajtaként tartották számon. Edzettek, erősek és kiváló ellenálló képességgel rendelkeznek. Egyes vidékeken kiváló téli tojóként tartották számon. Az elmúlt évtized során szerzett kutatások alapján a fekete kopasznyakú fajta tűnik leginkább ellenállónak és tojástermelése is meghaladja a másik két rokon fajta tojáshozamát. A fehér erdélyi kopasznyakú tyúk élősúlya a legkisebb a három fajta közül, kifejezetten érzékeny a környezeti hatásokra és tojásai is kisebbek a másik kettőétől. Jellemző rá a megnyúlt tojásalak (más fajtáktól lényegesen eltérő tojásindex), a fehér, vagy világos krémszínű tojáshéj.
Forrás: unideb.hu
(kép: wikipédia)
