Olyan aranyos meg kedves, amikor boldogságtól csillogó gyermekszempárról, ragyogó arcocskákról, szájszélen kidugott nyelvecskékről, recés vonalakkal bajlódó apró kezecskékről, gyerekkacajról és a kicsik ámuló tekintetéről szólnak a filmek meg a fotók, mikor kreatív otthoni díszítésről van szó. Legyen az szívecskés girland Valentin-napra, tojásfestés húsvétra, díszkészítés karácsonyra vagy éppen tökfaragás Halloweenre. Az üzenet: együtt alkot a család, aztán együtt örülnek a szép vagy éppen mókás végeredménynek. A valóság? Együtt örül a család, és apa vagy anya pedig fest, nyír, vág, metél, farag. Amúgy nagy kedvvel és sokszor kidugott nyelvvel koncentrálva, mert – hála az égnek! – gyermeki énünk sosem kopik ki teljesen.
Október utolsó délutánján tökfaragásra csődítette össze a helyieket a Csemadok Bogyai Alapszervezete. A kultúrház kisterme pillanatok alatt telt meg gyerekzsivajjal és a halloween tökök édeskés szagával. Ez utóbbit viszont csak az asztal környékén lehetett érezni, mert a teret egyébként sütemények és szendvicsek mennyi illata lengte be: üres gyomorral nem lehet jól alkotni, így az érkezők egymás után rakták ki a családi tűzhelyeken készített finomságokat.
A tökfaragás, illetve a tökmécses hagyománya a kelta korba nyúlik vissza, Samhain napisten hiedelemvilágába. Annak idején ugyan még nem tökből, hanem tarlórépából faragták a néha ijesztő, máskor mókás, kedves „arcokat”. Az izzó szövétnekkel ellátott formák útbaigazításul szolgáltak a hazatérőknek, valamint az a hiedelem tartotta magát, hogy ezek megvédik a családokat az ártó szellemektől.
A bogyai töklámpások egészen más célt szolgáltak. Ahogyan – hiszem – az összes bogyai rendezvény: felépíteni, összehozni és megtartani egy erős, nagyszerű közösséget. Mindegy, hogy épp bográcsozásról van-e szó, adventi ablakvadászatról, falusi disznótorról, parasztolimpiáról vagy éppen tökfaragásról: mindegyik kiváló alkalom a találkozásra, a beszélgetésekre, a nagy nevetésekre, az élmények, emlékek gyűjtésére. Bogya kisközség, tavalyi adatok szerint 372 fő lakik a faluban. Igaz, én csak a rendezvényeiken jelenek meg, ám ilyenkor erősen látszik, hogy a bogyaiak szeretnek itt élni, szeretik a falujukat, és szeretnének helyben jövőt teremteni gyermekeiknek.
Az elkészült töklámpások – a közös fotózás után – hazavándoroltak. Kikerültek a kertekbe, házak sarkába, bejárati ajtó mellé. Ajánlom az autósoknak, akik a 63-ason haladnak Tany és Nagymegyer között, hogy útjukat időzítsék naplemente utánra, és lessék meg a faluban pislákoló tököket. Megéri! A végére pedig – bár ez újságíróilag nem teljesen elfogadott, videozsurnaliszta tanárom meg is rángatná a fülem miatta – engedjenek meg egy viccet, a minap hallottam. Mi a különbség a Halloween és a Valentin-nap között? Nos, a Halloween egy tökről szól, a Valentin-nap pedig kettőtökről.
fotó: Kalmár Csaba
