Képzeljék: még szabadtéri moldvai táncház is volt a lakszakállasi Adventi csodaországban! Mondjuk érthető: Mikulás napján éppen nem volt olyan nagy hideg, hiszen a hőmérő higanyszála majdnem elérte a 10 fokot, de olyan „izés” volt az idő mégis: köd volt, ami itt-ott szitált is, kellemetlenné téve némileg a közérzetet, csökkentve a hőérzetet. Milyen jól jön ilyenkor egy kis ugrálós, táncolós átmozgatás! Főleg, ha kísérőként frissen sült lángos meg forralt bor is akad. Meg persze sok ajándék, krampuszok és angyalkák, a Mikulás meg a közösség hamisítatlan szelleme.
Voltak koncertek is: fellépett a Bartalos Duó, Fekete Szilvia, a Jácint népdalkör és a Református énekkar. Aztán meg lehetett kézműveskedni is: ágas-bogas karácsonyfadíszek készültek – mindegyik egyedi, ráadásul a „természet gyermekei”, azaz olyan anyagokból, melyek jelen vannak az udvaron, a kertben, a parkban, az utak szélén. És egy újabb különlegesség: virgácsok kötődtek! Na, nem mintha azt feltételeznénk, hogy Lakszakállason olyan sok „rossz gyerek” lenne, sokkal inkább a fűzfavesszők felhasználásának sokoldalúságát hivatott bemutatni a mester, illetve azt, mennyire szép és kedves is tud lenni az egyébkén – méltatlanul – pejoratív pályára terelt virgács.
Aztán, ahogyan már említettem, természetesen megérkezett a Mikulás is, temérdek ajándékkal. Jó pár éve járom már a Csallóközt az adventi időszakban, így sikerült többször is összefutnom a nagy szakállúval. Volt, amikor kamionon érkezett, több segítővel: angyali ördögökkel, ördögi angyalkákkal, mókás manókkal. Találkoztam már fényfüzéres díszbe vágott tűzoltóautóban utazó Mikivel is, de olyan is volt, mikor az említett lánglovag-mobil egy pompás fogatot vontatott, amiben jókora nagypapa-fotelben terpeszkedett a vörös ruhás gyermekkedvenc. Hát Lakon? Stílusosan, kérem alássan! Lovasfogaton, ahol a paci is díszes: sötétben, messziről akár még Rudolffal, a rénszarvassal is összetéveszthető. A laki Mikulást igazán megbecsülik: nemcsak tárt karokkal fogadják minden esztendőben: idén külön lakosztályt rendeztek be neki a szabadtéri színpadon.
Ami azonban a legjobban tetszett nekem, „messziről jött embernek” az Adventi csodaország Lakszakállason című rendezvényen, azok a karácsonyfák voltak. Ó, ne korlátozzák fantáziájukat egy, a község által feldíszített fenyőre! Lakszakállason ugyanis egyszerre 15 fát öltöztettek díszbe – immár hagyományos elfoglaltsága ez a falusiaknak, akik magukkal cipelik díszeiket, hogy karácsonyra ékítsék a község parkját és annak környékét. Voltak hagyományos karácsonyfák, hagyományos díszekkel: üveggömbök, cseppalakok, angyalkák és hópihék, színes boákkal, angyalhajjal. Ám volt ott két fa, ami pompásan tükrözte díszítőit. A Lakszakállasi Vadásztársaság fája a kastély előtt kapott helyet.
„Arra gondoltunk, látszódjon rajta, hogy ezt a vadászok díszítették. Ezért kerültek fel az üres töltényhüvelyek és több szarvasmotívumú dísz is. Az eredeti csúcsdíszünk is hüvelyekből állt, de sajnos a ragasztás idő előtt megadta magát, így máshogy pótoltuk”
– ugye emlékeznek Szuha Imrére? A Szabad Újság tavaly közölt vele interjút, illetve több alsó-csallóközi anyagban is megjelent már, vadásztársaival együtt. Nem véletlenül. Szent Hubertusz zöld ruhás követői kifejezetten aktívak: nemcsak erdőn-mezőn „teljesítenek szolgálatot”, hanem szerves résztvevői a község szinte minden rendezvényének.
Aztán ott voltak a Lakszakállasi Önkéntes Tűzoltó Testület egyenruhás hölgyei. Dobozukban voltak klasszikus piros üveggömbök meg masnik is, csúcsdíszként pedig egy pofás angyalkával készültek. De mielőtt ezek felkerültek volna a fára, előbb körbetekerték az általam eddig látott legkreatívabb boával: narancssárga tűzoltótömlővel. Elnéztem a munkájukat, és azonnal eszembe jutott, micsoda szokatlan és egyedi karácsonyfákkal találkozhatna az átutazó, ha a Lakon funkcionáló civilek és vállalkozók a maguk képére díszítenék a parkban felállított fenyőket!
Ott van például a Lakszakállasi Mezőgazdasági Szövetkezet péksége. Fájukon az édes kalácsok és maroknyi cipók között fel-feltűnnének a lakszakállasi kismackók, lisztes papírzacskóikat pedig felfújva, összekötözve aggatnák az ágakra. Aztán ott van a számomra nagyon kedves, kreatív és sokoldalú Kucsora-házaspár. Karácsonyfájuk alsó ágain Zsolt tuning alkatrészei ragyognának, feljebb pedig Zsuzsa Herba-boltjának különlegességei. Lelkes Andi – a Szépségtábor kitalálója, a Felvidék Arca szépségverseny koordinátora – fájának díszeiként arcokat tudnék elképzelni: lányokét, akik belevigyorogtak a kamerába, bűbájos vagy éppen mókás pofikat vágva, aztán kinyomtatva gömbalakra, és felaggatva a tűlevelek közé.
A Vöröskereszt fáján mindenféle színű stresszlabdák lennének – emlékeztetve a véradásra; az egyházak (református és katolikus) fenyőjén pedig különböző formákban tálalt bibliai idézetek függenének. Olyan lenne a lakszakállasi park, mint egy karácsonyi PR-faliújság. A díszekből, a falöltöztetés módjából meg lehetne ismerni a községet, annak lakóit, a lakók hangulatát, érzéseit. Ilyen még sehol máshol nem volt, Lakszakállas viszont képes lenne rá!
Remélem, sikerült kedvet csinálnom a község meglátogatására. Ne bízzák a véletlenre: december 18-án újabb eseményre készül a falu: a kultúrházban várják a közönséget a Mindenki karácsonya című rendezvényre.
fotó: Kalmár Csaba
