Az utóbbi idők ismét kedveznek az „ördögűzős” filmeknek. Csak hogy utaljak magazinunkban megjelent írásomra – a mozikba nem olyan régen került a Russel Crow főszereplésével készült történet. A szerzők állítása szerint, Gabriele Amorth történetét kívánták megörökíteni, aki létező személy volt.
Halála előtt a Vatikán által megbízott exorcistaként működött, aki megdöbbentő számú démonűző rítust hajtott végre. Tapasztalatairól könyveket írt, dokumentum jellegű műsorokban vallott élményeiről. Nemzetközi szövetséget hozott létre, mely hozzá hasonló tevékenységet végző papokat tömörít…
Az Egyház képviselői kíváncsi érdeklődéssel várták a végeredményt. Nem kellett azonban hosszú idő – már a film vetítése előtt, pusztán az előzetes látván, Amorth munkatársai keserű szájízzel, csalódva nyilatkoztak a munkáról. Egy valós történetre való hivatkozással, csupán egy hagyományos horrort véltek felismerni, annak minden jellegzetes kliséjével és fordulatával. Semmi nem volt benne, amit a Katolikus Egyház valóban hisz és tanit…
Ezzel szemben, ugyanebben az esztendőben jelent meg egy keresztény független alkotás, mely egy 2016-ban megjelent regényen alapul. Angol címe Nefarious, ami magyarul aljasat jelent. Nem kifejezetten az exorcizmusról szól, hanem a démoni természetről. Főszereplője nem pap, hanem pszichiáter, aki azt a feladatot kapja, hogy egy halálraítélt gyilkosról derítse ki az igazságot: vajon hazudozó pszichopatáról, többes személyiség tünetcsoporttól szenvedő ámokfutóról – vagy, ahogy maga állítja – testet megszálló bukott angyalról van-e szó? A doktor elődje hosszabb időn át látogatta a fogvatartottat – míg egy nap önkezével vetett véget életének…
Fotó: illusztráció/Flickr.com
A Nefarious fogadtatása a fent említett klerikusok köreiben jóval pozitívabb volt. Nem azért, mert hirdetést vertek a gonosznak, hanem mert tapasztalataiknak hitelesebb ábrázolását vélték felfedezni. Carlos Martins ördögűző egy interjúban elmondta: a megszálló entitások nem ostobák! Éppen olyanok, mint a címszereplő: elveszik a reményt, az ember gyengeségeibe kapaszkodnak és (különösen, ha halálos bűn állapotában vannak) öngyilkosságra késztetik a gyanútlan embert. Ez ugyanis nagyobb bűn, mint a másik életének elvétele, hiszen végleges nemet mondás Isten kegyelmére és szeretetére.
Martins találkozott a film két írójával és rendezőjével. Meghívták a premierre is, hiszen tőlük függetlenül jó kritikát fogalmazott és tett közzé. A rendezvény során interjút készítettek a pappal – ezt követően (állítólag) számos furcsa jelenségre került sor: a műszerek megszűntek működni, a fények pislogni kezdtek, a technikusok különös hangokat hallottak. A pap elvégezte a helyiségek felszabadítására szánt rítust, melynek során egy démoni hang kántálni kezdett – a liturgikus cselekmény csúcsán azonban hirtelen elhallgatott…
Martins úgy foglalta össze gondolatait: amennyiben a gonosz kilép saját kényelmi zónájából, és tudásunkra adja, hogy amit teszünk, számára nem tetsző – valamit jól csinálunk!
Forrás: Youtube/Reason and Theology
