„Igen fehér vagyok, de senki nyakába nem vetettem hurkot, nem égettem keresztet és nem rejtettem arcomat csuklya alá. Nem bélyegezhettek fajgyűlölőnek, csak mert hozzám hasonló emberek borzalmas dolgokat követtek el, mielőtt megszülettem volna!”
Tom McDonald – „WHITEBOY” („Fehérfiú”)
Egyáltalán nem kedvelem a műfajt: zenei világa, szövegei, és többnyire az életérzés is idegen tőlem. Egyszerűen nem hozzám szól a hip-hop! Iskolás koromban még csak első szirmait bontogatta, MC Hammer tiszteletes bábáskodásával. A magam részéről maradtam is hagyományos „metálfej.”
Az utóbbi időben azonban felfigyeltem egy kanadai születésű rapperre, akinek munkásságát igazából csak az interneten lehet figyelemmel kísérni. Nincs kiadója, hanghordozóit maga terjeszti. Tom McDonald magát menedzseli. Azon kívül, hogy néha egy-egy dal erejéig összeáll egy másik előadóval, csupán egyetlen állandó munkatársa van: barátnője, Nova Rockafeller.
A nehezebb utat választotta. Saját erejéből dolgozta magát a műfaj és az amerikai világháló egyik legismertebb és legkeresettebb énekesévé. Megérte az erőfeszítést, hiszen igy korlátozások nélkül kaphatunk igazi, hiteles Tom McDonald élményt!
De mi is ez az élmény?
Fehér rapperként az élre törni nem könnyű. Annál inkább sem, mivel minden kaukázusi jelölt törvényszerűen Eminem árnyékába kerül. Ahogy alá került Tom is – mára azonban sikerült megszabadulnia ettől a kolonctól!
„Én vagyok a legjobb rapper, nem érdekel, mit mondasz! Da Vinci vagyok, örök, a hírnévre terveztek! Én vagyok a legjobb rapper, nem akarok csak nagyszerű lenni! Én vagyok minden idők legnagyobb bajnoka!”
Tom McDonald – Best rapper ever! (A legjobb rapper)
Ráadásul McDonald a fő sodrású ideológiával ellentétben alkot. Értékrendjét (jobb híján) nevezzük konzervatívnak, esetleg jobbosnak. Szövegeiben (melyek a zsánernek megfelelően sokszor szabadszájúak – de szigorúan csak mértékkel!) gyakran visszatér a hazafias témákhoz, a parttalan liberalizmus kritikájához. Fellép a hamis angolszász bűntudat, valamint a fehér férfiak démonként való megfestése ellen is. Rámutat arra, hogy az uralkodó elit abban érdekelt, hogy a társadalmat a lehető legtöbb határ mentén megossza: színes bőrűt a fehér, szegényt a gazdag, nőt a férfi ellen fordítson. Nem tud megbékélni az „áldozat kultúrával” valamint a jelent emésztő „-izmusok” kórjával sem. Vannak számai melyekben saját életének sötét múltja kisért: életének nagy részében súlyos alkoholista volt. 2017-ben került elvonó intézet – azóta józan.
Arca nem feltétlenül bizalomgerjesztő – keserű tapasztalatait, szó szerint bőrébe rajzolták! Aki tud angolul és nem teljesen idegen tőle, hogy új kulturális területeken barangoljon, mindenképpen megéri meghallgatni a fehér srác üzenetét!
„Beszéljünk az abortuszról, hogy is van ez? Baktérium a Marson élet, de a szívdobbanás itt a Földön nem?”
Tom McDonald – People so Stupid (Az emberek olyan hülyék)
Fotó: Youtube
