2025. november 13-án a Bodollói Sarlós-Boldogasszony filiális templomban a Fatimai engesztelő imatalálkozó főcelebránsa és ünnepi szónoka főtisztelendő Szabó József, csécsi plébános atya volt, akivel együtt, misézett Makovics István kihelyezett jánoki lelkipásztor, Gábor Bertalan, szepsi esperes-plébános.
A kántori szolgálatot és az énekeket Bányász Emőke, okleveles kántor kísérte. Felolvasott Simko Imre és Király Antal, okleveles mérnök. A közvetítést a komáromi stúdióban Tóth Szilveszter és Csepregi László, a templomban önkénteseink: Cehelnik István és Simko Imre vezették. A képi közvetítést Kuzma Norbert, okleveles mérnök és leánya, Kuzma Zoé, a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont öregdiákja biztosították.
Ma népünk összes szentjére és boldogjára is emlékeztünk. Ma van a magyar mindenszentek. Eredetileg november 6-án volt az egyházmegyék ereklyéinek emléknapja, megemlékezve azokról a szentekről, akiknek az ereklyéit az egyes templomokban tisztelték. A mai napon tehát nemcsak rájuk emlékezünk, hanem mindazokra is, akiknek nincs külön ünnepük, de itt éltek a Kárpát-medencében, akár a honfoglalás előtt, vagy utána. Névtelen szentek ők, egyháziak és világiak, férfiak és nők, akik hősies fokon gyakorolták a keresztény erényeket. Vannak köztük olyanok is, akiket a népi kegyelet és az emberemlékezetet meghaladó kultusz övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hősei és szentjei is, a mindennapok vértanúi és Istenbe temetkezett misztikusai. Mivel népeink köréből sarjadtak ki, ezért Isten színe előtt különösen is számíthatunk testvéri segítségükre. Megkülönböztetett említésre méltóak többek között a radi minorita vértanúk, név szerint Iglódi István, minorita novícius, aki hitvaló vértanúként halt meg 1639. november 6-án a kisgéresi erdőben.
Ma - szentjeinkre emlékezve - imatalálkozónkra ismét elhoztuk a makranci templom féltve őrzött kincseit: az első szent magyar család ereklyéit - Szent István király, Boldog Gizella és Szent Imre ereklyéit, kiegészítve Boldog IV. Károly relikviájával. Figyelmezetésül és bátorításul Szent II. János Pál pápa 2000-ben, a Nagy Jubileum évében a Szent Péter Bazilikában, az ott egybegyűlt zarándokoknak mondott szavait: Ne felejtsétek, történelmetek egy szent királlyal, sőt egy szent családdal kezdődik!
Életutunkon, itt a Kárpát-medencében, szentjeink és boldogjaink életvitelében és magatartásában jó visszaemlékezni Isten csodálatos tetteire népünk körében. Áldott csontdarabjaik emlékeztetnek bennünket keresztény gyökereinkre és azokra a kegyelmi adományokra, amelyekkel Isten elhalmozta népünket, hogy a megannyi viszontagság, külső és belső ellenségeskedés ellenére - hála Istennek - megmaradtunk, itt vagyunk és készek vagyunk megvalósítani a Gondviselés további tervét velünk és általunk.
Ma van édesanyanyelvünk napja is. Azért is imádkoztunk, hogy kincsünket, ősi örökségünket az evangélium tanításának fényében és hitében megőrizzük és azt gyermekeinknek és unokáinknak kamatoztatva továbbadjuk.
A mai találkozónkon is az ünnepélyes bevonulás után kinyitottuk a szárnyas-oltárt, majd a magasból aláereszkedett az ősi templomból megmaradt feszületet, miközben az 1938-as és 2021-es eucharisztikus kongresszus himnuszát énekeltük: Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat. Ezt követően elimádkoztuk a rózsafüzért, majd szentmise következett és Szentségimádás.
A szentmise végén Király Antal, okleveles mérnök, templomatya mondott ismételten köszönetet a lelkes, fizikális és virtuális együttlétért. Technikusaink jelezték, hogy a legismertebb videómegosztó csatornán 240-en követték liturgiánkat, a rádióhullámhosszán bizonyára még többen. Köszönet és hála mindenkinek, úgy a templomban, a stúdióban, mint a készülékeknél. Köszönjük azok visszajelzését is, akik jelezték, hogy csatlakoznak a youtube csatornánk élőadásainak követésére. Hála Istennek, már több mint 1850 követőnk van, ezért a médiaközpont tökéletesebb vételi lehetőséget tud biztosítani számunkra.
Köszönjük lelki atyáink áldott szolgálatát is. Köszönjük, hogy ma is megtörték számunkra Isten Szavát és az Élet Kenyerét. Köszönjük, hogy papi életük – a megtöretés és az odaszentelődés révén - életajándékozás.
Sajnos, a koronavírus-járvány visszhangjában még mindig nem láthatjuk a megannyi sok járművet a határ mindkét oldaláról – mint korábban. De köszönjük, hogy a bátrabbak már visszaindultak, sőt újak is jöttek. Köszönjük azt is, hogy többekkel legalább lélekben, az éter hullámhosszán vagyunk együtt. Szükségünk van erre a kölcsönös megerősítésre, mert lám, a mi időnk sem könnyű. A mi nemzedékünk sem kivétel. A sorozatos megpróbáltatásokból nekünk is ki kell venni a részünket. Adja Isten, hogy a napjaink ránk eső próbatétel-mozzanata minket se keserítsen el. Áldott elődeink életpéldája bátorítson bennünket is észrevenni az idők jeleit, a különböző helytállásban megcselekedve és nem feledve a közismert mottónkat: Múltunk a reményünk – Krisztus a jövőnk!
Annál is inkább, mivel ma van szegénység és az édesanyanyelvünk napja is. Egy alkalommal megkérdezték a külföldieket, hogy szerintük melyik szavunk a legszebb magyar szó. A külföldiek szerint a legszebb magyar szó - a cipőfűző. És mi a legcsúnyább szavunk? A legcsúnyább magyar szó az – izé!
Sajnos, sokszor használjuk, általában toldalékszóként, vagy máskor, amikor hirtelen nem találunk megfelelő kifejezést. Ne használjuk. Szívleljük meg Reményi Sándor /1890 – 1941/ Az ige című versének sorait:
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhítattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!
E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, mirhát hozna!
És aki költő, az legyen király,
És pap, és próféta és soha más,
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -,
S a kelyhet többé nem engedi el!
Maradjunk továbbra is felelősségteljesen egyek! Lelki, szellemi, kulturális és anyagi értékeink megosztásában legyünk nagylelkűek. Legyen mindnyájunk számára zsinórmérték: Isten, egyház, család, haza, nemzet, anyanyelv, kultúra – mindez az evangélium tanításának a fényében. Jöjjünk ide máskor is, s ha talán személyesen nem is tudunk, legalább virtuálisan. Imádkozzunk, könyörögjünk, hogy összetett és olykor nagyon bonyolult világunkban felismerve az idők jeleit, ragaszkodva gyökereinkhez, merjünk továbbra is a lehető legjobbat cselekedni.
Adja Isten, hogy életünk egy-egy kisarkított helyzetében, ránk is vonatkozzon az ősi mondás: lehet, hogy már más nyelven tanulsz, és más nyelven írsz, de magyarul álmodsz és magyarul sírsz. Samozrejme platí to aj pre inú jazykovú kultúru: možno, už študuješ, čítaš, či píšeš v inej reči, ale po slovensky snívaš, a po slovensky slzíš.
Nagy köszönet és hála a mai lelki találkozónk főcelebránsának és ünnepi szónokának, főtisztelendő Szabó József, csécsi plébános atyának, akit október elsejei hatállyal nevezett ki a csécsi plébánia vezetésére megyésfőpásztorunk, Excellenciás Bernard Bober, kassai érsek-metropolita. Köszönjük, hűséges papi szolgálatát. Isten hozta körünkbe, óvja a Szűzanya különös oltalma, Szent József legyen számára továbbra is hatalmas pártfogó és példakép. Élete folyamán élvezze a makranci templomban őrzött szentek és boldogok hathatós segítségét.
Tisztelettel közöljük, hogy a legközelebbi találkozónk december 13-án, szombaton lesz, félöt órai kezdettel, előtte lelkiatyáink kiszolgáltatják a bűnbánatszentségét. Remélhetőleg még jobb lehetőségek közepette.
fotó: romkat.sk
