Szeptember 3-án a katolikus egyház Nagy Szent Gergely pápára emlékezik, akit nem a pompa, hanem az alázat és a szolgálat tett naggyá. Az ő élete azt üzeni, hogy az igazi vezető nem uralkodik, hanem szolgál.
Gergely arisztokrataként született a viharos VI. században, melyet éhínség, nyomor, háborúk sújtottak. Karriert ígérő közigazgatási pályát hagyott ott a csendes elmélkedésért, ám a történelem más sorsot szánt neki. Róma prefektusából szerzetes lett, majd a nép akaratából, vonakodva ugyan, de elfogadta a pápai trónt.
Nem fényűző palotákban, hanem a rászorulók között kereste az Istent.
A római népet sújtó járvány idején könyörgő körmenetet vezetett, megszervezte a szegények ellátását, és küzdött a longobárdok okozta szenvedés enyhítéséért. Diplomáciával és bölcsességgel vezette az egyházat, és igyekezett a népek javát szolgálni.
Gergely nemcsak a gyakorlati tettek embere volt. Figyelmet szentelt a liturgiának, a szentségeknek, és gondot viselt a papságra. Írásai pedig mély emberismeretről és bölcsességről tanúskodnak, melyek a mai napig inspirálnak minket.
A legenda szerint Gergely lemondott a pompáról, és ahelyett, hogy a maga javát kereste volna, a szegényekért és a rászorulókért munkálkodott. Halála után a "kegyelem doktora" címmel illették, és emléke azt üzeni, hogy a hatalom nem öncél, hanem eszköz a szeretetre és a szolgálatra.
Szent Gergely pápa életpéldája ma is aktuális. Azt üzeni, hogy a valódi nagyság nem a külső elismerésben, hanem a belső értékekben, az alázatban és a másokért való odaadásban rejlik. Kövessük az ő példáját, és törekedjünk arra, hogy mi is "Isten szolgáinak szolgái" lehessünk a saját életünkben!
kép: magyarkurir.hu
