A minap örömmel értesültünk arról, hogy a világhálón többen rákerestek a „Rosa Mystica” – a Titkos Értelmű Rózsa népi ájtatosság mibenlétére, amelyben a Szűzanya a Krisztus-követés három mozzanatára: az ima, a bűnbánat és az engesztelés fontosságára hívta fel a figyelmet. Ezzel kapcsolatban Makrancról többen is jelezték, hogy szívesen bekapcsolódnának ebbe az ájtatosságba, ami a Hittanyán havonta egy alkalommal lenne megtartva.
Az első találkozó január 20-án volt, azok részvételével, akik szükségét látták a közös ima, az őszinte bűnbánat és a hatékony engesztelés fontosságának.
Történt ez annak fényében és ösztönzésére, hogy Erdő Péter bíboros, prímás búcsúi szentmisét mutatott be január 18-án, Budapesten, a Lehel téri Árpád-házi Szent Margit-templomban, ahová a főpásztor magával vitte a szent szerzetes-királylány koponyaereklyéjét, amelyet az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye a közeljövőben ennek a templomnak adományoz.
„Különleges nap ez a mai nap, mivel most először van itt közöttünk az ő ereklyéje is” – mondta Erdő Péter bíboros, majd hozzátette: tavaly a főegyházmegyében őrzött földi maradványokról a szeptemberben elhunyt Kásler Miklós professzor munkacsoportja, DNS-vizsgálat segítségével megállapította, hogy a koponyacsont valóban Szent Margithoz köthető.
Köztudott, hogy Árpád-házi Szent Margit életét Krisztus szeretete töltötte be, az imádság embere volt, aki tudott engesztelni és könyörögni családjáért, hazájáért és népéért.
És az is köztudott, hogy Bodollón, immár több mint 23 éve találkozunk a Fatimai engesztelés kapcsán, amelyen két alkalommal is örvendezhettünk a Bíboros úr kitüntető becses jelenlétének, majd Szepsiben a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont megáldásán és az iskolakápolna felszentelésén.
Örömmel értesültünk arról is, hogy a szepesváraljai megyéspüspök, Mons. František Trstenský meghívására a Bíboros úr a közeljövőben a Szepességbe látogat a szepesi egyházmegye alapítása 250. évfordulója kapcsán. Nagy István iskolaigazgató úrral egyeztetve szívesen részt veszünk ezen a történelmi jubileumi szentmisén, ahol átadásra kerül egy Árpád-házi Szent Margit ereklye, amit tisztelettel kívánunk őrizni a Boldog Salkaházi Sára Iskolaközpont kápolnájában.
Ezzel is tudatosítva és tudatosíttatva, hogy legnagyobb tanúságtevőink a szentek. Olyanok ők, mint a világító fények a történelem éjszakájában, ahol az egyént és közösségét könnyen elborítja a sötétség, amiért minden időben égő mécsesként kell őrizni, ápolni a fényt, újra és újra felszítva önmagunkban az igaz hitet. Tanulással, imával, a hit gyakorlásával táplálnunk kell azt a lángot, amit a Bíboros úr becses látogatásai, szavai és tettei nemcsak Kárpát-medence, de hála Istennek világszerte is elősegítenek, amiért ezúton is nagy hála és köszönet.
Ma is, mint annyiszor a történelem során, nagy szükségünk van a megbékélésre, a lelkek egymásra találására, egymás tiszteletére és szeretetére is. Ma is aktuális az önmegtagadás. Ha sokunknak ugyan nincs hivatása az engesztelő életre, arra azonban biztosan törekednünk kell, hogy önzésünknek, indulatainknak, keserűségünknek, tanácstalan viaskodásunknak gátat szabjunk, Isten színe előtt mérlegeljük életünk minden helyzetét és igyekezzünk Krisztust látni minden emberben.
Szent Margit – királylány létére – minden nehéz munkát szívesen elvállalt. Példájára tekintsük mi is a szeretet és az alkotóerő kifejezésének az emberi munkát! Becsüljük meg a dolgozó ember méltóságát! Érezzük át, hogy felelősek vagyunk népünkért, belső békességünkért és azért is, hogy a környező népekkel kölcsönös együttműködésben és tiszteletben éljünk! Legyünk az egység és a kiengesztelődés előmozdítói egész földrészünkön!
Szent Margit példájára Isten előtti felelősséggel szeressük hazánkat, népünket és nemzetünket! Ez a szeretet arra kötelez minket, hogy féltőn óvjuk az emberi tisztesség légkörét, hogy ne térjünk napirendre a fölött, ha közösségek elleni gyűlöletkeltést tapasztalunk.
Szent Margit példájára tiszteljük népünk szentjeit, a régieket és az újabbakat egyaránt! A vértanú püspököket: Apor Vilmost, Meszlényi Zoltánt, Scheffler Jánost, Romzsa Tódort, Bogdánffy Szilárdot; Boldog Bódi Mária Magdolnát, Boldog Salkaházi Sárát a huszadik század nagy női szentjét, akit Szent Margittal összeköt a Duna és a szeretetből adott életáldozat. És a világiakat: a boldogokat, a szenteket és azok sokaságát, akiket ugyan ünnepélyesen még nem emeltek oltárra, de már Istennél vannak és közbenjárnak értünk.
Szent Margit aggódva imádkozott az Egyházért is. A Ráskai Lea által lemásolt életírása szerint Szent Margit együttérzéssel kísérte a keresztények minden szenvedését. Személyes fájdalmat okozott neki, hogy az Anyaszentegyházat tagjaiban gyötrik és kínozzák. Mai szóval úgy mondanánk, hogy őszinte szolidaritást érzett minden keresztény iránt is. Kövessük hát élete nagy eszményeit, és kérjük pártfogó közbenjárását egész népünkért! Ezért is imádkozzunk majd ott, ahol ereklyéjét őrizni fogjuk.
A mi diplomáciánk – Leó pápa megfogalmazásában – az evangéliumból születik: nem taktika, hanem megfontolt szeretet; nem keres sem győzteseket, sem veszteseket, nem épít akadályokat, hanem újjáépíti a valódi kötelékeket. A közösség építéséhez minden kimondott szót meg kell előznie a meghallgatásnak: Isten meghallgatásnak és a kicsinyek meghallgatásnak, akiknek gyakorta nincs hangjuk. Hivatásunk, hogy hidak legyünk, láthatatlan támaszhidak, szilárd hidak, amikor az események nehezen megállíthatóknak tűnnek, és reményhidak, amikor a jóság meginog.
Adja Isten, hogy az imádság, a bűnbánat és az engesztelés csöndes percei és alkalmai gyümölcsöző párbeszédet eredményezzen Makrancon is együtt, egymással, egymásért. És miközben lelki tekintetünk előtt megnyílik a küldetéstudat elszántsága, a Boldogasszony, Szűz Mária, az Egyház Édesanyja őrködjön felettünk, járjon közben értünk, hogy mindnyájan határon innen és határon túl Isten akaratának engedelmes szolgái és szolgálói legyünk és maradjunk, végig, az égig.
fotó: romkat.sk
