„Mély hitet, emberséget, szenvedélyt, hivatástudatot, a magyarság iránti megdönthetetlen elhivatottságot tanultunk tőled. Most búcsúzunk. Micsoda? Dehogy búcsúzunk, hiszen itt vagy! Hiszen itt vagy.” Sinkovits-Vitay András szavait a koporsóhoz, a benne örök álmát alvó Dráfi Mátyáshoz intézte. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas szlovákiai magyar színművész, a Magyar Kultúra Lovagja, a Komáromi Jókai Színház örökös tagja 83 évesen hunyt el. Koporsóját a komáromi színházban, az életet jelentő deszkákon ravatalozták fel, hogy barátai, tisztelői ott róhassák le végső tiszteletüket, ahol közel hat évtizeden át otthon érezte magát.
2025. október 27-én gyászzászló lobog a Komáromi Jókai Színház ormán, szomorú, könnyeikkel küzdő emberek adják egymásnak a kilincset. Az útvonal is más odabent, mint a megszokott színházlátogatások alkalmával: nem az emeletre vezető díszlépcső felé terelnek, hanem oldalra, a színpadra nyíló szárnyas ajtóhoz. A folyosón sor: türelmes, néma emberek. Nem tülekednek, tudják, hogy – sajnos – mindenkire sor kerül. Mindenki odajut a színpadra, vet egy pillantást a koporsóra, elhelyezi mellette koszorúját, virágját, majd beáll a másik sorba, hogy részvétét fejezze ki Dráfi Mátyás gyászoló családjának.
A koporsó mellett díszőrség: a Komáromi Jókai Színház társulatának tagjai váltják egymást már délelőtt tizenegy óta, amikor a szomorú esemény miatt kitárták az épület ajtajait. A nézőtér megtelt: mint hagyományosan, amikor előadásra készülnek a színészek. Csak most nem hunynak ki a fények. Csak egyetlenegy hunyt ki: a szlovákiai magyar színjátszás óriásáé, akinek baritonját csukott szemmel is, félálomban is, a világ bármely táján is felismertük.
„Dráfi Mátyás Érsekújvárba járt iskolába, egyszer feltűnt neki egy teherautó, rajta a felirat: Magyar Területi Színház. Megkérdezte, hogyan lehet valakiből színész? Azt a választ kapta, csak akkor vállalja, ha adni akar a közönségnek. Az életét határozta meg ez a találkozás.”
Szabó Viktor, a Komáromi Jókai Színház színésze, Kiss Szilvia szavalata után, ismertette Dráfi Mátyás életútját, mesélt szerepeiről és kitüntetéseiről egyaránt. Közben könnyeivel küzdött, ahogy társai is. Hiszen nem csupán egy kolléga távozott közülük örökre, hanem egy családtag.
„Az ember tragédiájában Lucifer szerepét játszotta – ez volt az egyetlen karakter pályafutása során, melyet kifejezetten kért. Az egyik legemlékezetesebb pedig Tevje alakítása volt a Hegedűs a háztetőn című darabban. Élete során kapott Magyarországra költözési ajánlatot is, hogy ott játsszon tovább. De elutasította, mondván: Magyarországon van elég magyar színész, rám itt van szükség. A jó Isten ide helyezett, ezt és itt kell csinálnom!”
– Szabó Viktort a színpadon Fazekas László emeritus püspök követte, aki a református liturgia szerinti szertartással búcsúztatta a halottat.
„Élete nádszál és égő gyertyabél. Mérővessző és világosságot adó szövétnek. Isten táplálta benne a világosságot – Dráfi Mátyás pedig játszott, rendezett és vitte a lángot. Futását most már elvégezte, de hitét megtartotta”
– Fazekas László Pál apostol szavaival zárta beszédét: „Ne féljetek, én örök életet adok nektek.”
Keszeg Béla, Komárom város polgármestere visszaemlékezett a színész kitűnő humorára, kedves szavaira.
„Hiányozni fogsz, Matyi bácsi!”
– fejezte be a város első embere. A mikrofonnál Gál Tamás váltotta, a Komáromi Jókai Színház igazgatója. Elmondta, hogy Dráfi Mátyást a színház és a magyarországi Kulturális és Innovációs Minisztérium is saját halottjának tekinti.
„Nemcsak szerepelt, hanem értelmet adott a színháznak. Megtanította mindnyájunknak, hogy a színház nemcsak munka, hanem hivatás, otthon, család is. Továbbra is itt van velünk: a színház levegőjében, a közönség emlékezetében. Most köszönetet mondunk. Köszönjük a példát, a barátságot, a fényt, a tanítást. A színpad örökre a tiéd marad!”
Búcsúzott tőle kor- és színésztársa, Boráros Imre is, majd Sinkovits-Vitay András szavai után a színház társulata elénekelte A padlás című musicalből az Örökre szépek című dalt. A koporsót álló vastaps kíséretében tolták ki a színpadról; Dráfi Mátyást a komáromi katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra.
fotó: Kalmár Csaba
