Sok olyan fogalmat fel lehetne sorolni, ami a felvidéki magyar lakosság körében jól ismert. Ha kvízben foglalnánk össze ezeket, a résztvevők több mint kilencven százaléka egészen biztosan helyesen válaszolna olyan kérdésekre, mint például, hogy mi aNATO, mi az Európai Unió, mi a Facebook vagy milyen művészeti ágat képvisel az Ifjú Szívek. Jelentős csökkenést mutatna azonban, ha személyes kötődésekről kellene írniuk: a fentebb említett példák közül a közösségi oldalon kívül talán az unió kapna több bejegyzést. Nem ez a helyzet azonban egy olyan szervezettel, amelynek mozaikszó megnevezése szinte minden, 25 évnél idősebb felvidéki magyarnak ismerősen cseng, sőt tengernyi élmény, emlék kötődik hozzá. Tavaly ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját a CSEMADOK, mely idén tisztújításra készül: országos elnököt választ. Hatalmas dilemma, nyitott kérdések tárháza a szervezet jövőjével kapcsolatban: szükség van-e paradigmaváltásra vagy sem? Fenntartható-e a CSEMADOK az évek óta bevett működési rendszerrel, vagy nem? Meg lehet, meg kell-e reformálni? Képes-e a CSEMADOK felvenni a versenyt, talpon maradni, és megfelelni a naponta változó új kihívásoknak? A CSEMADOK jelenéről és jövőjéről, az előttünk álló lehetőségekről Petheő Attilával, a CSEMADOK Komáromi Területi Választmányának elnökével, az országos elnöki tisztség egyik jelöltjével beszélgettünk.
„Két héttel ezelőtt a CSEMDOK Dunaszerdahelyi Járási Konferenciája jelölt a CSEMADOK országos elnöki posztjára, mégpedig meggyőző többséggel, ráadásul teljesen helyi szintről, az egyik alapszervezettől érkezett a kezdeményezés, melyet nagyra becsülök. Lehetőségem adódott ismertetni és megvitatni a programomat. Sikerült egy szakmai csapatot is felállítanom. Tagjai között olyan felvidéki magyar szakemberek találhatók, akik kiemelkedőek a saját szakterületükön – a Felvidék keleti csücskétől egészen Pozsonyig. Fontosnak tartom, hogy olyan emberek jöjjenek mellém – és ezt szeretném kihangsúlyozni: mellém, és nem mögém! –, akik tudását tisztelem és együttműködésükre számítok. akikre fel tudok nézni. Csapatmunkában gondolkodom, ezért is kerestem a »Békés korszakváltás« jelmondat mellé olyanokat, akik a rendezvényszervezésben, a tudományok területén, az oktatásügyben, a kommunikációban, a CSEMADOK-ban tapasztalattal rendelkező szakemberek.”
– ismertette jelöltségének körülményeit Petheő Attila, aki 2006 óta tölti be a Komáromi TV elnöki pozícióját. Saját elmondása szerint, komolyabban akkor kezdett érdeklődni a CSEMADOK iránt, amikor a Selye János Gimnáziumban tanára, Fehér István mesélt a szervezetről, annak céljairól és tevékenységéről.
Rendkívül kíváncsi vagyok a programra, a célkitűzésekre. Leginkább azért, mert a CSEMADOK ugyan nagy és valóban jelentős múlttal rendelkezik, ám jövője csak akkor lehet, ha a mindenkori felnövekvő generációkat is „csatasorba” tudja állítani. Márpedig ez hatalmas kihívás, rendkívüli körültekintést és leleményességet igényel.
„Az alapszervezetek megerősítése és fejlődésük, előrelépésük elősegítése, támogatása alkotja programom alappillérét. Ezek nélkül ugyanis a CSEMADOK szövetség gyakorlatilag életképtelen kolosszus. Az utóbbi időszakokban sajnálatos módon tapasztalhattuk, hogy az országos elnökség a helyi alapszervezetektől eltávolodott, sőt – talán nem túlzás – kommunikációs űr keletkezett. Sajnálatos, de mégis megcáfolhatatlan tény, hogy míg az országos elnökség jelentős anyagi eszközök felett rendelkezik, addig az alapszervezetek vezetőségei és a CSEMADOK tagok még mindig gyakran önköltségen, saját erejükre támaszkodva, fűt-fát megmozgatva, saját szabadidejüket feláldozva szervezik a regionális vagy éppen kistérségi jelentőséggel bíró kulturális rendezvényeiket, amelyek betöltik azt a fontos szerepet, amelyet a CSEMADOK felsőbb szintjein nem nagyon értékelnek: ezek a lokális, legtöbbször kisközségekben megnyilvánuló aktivitások pótolhatatlan szereppel bírnak magyar közösségek összetartásában és identitáserősítésében. Az alapszervezeteket új és hatékonyságra épülő mechanizmusok bevezetésével központilag kellene támogatni: biztosítani számukra a kulturális, közéleti előadókat, preferálva a hazai művészeket. Az egész modell alapja, mozgatórugója a közösség, mely ekképpen képes erősödni, tovább épülni.
Nagyon fontosnak tartom továbbá egy Felvidéki Magyar Értelmiségi Kör létrehozását a CSEMADOK mellett. Ki kell építeni, meg kell szervezni egy olyan szellemi bázist a felvidéki magyar értelmiségiekből, akik támaszai lehetnek a CSEMADOK-nak. Tanácsaik, kapcsolathálóik, jobbító vagy éppen kritikus véleményük csakis a CSEMADOK segítségére lehetnek. Ezzel kapcsolatban már tettem konkrét lépéseket. Nemcsak hazai szakembereket szólítottam meg, hanem különböző európai intézményekben tevékenykedőkre is gondoltam. A Felvidéki Magyar Értelmiségi Kör a magyarországi Professzorok Batthyány Köre mintájára működne.
Sarkalatos tény, sőt, nem túlzok, hogy régóta fontos stratégiai kérdés, a fiatalok minél hatékonyabb bevonása a CSEMADOK-ba. Úgy tapasztaltam az elmúlt években, évtizedekben, hogy a probléma lényegét az a sajnálatos helyzet alkotja, hogy a CSEMADOK nem azt nyújtotta és nyújtja a fiataloknak, amit ők szeretnének vagy elképzelnek. Meg kellene őket hallgatni, mert a fiatalok tehetségesek, tele vannak tenni akarással! Olyan helyzeteket kellene kialakítani, és ez a CSEMADOK felelőssége, ahol ezek a fiatal alkotó energiák teljes valóságukban megnyilvánulhatnak. Az eddigi – mondjuk idejétmúlt – elképzelés, nagyon egyszerű volt:„majd úgy jó lesz, ahogy eddig volt”, „majd mi megmondjuk, hogyan csináljátok”. Nem elhanyagolható szempont, hogy a 21. század technológiai vívmányainak pozitív és előremutató lehetőségein keresztül vonjuk be a fiatalokat a közösségi munkába. Programom kiemelt tétele egy ifjúsági koordinátor-hálózat létrehozása a Felvidéken, mely több szervezettel is együttműködne, például akár a Rákóczi Szövetséggel, a cserkészekkel, a falusi vöröskereszt- és tűzoltó szervezetekkel is. A számukra biztosított lehetőség nem merülhet ki csupán abban, hogy meghívjuk őket fellépni az egyes rendezvényekre! Szervezzünk nekik képzéseket! Sok helyen tátonganak hatalmas rések: híján vagyunk például a jó művelődésszervezőknek – kulturális menedzserképzést tudunk hozni a Felvidékre! Ez pedig végzettséget, hivatást is ad az ez iránt érdeklődő fiataloknak. Koncepciónk lényege az, hogy az önkormányzatokkal minél szorosabbra fűzzük a kapcsolatot, és keressük az együttműködés lehetőségeit. Egyik első lépésként már tárgyaltunk a Csallóközi Városok és Falvak Társulásával. Ha szimbiózisban tudna e képzések terén együttműködni a CSEMADOK az adott önkormányzattal, akkor a lediplomázott fiatal munkájából mindketten profitálhatnának, végső soron pedig a közösség nyerné ezzel a legtöbbet. A képzés sokrétű, pontosan azokat a szegmenseket foglalja magába, amire hatalmas szükségünk van nap mint nap: a pályázatírást, a rendezvényszervezést, a marketinget és a kommunikáció modern fogásait. Természetesen nem felejthetjük el, hogy a CSEMADOK a hagyományok őrzésére »szerződött« a közösségünkkel az elmúlt évtizedekben, de mindemellett a szellemi értékeink feltárása és megóvása, az értéktár-rendszer erősítése is feladatunk.”
Sok CSEMADOK alapszervezet küzd ugyanazzal a problémával: taglétszámuk alacsony. Hogyan lehetne ezen változtatni?
„Az a kérdés, hogy a minőségre vagy a mennyiségre akarunk-e törekedni? Ha azt akarjuk, hogy egyre többen lépjenek be az alapszervezetekbe, legyenek aktív tagjai a CSEMADOK-nak, előbb olyan modelleket kell kínálnunk, olyan koncepciót, ami vonzó lehet számukra. Én egy békés korszakváltásban hiszek, emellett török pálcát. Néhány dolgon mindenképpen változtatni kell, elsősorban a látásmódon. Lehet, érdekesen fog hangzani, de úgy gondolom, a CSEMADOK a jelenben működik és a valóság összefüggéseiben kell értelmeznünk, ugyanazokat az eszméket szem előtt tartva, amelyeket 1949-ben az alapszervezeti emberek, csak nekünk ezeket a lépéseket már egy szinte állandóan változó világban kell megtennünk. Ez a világ teljesen új és másfajta kommunikációt, hozzáállást és viselkedésformákat követel. Vissza kell szerezni a CSEMADOK tekintélyét minden szinten. Ezt következetes munkával, párbeszéddel, új programokkal és megbízható országos vezetőkkel lehet elérni leginkább.”
Az egyes településeken akkor is megfigyelhetjük a kulturális élet szárnyalását akár, ha, történetesen nem a CSEMADOK szervezi, ugyanis egyre-másra alakulnak, már-már naponta a különféle polgári társulások. Miért tud jobb lenni mégis a CSEMADOK, mint egy PT?
„A CSEMADOK sokkal nagyobb kapcsolati hálóval bír, mint bármelyik polgári társulás. Egy CSEMADOK által szervezett országos vagy helyi rendezvényen nem 30, hanem 300 vagy annál is több résztvevő találkozhat egymással. Az országos szervezeti háttér komoly fegyvertény lehet, ha jól használjuk. Ehhez azonban beszélgetni és találkozni kell az alapszervezetekkel és tudatos szervezetépítést folytatni, úgy, hogy jelen legyünk egymás életében.”
Elkészült egy kérdőív. Miről szól, mit tervez felmérni?
„Az elmúlt évtizedekben egyszer sem kérdezték meg a helyi szervezeteket, hogy ők mit szeretnének. Csapatom segítségével összeállítottuk ezt a kérdőívet, az elmúlt napokban küldtem szét országosan. Azokra az irányvonalakra vagyunk kíváncsiak, amik érdeklik az alapszervezeteket, amelyek mentén működni szeretnének és tudnak. Azt gondoljuk, hogy átfogó képet nyerhetünk arról, melyek azok a pontok egy CSEMADOK-os életében, amelyek fontosak a szervezet és a helyi magyar közösség számára is.”
Az elmúlt 19 év saját tapasztalatai alapján melyek azok a témakörök, amik már így, a kérdőív kitöltése nélkül is felmerülnek, amire biztosan szükségük van az egyes alapszervezeteknek?
„Az egyik legfontosabb az állandó és hatékony kommunikáció köztük és a CSEMADOK felső vezetése között. Lényeges továbbá, hogy meg tudjanak jelenni a helyi szervezetek, valamint fontos, hogy mivel egy nagy, országos szervezet részei, meglegyen számukra a támasz érzése, biztosítéka, anyagi téren is. Fontos a központi segítség pályázatírásban és lobbizásban egyaránt. Szükséges, hogy az alapszervezeteinken keresztül a közéletünkre is hatással lehetünk, így a tanárok és tanítók szerepe fontos, ahogy az is, hogy tudjuk, kik azok a hazai művészek, előadók, akiket el tudnak hívni a szervezeteink. Ezen felül a színjátszó, éneklő és egyéb csoportoknál, de a vers-és prózamondók mentorálásában is segítséget kell nyújtanunk. Az országos CSEMADOK semmi segítséget nem nyújt az alapszervezeteknek pályázatok megírásában, EU-s pályázati források felkutatásában. Igaz, maga az országos vezetés sem pályáz a működési költségen kívül tudatosan európai forrásokra, amivel az ingatlan vagyont és a szervezetet korszerűsíteni lehetne – csupán az alanyi támogatásokat éli fel.”
Beszéltünk a helyi szervezetekről, de most említsük meg a CSEMADOKOT, mint országos egységet. Milyen változásokra lenne szükség ezen a téren?
„Kezdeném azzal, hogy a CSEMADOK-nak több ingatlanja is van, ezek ügyrendezése nem várathat sokáig magára. Az országos székházat tartalommal kell megtölteni. Továbbá régóta foglalkoztat már egy gondolat, egy terv: a CSEMADOK Caritas elindítása. Társadalmunkban egyre többen vannak, akik kiemelt odafigyelésre, segítségre szorulnak. Amikor a környező országokban valamilyen katasztrófahelyzet adódik, a felvidéki magyarság is szinte egy emberként mozdul, gyűjt, felajánl, eljuttat, segít. Arról viszont már sokkal kevesebb információnk van (ha van egyáltalán), ki az, aki közülünk rászorul? A CSEMADOK Caritas egyfajta magunkra figyelés céljából jönne létre. Magába foglalná az idősek gondozását, de akár bevonását is a munkába, illetve egy úgynevezett élelmiszerbank létrehozását. Feltérképeznénk régiónként az őstermelőket, megteremtenénk a leggyorsabb, leghatékonyabb kapcsolatot köztük és a fogyasztók között.”
Most egy nagyon érzékeny témát érintek, de úgy gondolom, ezzel is kiemelten kell foglalkoznunk e beszélgetés során. CSEMADOK és a politika?
„Úgy gondolom, hogy a CSEMADOK-nak direkt módon nem szabad belefolynia a politikába! Mi volt az elmúlt tíz év gyakorlata? A CSEMADOK-osok felsőbb vezényszóra pártalapításhoz gyűjtöttek aláírásokat. Ezt így nem lehet csinálni! A CSEMADOK mindig tudta, tudja és fogja is tudni támogatni azokat a magyar politikusokat, akik számára fontos a felvidéki magyar közösség, és megmutatkoznak a CSEMADOK-os rendezvényeken. A CSEMADOK feladata inkább az lenne, hogy a Magyar Szövetség lelkiismerete legyen. Ha olyan kérdések merülnek fel a politikában, melyek társadalmi támogatást igényelnek, akkor a párt kezdeményezzen konzultációt, hogy mindenképp kialakulhasson a konszenzus.
Azt beszéltük meg a csapatommal, hogy meg kell húznunk egy vonalat. Egy 75 éves szervezet életében ez nem egy kezdet- vagy végvonal lenne, hanem rajtvonal. Energiáinkat mindenképpen az építkezésre akarjuk fordítani. Mindenkire számítunk, aki dolgozni akar. A fiatalokra azért, mert lendület van bennük, és bizony ők a jövő és a megmaradás kulcsa. Az idősebbekre azért, mert óriási a tapasztalatuk, mely nélkül csak kapkodni tudnánk, érdemben cselekedni azonban nem.”
Végezetül egy – úgy gondolom – nagyon is kézenfekvő kérdés. Készen áll-e a CSEMADOK a megújulásra, a korszak- és szemléletváltásra? Nem kell-e tartani attól, hogy az innováció esetleg félelmet ébreszthet a tagokban?
„Azok az emberek, akiknek a CSEMADOK az ifjúságukat jelentette, és most az egyes alapszervezetekben tevékenykednek, egyáltalán nem tartanak a megújulástól. Ők igyekeznek haladni a korral, befogadni annak szellemét, és szeretnék felvenni a versenyt is vele, csakhogy nincs meg hozzá a támogatás – felülről, sem anyagi, sem morális szinten. Az országos vezetésnek kötelessége, hogy ezt a támogatás, ezeket az impulzusokat megadja. Akinek félnivalója van, nem az új szellemiségtől tart. Előre kell tekintenünk, és végre ki kell mondanunk olyan igazságokat, melyek talán fájdalmasak, de akkor is beszélni kell róluk! A CSEMADOK-nak szüksége van a megújulásra, mert csak így lehet közösségben gondolkodni! Ha a CSEMADOK elveszik, megszűnik, akkor kockáztatjuk a magyar iskola ügyét, a magyar polgármestereket, tulajdonképpen a felvidéki magyarság jövőjét.”
fotó: Petheő Attila archívuma
