A félelem egy olyan egyetemes érzelem, amely minden kultúrának a szerves részét képezi és az emberi alapérzelmek közé sorolható. De miért is félhet a magyar? Egy kis filozofálós gondolatmenet következik.
Tehát a félelem minden kultúra része, de a magyar nemzet lelkében kimondott helyet foglal el. A félelem, az aggódás, a keserűség mind jellemzi a magyart, elég megnézni a nemzeti himnuszunkat. Sírva vigad a magyar. A félelem beült a kollektív tudatunkba.
A magyar történelem során a nemzet számos kihívással és nehézséggel nézett szembe, amelyek kétségtelenül alakították a kollektív tudatot. A külföldi megszállásoktól, gazdasági instabilitáson át a politikai zavargásoktól történtek dolog, amely a félelmet erősítik és bizonytalanságot keltenek.
A nemzeti identitás elvesztése egy félelem, hiszen büszkék vagyunk a nyelvünkre, egyedi kultúránkra és, hogy annyi viszontagság után megmaradtunk a Kárpát-medencében. Az ország különböző politikai rendszereket élt meg, beleértve az önkényuralmat és a kommunista irányítást a szovjet korszakban. A politikai instabilitás és az elnyomás ezen időszakai a félelem légkörét teremtették meg, mivel az egyének a cenzúra, a titkos megfigyelés és a véleménynyilvánításért járó büntetés állandó súlya alatt éltek.
Más nemzetekhez hasonlóan Magyarország is szembesült gazdasági válságokkal, recessziókkal és a pénzügyi stabilitás ingadozásával. A munkanélküliség, az infláció és a gazdasági lehetőségek hiánya szorongást és félelmet kelthet az ember megélhetésével és jövőbeli kilátásaival kapcsolatban. A félelem a személyes kapcsolatokba is beszivároghat, félhetünk az elutasítástól, a csalódás okozásától.
Fontos azonban megjegyezzük, hogy a félelem, bár elterjedt, nem határozza meg teljes mértékben nemzetünk tapasztalatát. A magyarok rugalmasak, hiszen annyit alkalmazkodtak már, hogy a kollektív tudatukban ez is helyet kap. Történelmünket a hősiesség, az egység és a kitartás jellemzi, amelyek remény és a nemzetünkbe vetett hit forrásaként szolgálhat. A félelmet átfordíthatjuk mindennapi cselekvésbe, összefogásba és ezáltal a nemzetünk tovább él, egy ellenállóbb egymással együttműködő társadalomban.
