Közösségeink jelentős részében, hagyomány köszönteni az idősebb nemzedék tagjait – ahogyan a magyar nyelvben él – a szép korúakat. Így van ez a csallóközi Bakán is, ám ahogyan arra köszöntőjében Bertalan György polgármester emlékeztetett, a sors időnként szeszélyesen borogatja az emberi terveket.
A korábbi esztendőkben a Covid-járvány hiúsította meg a nyilvános ünnepséget; legutóbb pedig a kérődző jószágot sújtó kórság miatt volt lehetetlen a gyülekezés. Ami késedelmet szenved azonban nem jelenti azt, hogy teljesen a feledés homályába vész: így bár naposabb időkre szánták a község nyugdíjasainak, nagy-, és dédszülőinek felköszöntését, arra november 13-án, csütörtökön került mégis sor.
Végeredményben, a lélek világosságát nem a természet törvényeinek fényereje, hanem a szív tüze határozza meg. Így tehát a helyi kultúrházban megjelentek kedvét semmi sem törte le – sőt a borocska, a jó vacsora és az apró figyelmességek mellett a helyi Búzavirág énekkar emelték vidámabb magasságokba. A késő délután csúcsát egészen nyilvánvalóan Dóka Zsuzsa és Bősi Szabó László nótaestje jelentette: a vissza-visszatérő nótapárost ez alkalommal is nagy szeretettel fogadták a magyar és a szlovák anyanyelvű polgárok egyaránt. 
A rendezvény hivatalos részét képezte a hetvenedik-, nyolcvanadik-, és kilencvenedik életévüket betöltők megajándékozása; nem utolsó sorban pedig a falu legidősebb asszonyának és férfiújának felköszöntése. Néhány szívdobbanásnyi csend erejéig a jelenlévők megemlékeztek a közelmúltban elhunytakról is. Az est szervezésében jelentős részt vállalt Bertalan Renáta, kultúráért felelős munkatársnő; a vacsora Patasi Pétert dicséri – ugyanakkor az önkormányzat minden munkatársa áldozattal és odaadással dolgozott a nap sikerén. 
