Több mint 80 évvel a második világháború után is aktuális kérdés maradt a Beneš-dekrétumok öröksége. A "velünk élő kollektív bűnösség" témakörében rendeztek konferenciát Dunaszerdahelyen, ahol történészek és jogászok világítottak rá a dekrétumok máig ható következményeire és a kisebbségi lét kihívásaira Szlovákiában.
A múlt sebei nem gyógyulnak
A Pro Hungarica Communitate Polgári Társulás által szervezett eseményen neves szakértők elemezték a Beneš-dekrétumok történelmi hátterét és jelenkori hatásait. Simon Attila történész rámutatott, hogy a "Beneš-dekrétumok" kifejezés valójában egy átfogó rendszert takar, amely a kollektív jogfosztás eszköze volt. Az intézkedések etnikai tisztogatáshoz vezettek, amelynek során a magyarok vagyonát is elkobozták.
Popély Árpád történész kiemelte, hogy bár már 1948-ban és 1969-ben is felmerült a dekrétumok felülvizsgálatának igénye, érdemi változás azóta sem történt. A szlovák politikai vezetés a mai napig nem kért bocsánatot és nem nyújtott kárpótlást az érintetteknek.
Jogi diszkrimináció a jelenben
A konferencia legmeghatározóbb előadását Fiala-Butora János jogász tartotta, aki a dekrétumok mai joghatását vizsgálta. Véleménye szerint a kollektív bűnösség elve nem csupán történelmi maradvány, hanem a jelenlegi jogi és politikai gondolkodásmódban is tetten érhető.
"A magyar kisebbség helyzete Szlovákiában ma is hátrányos, még ha ezt a többségi társadalom nem is mindig érzékeli" - hangsúlyozta Fiala-Butora. Szerinte bár a magyarokat már nem lehet fizikailag elűzni az országból, nyelvük és kultúrájuk továbbra is idegenként jelenik meg az állam szemében.
A jogász arra is felhívta a figyelmet, hogy egyes jogi követelések célja nem az egyenlőség megteremtése, hanem éppen ellenkezőleg, a meglévő hátrányok intézményesítése. Ez a folytonosság magyarázza, miért nem tekinthető lezártnak a Beneš-dekrétumok ügye, és miért jelent ma is jogállamisági és kisebbségvédelmi problémát Szlovákiában.
kép: közösségi média
