Szembejött velem egy hír: a komáromi képviselő-testület 320 000 eurós tételt foglalt le a város költségvetéséből Komárom központjában, a Klapka téren található Zichy-palota felújításának folytatására. Legendás épületről van szó, melynek ha alapjai, téglái, festékmaradványai beszélni tudnának, egész estés elfoglaltságokat nyújtanának, annyi sztori kötődik hozzájuk. De nem is kell annyira visszamenni a régmúltba: bár története egészen az 1700-as évekig nyúlik vissza, biztos vagyok benne, hogy sokkal többen vannak, akiknek ma is személyes élményük van az épülettel kapcsolatban: az 1980-as években az alsó szinten működött az úgynevezett „hosszi üzlet”, ami élelmiszer- és csemegebolt volt. Gyerekként arra emlékszem, hogy raklapszerű fapallókon kellett közlekedni, és a csemegerészen naponta forgott a grillcsirke és kavaródott a citromos meg a narancsos jaffa. Gyermeki szemnek maga a Kánaán. De mivel hiszem és tudom, hogy minden közösségnek a történelme az, ami igazán büszkévé teheti, amire építkezni lehet, amiből jelent és jövőt lehet kovácsolni, kicsit utánanéztem a Zichy családnak, ha már a palota az ő birtokukban volt. Lepetéztem, mikor kiderült egy-két érdekesebb fordulat!
Nem vágok bele azonban azonnal a lecsóba (esetünkben a Zichybe)! Előbb egy kis palota-történelem. A Zichy grófok építették a 17. században: egy középkori, négyszögletes tornyot is belefoglaltak. Eredeti formájában 1763-ig állt. Abban az évben, június 28-án iszonyatos földrengés rázta meg a várost, melynek következtében 63-an életüket vesztették, összedőlt 7 templom és 279 egyéb épület. A város területén lévő ingatlanok 54%-a komoly sérülést szenvedett.
Maga a Zichy-palota is súlyosan megrongálódott, ezért 1775-ben újjáépítették Zichy Ferenc gróf számára, ám ekkor a keleti és nyugati szárny még csak egyszintes volt. A palota klasszicista stílusú renoválása után a város legelső színielőadásait tartották itt 1827-ig, majd zsidó templommá alakították át.
1844-ig volt a Zichy család tulajdonában, tőlük a Weiss család vette meg, akik a palotát kibővítették. Később bérházzá alakították, az első világháború után Klein Mór vette meg. A második világháború után állami tulajdonba került: bérlakások és üzletek kaptak helyet benne. Manapság felső szintjén a Duna Menti Múzeum kiállítóterei vannak, alul pedig a városi iktató, a Bottéka, virágbolt, a komáromi turisztikai iroda, a TDM, a Klapka étterem, a Palace Cafe & Bar és a Zichy-pont.
És most nézzük a már beígért Zichy-érdekességeket. A Zichy nemesi család eredete a 13. századig nyúlik vissza, eredetileg „Zayk” néven voltak fellelhetők. 1655-ben bárói, majd 1679-ben grófi rangot kaptak I. Leopold császártól. A család két fő ágra oszlott: a Palota-ág (a komáromi Zichyek is ide tartoznak) és a Karlburg-ág.
Említettem a színjátszást a komáromi Zichy-palotában. Ez a művészet a kiterjedt család más tagjait is érdekelte: Zichy Miklós óbudai palotájában rendszeresen tartottak előadásokat; egyikre maga Mária Terézia is ellátogatott. Halála után özvegye, Berényi Erzsébet tíz éven át pereskedett az állammal, akik végül megszerezték ugyan az ingatlant, ám Erzsébet az egész – rendkívül értékes – könyvtárat magával vitte.
Kiemelendő Zichy Géza, aki egy vadászbalesetben – 14-15 évesen – elvesztette jobb karját, ám – mivel a zene megszállottja volt – nem maradt árnyékban: zongorista-virtuózzá lett, bal kézre komponált művekkel. Koncertjei bevételét jótékony célokra ajánlotta fel, maga Liszt Ferenc is mindig elismerően nyilatkozott róla.
Végezetül hadd szóljak Zichy Jenő grófról, a felfedezőről és orientalistáról, aki szenvedélyesen kutatta a magyar nép eredetét: három expedíciót vezetett a Kaukázusba és Közép-Ázsiába.
Van hát kire és mire büszkének lennünk! Éppen ezért is fontos, hogy Komárom városa döntött a palota felújítási munkáinak folytatásáról. Megtudtam még, hogy lesznek részek, amelyeken restaurátorok dolgoznak majd, hogy korhű legyen. A felújítási munkálatok elvégzését a közbeszerzésen a Renon Kft. nyerte meg, Csütörtöki András restaurátor vezetésével. A munkálatok ősszel kezdődnek, úgyhogy a Komáromi Nyár programsorozatot nem érintik.
fotó: Kovács Maja, Komárom város
