Donald Trump 1946. június 14-én született, New Yorkban. Édesanyja korábbi neve Mary Ann McLeod volt. Talán nem hiba kijelenteni, hogy pályafutása koronájaként nem csupán egy, hanem két alkalommal is az USA elnökének választották. Ő a második, aki két, nem egymást követő terminusban tölti be a „világ legerősebb emberének” tisztségét. 78 esztendős, ezzel a legidősebb is ezen a poszton. Vannak, akik nem győzik hangoztatni, hogy az első amerikai elnök is, aki bírósági ítélettel terhelve ül az Ovális Irodában…
Az idősebbik Trump, Fred, a 20. század második évtizedében kezdett építőipari befektetésekkel foglalkozni. A háború idején, és azt követően megtalálta számítását, hiszen a kormány támogatásával a tengerészetben tevékenykedők számára emelt lakóhelyeket. Működése korántsem volt erkölcsös és tiszta, számos alkalommal, üzérkedéssel vádolták. Mindenesetre tény, hogy fia és annak négy testvére már egy rendkívül vagyonos családban látta meg a napvilágot - közli az életrajzi oldal.
Jó módban születni a magabiztosság egyik biztosítéka
Becsvágyból politikus
Jelölését mindenki tréfának vélte – aztán volt, aki csúful meglepődött!
Vesztett és ezt nem viselte túl jól
Mivel nyerte meg a népet először…
…és mit kaptunk másodszor
Történelemformáló alak lesz-e, vagy önmaga karikatúrája?
Jó módban születni a magabiztosság egyik biztosítéka
Donald katonai iskolába járt, majd különböző neves egyetemeken tanult. A Pennsylvaniai Egyetemen szerzett végül pénzügyi tanulmányokból szerzett bakkalaureátusi végzettséget. A vietnámi háború idejében orvosi igazolvánnyal maradt távol a sorozástól. A frontvonal helyett az üzleti életben kezdett küzdeni, édesapja üzletében kapott menedzseri pozíciót. A század hatodik és hetedik évtizedére már vagy egy féltucatnyi városban voltak érdekeltségei. Fred Trump támogatásával jelentősen kiszélesítette érdekszféráját, főként luxusingatlanokba fektetett. Hasonló segítséggel szerzett kapcsolatokat a politikában is. A legjellegzetesebb építmény, mely Donald Trump személyéhez kötődik, a Trump Tower. Ez a már unalomig ismert „Reszkessetek betörők” című karácsonyi vígjáték eseményeinek helyszínéül is szolgál. Ezen kívül azonban más, az amerikai csillogás és gazdagság jelképeinek számító ingatlanok is a tulajdonában vannak – többek között híres kaszinók is, közli a BBC.
Trump pályafutását át-, meg átjárják a perek, bírósági eljárások és megannyi vád.
1977-ben, a későbbi elnök feleségül vette a cseh modellt, Ivana Zelníčková Winklmayert, akitől válásuk előtt három gyermekük született. Közülük elsősorban Ivankát, és a fiatalabb Donaldot ismerheti a világ. Második feleségétől, Marla Maples színésznőtől egy leánya van; a „first ladyvel” Melániával 2005-ben kötötte össze életét. Tudjuk, hogy ő Szlovéniában született.
Donald Trump nem csupán homályos hátterű üzletemberként ismert, hanem médiaszereplőként is. A televízió világába 1996-ban lépett, amikor az NBC csatornával együtt megvették a Miss Universe szervezetet. Valóságsója, az Apprentice (segéd) több évadon keresztül futott, nagy sikerrel. Ennek főszerepét, már elnöksége idején Arnold Schwarzenegger is röviden betöltötte, ám az ő fogadtatása meglehetősen rossz volt.
Becsvágyból politikus
Donald J. Trump nem a szerénységéről híres. Már a nyolcvanas években is kacérkodott politikai szerepvállalással, de ezt nem vették sokan komolyan. 1999-ben a Republikánus Párt tagság egy Reform pártira cserélte, de az évezred fordulóját követően visszatért a konzervatívokhoz. Elvi közösségében egyre cselekvőbb szerepet vállalt, sokat tett azért, hogy elterjedjen az elmélet, miszerint Obama elnök születési helye nem az USA – törvény szerint ez azt jelentené, hogy az ilyen polgár nem tarthat igényt az elnöki tisztségre (ezért nem lesz a már említett osztrák származású színész több mint kormányzó.)
Azt, hogy pályázik az ország első emberének posztjára, 2015 júniusában jelentette be. Ekkor született meg a MAGA – Make America great again jelszó, mozgalom, politikai elv – sőt, életérzés. A „Tegyük Amerikát ismét naggyá” mint politikai vezérgondolat több millió új állás teremtéséről, a nem eléggé „nemzeti érzelemű” nagyvállalatok megsarcolását (lásd, azokat, melyek termékei és szolgáltatásai olcsó külföldi munkavállalók által jönnek létre); továbbá az Obama nevéhez fűződő egészségügyi rendszert. Olyan ötletekkel állt elő, melyek az átlagos konzervatív szavazó számára egyfajta elégtétel érzetét keltették, ám a világban uralkodó eszméknek ellentmondtak. Ilyen volt a szinte már hisztérikus szinteket elérő éghajlat-romlás kultusza, az érinthetetlennek tartott bevándorlás megszüntetése – különös tekintettel a Dél-amerikaiakra és a moszlim országokból érkezőkre. Trump tevékenysége nem említhető meg az általa vízionált „nagy fal” nélkül!
Jelölését mindenki tréfának vélte – aztán volt, aki csúful meglepődött!
Trump egyik legfőbb előnye első megválasztásának idejében az volt, hogy a republikánusok pártjához alapvetően kívülállóként csatlakozott. Beszédstílusa és általános megnyilvánulásai is olyan személyre utaltak, aki nem szokott hozzá a diplomatikus megfogalmazásokhoz. Sajátosan csípős modorával vagy rajongásig lelkesítette a tömegeket, vagy a legmélységesebb ellenszenvet vívta ki; elsősorban az őt egyre inkább szenvedélyesen gyűlölő liberális és baloldali szavazóknál. Szemükben a furcsa narancs árnyalatban játszó arc, és a még jellegzetesebb hajzat a „szó szerint Hitler!” reakciót váltotta ki. Donald Trumphoz azóta is képtelen, nevetséges, vagy egyenesen sértő jelzők és soha nem létező kapcsolatok ragadtak olyan faj-, vallás-, szexuális orientáció és nőgyűlölő szervezetekhez, melyhez köze nem volt. Valójában a Republikánus Párt tagjai sem gondolták komolyan, hogy Trump messzire jut a belső jelöltek közti választáson. Mégis győzött, alelnökének pedig Mike Pencet, Indiana állam kormányzóját választotta.
Demokrata ellenfeleként Hillary Clintont indították, aki egészen bizonyos volt benne, hogy ölébe hullott a Fehér Ház kulcsa – ezzel az USA első női elnöke lesz. Máig meg nem emésztett csalódásában közre játszott, a benghazi botrány. A líbiai amerikai konzulátus megtámadása ügyében ugyanis azzal vádolták, hogy mindez az általa hibásan kezelt bizalmas emailek kiszivárgása miatt történt. Trumpot ellenben orosz titkosszolgálati és informatikai mesterkedéssel kívánták összefüggésbe hozni. Egyre-másra próbáltak szexuális jellegű visszaéléseket is a számlájára írni. Kettejük televíziós vitája kifejezetten ellenséges hangulatban zajlott – ebben hangzott el Clinton mondata, melyre a Trump által adott válasz mémmé vált: „Még szerencse, hogy az olyan temperamentumú emberek, mint Trump nincsenek hatalmon Amerikában!” – mondta a korábbi elnök felesége. Trump válasza pillanatnyi gondolkodás nélkül érkezett: „Mert ön már börtönben ülne!”
Az első elnöki négy esztendőt Donald J. Trump az amerikai szabályok szerint az elektorok által kezdhette meg, annak ellenére, hogy a választók kisebb hányada kívánta őt megbízni az ország vezetésével. Első döntései közt egyetlen tollvonással véget vetett Obama egészségügyi rendszerének, és utasítást adott a Mexikó határán állítandó kerítés építésére. Radikálisan korlátozta a lobbi-tevékenységet és egy rövid időre felfüggesztette az Iszlám országaiból érkezők belépési engedélyét. Ígéretet tett arra, hogy amerikai katonák egyre kevesebb alkalommal vesznek részt idegenek konfliktusaiban, és a már meglévő bázisokat belátható időn belül felszámolják. Elnöksége mindvégig bírósági eljárások, kisebb-nagyobb botrányok és a demokraták beletörődésre való képtelenségének árnyékában telt.
A következőket az USA kormányának oldaláról vettük:
Hívei sikerként említik az adóterhek csökkentését, az USA energiafüggőségének megszüntetését, a katonaság átszervezését, az Űr-haderő létrehozását. Megreformálta a bíróságok működését, megbüntette az ISIS-t és rendbe hozta a hazai egészségügyet. Működése közben gyakran használja fel a saját könyvében, a The Art of the Deal-ben lefektetett elveket, melyet magyarra a „Az üzletkötés művészetének” fordíthatnánk.
Vesztett és ezt nem viselte túl jól
A következő választásra mindkét fél soha nem látott szenvedéllyel készülődött. A demokratáknak Joe Bident sikerült hadrendbe állítaniuk, aki megválasztása után, magas korának kétségtelenül kétségbeejtő jeleit mutatta. Ennek ellenére Trump fölé kerekedett, olyan körülmények közt, melyeket ellenfelei felettébb gyanúsnak találtak. Donald Trump vonakodott elfogadni a tényeket, csalást emlegetett. 2021. január 6-án Washingtonban tartott gyűlést, mely végül zavargásokba torkollt. A Fehér Házba betoluló tömeget a demokrata-szimpatizánsok szerint a leköszönő elnök uszította; más jelek arra utaltak, hogy ügynök-provokátorok szították az indulatot. Donald Trump politikai jövőjét illetően ekkor sötét fellegek jellemezték. Ennek ellenére már egy évvel később kijelentette, hogy újra jelölteti magát. A Biden-féle demens téblábolást, majd a Kamala Harris által mutatott (alkohol) harmatos előadást követően, végül ismét emberünk tehette le az esküt. Ekkor mintegy ötszáz tagból álló üzleti birodalmat, és majdnem száz bírósági ügyet tudhatott magáénak…
Mivel nyerte meg a népet először…
Donald J. Trump személyét szélsőségekben lehetne meghatározni. Egészen bizonyos, hogy nem átlagos figura, politikusként és a legnagyobb hatalom első embereként teljesen szokatlan személyiség. Meg kell állapítanunk, a tényt, miszerint egy békésebb, szabálykövetőbb korban esélye sem lett volna a politika porondján. A 21. században azonban egyre mélyülő összeütközések vannak és az abszurditás olyan megveszekedett bált ül, mint még sohasem a történelem folyamán. Az amerikaiak és a gazdaság területén érdekeltek számára sok szempontból is érdekes elnöki tevékenysége; számunkra azonban egyértelműen a világszerte zajló kulturális és eszmei háború egyik főszereplője. A szabadelvű és új-marxista gondolatiság hívei számára már az első perctől a siralmasak, megvetendők kosarába tartozó rasszista, homofób, nőgyűlölő fehér férfiuralom lényegi megtestesülése – hogy Hillary Clinton szavait vegyük kölcsön… Első elnöki terminusa éppen a Pandora dobozából szabadult lelki és szellemi pestis járvány kicsúcsosodására esett. Teljes gőzzel dúlt a feminizmus, mindenhol különböző kvóták léptek érvénybe, őrjöngött a gender-kurzus. A „woke” uralta Hollywoodot, és sorra vette be az önállósodó és véleményformálóvá váló elektronikus játékipar bástyáit. Dollár milliárdok folytak hadikalandokba; a vallásos áhítattal körülvett abortuszklinikákba. Trump, sajátos magabiztosságával, cinikus humorával, nem utolsó sorban pedig önmagába vetett megingathatatlan hitével az önmagukat tisztességes, honszerető állampolgároknak tartó (nemcsak) amerikaiak páncélos bajnokává lépett elő. Olyan vezérré, akiről minden vád és csúfolódás lepereg. Szabadszájúsága és időnként a tapintat teljes hiánya olyan kardot és pajzsot adott birtokába, melyek érinthetetlenné tették. Ezt vagyona és jogászainak seregei is támogatták, lehetővé téve a csapdahelyzetek elkerülését. Ahogy mondta: ismeri a rendszer gyenge pontjait, hiszen ő is sokszor kihasználta már azokat!
Donald Trump több mint lelkes kommentelő és imádja a szociális oldalakon való botránykeltést és meghökkentést. Hogy ezt minél teljesebben kiélhesse, megteremtette a saját platformját, a Truth-t (Igazság.) A hagyományos média csatornáit szinte megszállottan nevezte "hamis híradónak" (fake news) és ezt előszeretettel mondta az adott riporter szemébe is.
Donald Trump elnök, első megbízatásának idején sokak meglepetésére erősen hajlott a keresztény értékek védelmére, annak ellenére, hogy sem különösebb hitvallást nem tett, sem pedig életmódja ezt nem támasztották alá. Mégis meghallgatta a keresztény vallási vezetők véleményét – többek közt kedvező véleménnyel volt a pápáról is, annak ellenére, hogy a migráció kérdésében teljesen ellentétes nézőpontot képviseltek. Komoly támadást intézett a művi vetélés mindennapossá tételében érdekeltek ellen és kiállt a családok mellett. Második elnökségére a demokraták hagyományos szavazótáboraiból – a színesbőrűek közösségeiből is – soha nem látott számú támogatóra lelt annak hangoztatásával, hogy azokat nem segélyekből kell eltartani, hanem lehetővé tenni, hogy munkával uralják saját sorsukat. Különösen a feketék esetében hangsúlyozta az apák jelenlétének fontosságát a családban, hiszen az ő gyermekeik többsége csonka háztartásban nevelkedik. Apa helyett az állam tartja el anyát!
…és mit kaptunk másodszor
Szavazói és külföldi rajongói, támogatói az első időszakhoz hasonló elnökségben reménykedtek. Második megválasztásától nem kevesebbet reméltek, mint hogy békét teremt a Földön; s a büszke nemzetekkel egyfajta ellen-globalista dac-szövetséget köt, melynek jelmondata a „minden nemzet önmagát tegye naggyá!” lesz.
Sajnos Trumpot még be sem iktatták, baljós jelek egyre inkább arra engedtek következtetni, hogy a krumpli orrút mégsem a csörgősipkás győzi le – bár néhány évig úgy tűnt! Kettejükből nem lesz egy megfontolt bölcs, csak két papírcsákós cirkuszi törpe. Hogy Donald J. Trump második elnöksége más lesz, mint az előző, akkor nyilvánvalóvá vált, amikor önkéntesen úgy döntött: Mexikó nem érdemeli meg, hogy az öblöt róla nevezzék el. Legyen a szárazföld közé szorult nagy víz, inkább Amerika-öböl! Aztán jött a panamai-szoros visszavételének ötlete, majd Grönland fegyveres USA-hoz való csatolásának eszement víziója. Bár voltak, akik elhitték neki, hogy egyetlen nap alatt véget vet az orosz-ukrán háborúnak; valójában egy tanácstalan napközis módjára szalad ide-oda a homokozóban birkózó, sárral dobálódzó vásott kölykök között. Álláspontját attól függően változtatja, kivel ejtett szót a legutóbb! Mikor rájön, hogy mindenki össze-vissza hazudozik, duzzogni kezd és trágárkodik egy jót a riporter mikrofonjába. Bár nagyon igyekezett másutt babért szerezni, az izraeli-palesztin válságot sem simította el – helyette talán maga sem tudja miért – bombázni kezdte Iránt. (Javára legyen írva: amikor az övezet egyetlen katolikus templomát zsidó lövedék rombolta le, volt egy-két keresetlen szava Netanjahu elnökhöz!) Egy nevettető azzal tréfált: Trump olyannyira vágyik a béke Nobel-díjra, hogy ha nem adják meg neki, képes lesz lebombázni Norvégiát! (Tudni illik Osloban adják át a szóban forgó elismerést.)
Méltóságát azzal sem sikerült megóvnia, hogy csúful összerúgta a port legjelentősebb támogatójával, a világ leggazdagabb mágnásával, Elon Muskkal. Míg egy ideig Musk az Ovális Irodában szürke eminenciásként magasodott Trump alakja fölé, nyakában, legkisebb fiával, véráramában pedig jelentős mértékű huncut-vegyülettel; később kígyót-békát üzengettek egymásnak a szociális oldalakon. Összevesztek, mint azok a bizonyos óvodások a homokozóban… És akkor még nem is beszéltünk legújabb vám-őrületéről, melynek köszönhetően a világgazdaság egy pillanatra sem kiszámítható. Ötven-, száz-, százhúsz- százalékos vámok repkednek a nyilatkozatokban. Életbe lépnek, aztán szünetet hirdet – aztán ballábbal kel, és újabb képtelen számokkal traktálja a szerencsétlen világpolgárt, aki a végén úgy is megeszi a „lecsót!”
Ezekben a napokban egyébként Trump rendkívül kellemetlenül érzi magát. Korábban ígéretet tett ugyanis arra, hogy napvilágra hozza a hírhedt Epstein-listát, melyen döbbenetes mennyiségű híresség nevét jegyezte fel a készítő – vagy rossz hírek szerint az egyik nem amerikai hírszerző ügynökség. Jeffrey Epstein milliárdos, hosszú éveken keresztül szervezett különleges élményekkel teli szabadságokat a politikai, gazdasági élet és a szórakoztatóipar képviselőinek számára. Nekik mindenféle jóban lehetett részük, s e kellemes élményeket főként kiskorúak nyújtották, nem teljesen önszántukból. Mikor az epstein-féle éjjeli edény kiborult, megannyi talp alatt lett forró a talaj. Magát a mágnást letartóztatták, ám cellájában öngyilkosságot követett el – az összeesküvés elméletek szerint idegen kezek segítségével. Nos, Donald Trump most valamiért tartózkodik az adatok teljességének megjelentetéséhez. Korábban úgy nyilatkozott, bár ismerte Epsteint, sohasem kedvelte igazán. Egyre több értesülés bukkan fel azonban, mely szerint mégiscsak barátibb lehetett az ismeretség, mely kettejüket összekötötte… Persze az elnök tagad és perel – a MAGA tábort pedig kételyek emésztik, és egyre többen fontolgatják a nyolcvan éves államfő iránti hűségük helyénvalóságát.
Történelemformáló alak lesz-e, vagy önmaga karikatúrája?
Donald J. Trump, elnöki négy esztendős ciklusának csupán, elején jár. Hogyan fejezi majd be – hivatalosan, vagy időnek előtte – nem tudni, ám kétségtelen, hogy lapot kap a történelem nagy könyvében. Hogy nemes hőse lesz-e majd az USA és a nagyvilág történetének, vagy egy kivételesen nagy szélhámosként hullik majd az emésztőbe, még nem tudjuk. A világnak azonban sokkal inkább megfontolt, okos vezetőkre volna szüksége, mint kivénhedt komédiásokra. Inkább Törpapára, mint Tréfi asztalon felejtett ajándékdobozára!
fotó: pixabay.com