A mai idézet az egyik emberi fösvénységnek nevezett tulajdonsággal kapcsolatos, ez pedig a gőg. Társadalmunk sajnos dugig van a gőgös emberek valamely árnyalatával, így az általam talált idézet nem is lehetne aktuálisabb.
A gőgöt rátartiságnak, lenézésnek is nevezhetnénk, attól függ melyik árnyalatát szeretnénk használni. Ha az ember elgondolkodik rajta akkor rájön, hogy valójában ezen viselkedéseket egy vékony jég választja el egymástól.
A gőgös ember csak várfalat emel maga köré, amely mögött tulajdon félelmét és kételyeit próbálja elrejteni.
Frank Herbert
A fent leírt idézet tökéletesen példázza azt, amellyel pszichológus hallgatóként számtalan esettanulmányban találkoztam: akinek problémája van nem velünk, hanem önmagával van elszámolnivalója, feladata, tapasztalni valója. Valami olyat lát bennünk, ami benne nincs meg, vagy saját magában is idegesíti. Hiszen mi, önálló személyek tükröt tartunk egymás felé. Az az ember, aki online zaklatást követ el miközben bántó kommenteket írogat mások videói, fényképei alá a közösségi médiában. Mit érezhet ilyenkor? Én most jól beszólok és ettől majd jó lesz a napom, hogy levezetem frusztrációmat másokon?
A gőgös ember egy jeges ember. Jeges, mert szívét jég borítja és gőgéből nem enged. Lenéz másokat, forgatja szemét, többre tartja magát csak azért, mert neki -úgy gondolja van valamilye- amitől ő több. Persze, hogy több, hiszen nem vagyunk egyformák. Egyikünk ebben, a másikunk abban jó és abban több.
A gőgös ember nehezen működik csapatban, hiszen pont az előbb leírt mondatnak nem látja a valódi értelmé és azt sem veszi észre, hogy ő sem tökéletes és nem mindenható. Ezek az emberek – ahogy az idézet is írja – körbeveszik magukat egy várfallal. Egy olyan várfallal, ami zárt gondolkodást eredményez. Ez a zárt gondolkodás kizárja a mások meghallgatását, a nyitott odafigyelést, a bizalmat, az őszinte megismerést. Ez a zárt várfal segíti a lenézést, a kritizálást, a kioktatást, a gyerekes játszmákat.
A gőgös ember szegény ember, hiszen nem ismeri fel lelki szegénységét, nem látja a körülötte lévő világot reálisan, objektíven. Hogy mitől félhet, azt csak tőle lehetne megkérdezni. És talán azzal segíthetünk legjobban – bár jogos lehet a kérdés, hogy miért szeretnénk segíteni egy olyan embernek, aki lenéz bennünket, de a jószándék áttörheti a várfalat, áttörheti azt a bizonyos gátat és a gőgös ember talán leszáll a felhők közül és meghallgatja az átlag embert is. És talán – de csak nagyon talán – szembe néz magával.
