Hogy mi történik a halál után senki sem tudja biztosan. Van, akinek meggyőződése, hogy a bomláson kívül semmi más. Az emberiség túlnyomó többsége azonban hiszi a transzcendens valóságot – azt, hogy egy újfajta minőségbe, egy másik dimenzióba képünk.
Egy újkeletű kutatás szerint, lehetséges, hogy tudatunk egy ideig még a halál beállta után is működőképes marad. Ha ez igaz, ez azt jelenti, hogy az öntudat új filozófiai meghatározást igényel, éppen úgy, mint a biológiai halál megállapítását is új feltételekhez kellene igazitani. Ezek a gondolatok azt követően merültek fel a medicina területén dolgozó tudósokban, miután több, a klinikai halál állapotából visszatérő személy számolt be „élményeiről.” Szívük nem vert, agyuk képtelen volt uralni testi tevékenységüket. Mégis érzékelték, ami körülöttük történik. Úgy vélték, elválnak fizikai valójuktól, egyesülnek elhunyt családtagjaikkal, és bizonyos mértékig továbbra is birtokolják kognitív képességeiket. Mindezt a tudomány úgy magyarázza, hogy ezek az élmények az agyi funkciók fokozatos leállásának neurokémiai melléktermékei. Irányitó szervünk igy válaszol a vér és oxigén utánpótlás megszűnésére.
Sam Parmia professzor, tüdőgyógyász és a kritikus egészségügyi ellátás szakértője, londoni és New yorki illetőségű intézetek munkatársa elmondta, hogy a sejtek nem halnak el automatikusan: idővel valamennyi a saját haláltusáját vívja. Ezért az agy sem kapcsol ki egyik pillanatról a másikra. Peter Noble, a Washingtoni Egyetem szakértője egyenesen azt állítja, hogy azok még ebben az állapotban is képesek szaporodni! Az agynak azon része, melyet a tudósok az öntudat központjának tartanak, a halál beállta után is képes még bizonyos szintű működésre. Ugyanakkor a tudat, az idegrendszerrel foglalkozók számára, orvosi szempontból nehezen magyarázható, összefoglalható. Az emberi agy több billió idegi kapcsolat összhangjaként működik.
A klinikai halál akkor áll be, amikor a szív működése valamilyen okból megszűnik. A test hőmérséklet csökken, nincs légzés, a szervezet bomlani kezd – ha csak, sikeres beavatkozásnak köszönhetően, a szívverés ismét vissza nem áll!
Parmia szerint, az agy lassabban múlik ki, mint a szív. Ez azt az ijesztő lehetőséget idézi meg, hogy az ember tudatában van halálának! Úgy fogalmazott: ez az állapot az álomban tanúsított öntudati élményhez hasonló.
Mind ezek után sok zaklatott gondolkodni való akad. A halál közeli élményeket gyakran hozzák fel bizonyítéknak a lélek létezésére. A vallástalanokat azonban mindez éppen arról győzheti meg, hogy mindem emberségünk belefér csupán néhány szövetmasszába, és idegkötegbe. Végeredményben azonban a végső halálból senki sem jött vissza, hogy beszámoljon az odaátról. Habár keringenek történetek egy bizonyos názáreti férfiról, aki körülbelül kétezer esztendővel ezelőtt teljesítette a feladatot…
Rossz hir az ateistáknak: ha ez igy van, valamit ők is érezni, tudni fognak a halál után! Csak remény nélkül…
Forrás: ranker.com
Fotó: unsplash.com
