A Svéd Királyi Akadémia bejelentette, hogy a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat Krasznahorkai Lászlónak ítélik oda, elismerve ezzel a magyar író egyedülálló és látnoki életművét.
Az indoklás szerint Krasznahorkai munkássága az apokaliptikus terror közepette is képes megmutatni a művészet erejét, és a groteszk túlzásokra építő közép-európai prózairodalom hagyományához kapcsolódik, miközben kínai és japán utazásai is inspirálták műveit. A díj átadása előtt a bizottság elérte az írót Frankfurtban, és személyesen közölték vele a hírt.
Krasznahorkai László a második magyar író, aki elnyerte a legrangosabb irodalmi elismerést, Kertész Imre 2002-es díja után. Az irodalmi Nobel-bizottság négy vagy öt tagja több száz embert keres meg, hogy javasoljanak jelöltet, majd a bizottság a beérkező nevekből kiválogat 15-20-at, a listát később ötre szűkítik, és ezt bocsátják az akadémia 18 tagja elé szeptemberben. A díjat az kaphatja meg, aki a szavazatok legalább felét elnyeri.
Krasznahorkai László az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb hatású magyar írója, egyedi hangja pedig a világirodalomban is kiemelkedő. Susan Sontag az apokalipszis kortárs magyar mesterének nevezte.
A magyar irodalmi életbe 31 évesen, 1985-ben robbant be, amikor megjelent első regénye, a Sátántangó, amit Tarr Béla adaptált filmre. Ezt követték olyan erős művek, mint Az ellenállás melankóliája, a Háború és Háború, az Északról hegy, Déltől tó, Nyugatról utak, Keletről folyó, vagy a Báró Wenckheim hazatér.
Az itthon már szinte minden jelentősebb elismerést megkapó Krasznahorkait az elmúlt években neves nemzetközi fórumokon is díjazták, 2015-ben megkapta a Nemzetközi Man Booker-díjat, 2019-ben pedig a National Book Awardot a Báró Wenckheim hazatérért.
Krasznahorkai az irodalmi díjakról úgy vélekedett,
"A díjak jólesnek, vagy védenek, vagy adnak egy újabb esélyt a próbálkozásra, hogy olyan produkciókkal álljunk elő, amelyek méltók az olvasók figyelmére. Szeretik az aszteroidákat? Na, egy díj, az pont olyan. Mi vagyunk a Föld, és mintha egy aszteroida kurva messze elmenne tőlünk, és csak mi látnánk. Jólesik nézni, hú, az anyját, de gyönyörű, mondjuk, na, de hát még csak nem is érinti a Földet. Értik?"
kép: közösségi média
