Az idei, 2025-ös esztendő igazán különleges a gellei Rózsa(Szín)Ház tagjai számára, ugyanis az amatőr színtársulat most ünnepli fennállásának huszadik, jubileumi születésnapját. Méry Mária, oszlopos- és egyben alapítótag úgy érezte, ezen alkalom megérdemli a kivételes figyelmet. Az ötletgazda érzelmekkel teli hullámvasutas utazása, vidám és tréfás emlékek visszaidézése, valamint a fáradságot nem kímélő elhivatott szervezése, munkája péntek este, január 24-én végre megkoronázásra került. A nem mindennapi évfordulót egy terülj, terülj asztalkám-os fogadással, szívhez szóló nyitóbeszédekkel, megindító fényképösszeállításokkal, majd pedig kacagós-sírós beszélgetésekkel tették emlékezetessé.
Méry Mária a tiszteletet érdemlő születésnap minden részletét gondosan előkészítette. A csapat többi tagja pedig szívvel-lélekkel asszisztálta elképzeléseit. A gellei kultúrház nagytermébe lépve egyből barátságos légkör fogadta a régi és jelenlegi tagokat. A kötetlen múltidézés hangos kacajokkal fűszerezve rögtön megalapozta az est pozitív hangulatát. A rengeteg „emlékszel, mikor…” és társai kezdetű mondatok színes emlékképekké gomolyodtak, melyek nem egy szempárt homályosítottak el.
Az önfeledt nevetést és hangos múltidézést Mária átható csilingelő hangja törte meg. A minden figyelmet megkapott szervezőasszony ünnepélyes beszéde közben néhol remegő, néhol elcsukló hangon, ám mérhetetlen büszkeséggel, örömmel és kellő alázattal ecsetelte az amatőr színtársulat főhajtást érdemlő két évtizedét. A felszólalás egyből a múltba repítette a hallgatóságot.
„Húsz évvel ezelőtt, úgy emlékszem, egy őszi napon Zöld Laci odalépett hozzám és azt mondta nekem, hogy »Te, nem akarsz szerepelni?« Miben? »Egy darabban.« Én erre mondom, tudod mit, persze. Akkor, ott így kezdődött ez az egész, így jött létre ez az amatőr színjátszó társulat a kezdet kezdetén.”
Ez az ikonikus iskolakapuban megejtett beszélgetés indította el a lavinát. Az akkor hat amatőr színészből és két háttérsegítőből álló csapat első színpadralépése pedig tovább doppingolta a társaságot. A nagy nézőközönség és a kíváncsi ismerősök hada olyannyira megtöltötte a nagy előadótermet, hogy a közelben lévő futballpálya padjai kényszerültek kisegíteni a sorokba rendeződött kultúrházas székeket. Az első fellépés sikere egészen az utolsó színpadra vitt történetig töretlen maradt. A krónika hiánya miatt sajnos nincsenek pontos adatok, ám durva számolgatások eredményeként az amatőr színjátszók valamivel több, mint ötven alkalommal álltak hazai és magyarországi színpadokon.
A társulat szakmai díjakat és elismeréseket is bezsebelt az esztendők folyamán. Mária továbbá háláját fejezte ki minden lelkes színjátszónak és segítőnek, valamint azok családjainak, akik tolerálták az időigényes próbák sorát, a fellépések feszült izgalmát, a többnapos fesztiválok kavalkádját, valamint, hogy mindig ott álltak a társaság mögött egy biztos háttérként és elsőszámú rajongóként. A Rózsa(Szín)Ház egészségére emelt poharak koccanásában, remélhetőleg még további évek és évtizedek ereje, lelkesedése és kitartása csendült.
A pohárköszöntő megható gondolatait Iván Lajos, Gelle község polgármestere fűzte tovább. A polgármester urat nagy öröm és büszkeség tölti el a társulat léte és töretlen buzgalma miatt, valamint hálás a sok igényesen előadott darabért. Az amatőr színtársulat munkájáért és közösségépítő erejéért, valamint „községünk és a felvidéki magyar kultúrát gazdagító tevékenysége elismeréseként” pedig Gelle község polgármesteri díjával értékelte.
„Mindazért, hogy minden helyzetben, közösségben a közönséggel nevetést csalnak az arcokra, könnyeket a szemekbe, igazul, tisztán, művészien. A szíveket célozzák, a lelkeket ápolják, a szellemet keresik. Borzongatnak, szeretnek, kellemes bizsergést, elmélyedést és felhőtlen kacagást, a fülek kényeztetését, a szemek gyönyörködtetését, az idegek lazulását, a szívek dobogtatását okozzák, ölelést, kézfogást, csókokat, igazi párbeszédet alkotnak a közönséggel.”
A polgármesteri méltatást követően Zöld László kapott szót. A rögtönzött ünnepi beszéd folyamán megtudhattuk, hogy a színtársulat léte sokkal régebbi múltra tekint vissza. Ugyanis már az 1930-as évek folyamán is összefogtak a gelleszéli helyi lakosok, hogy valami maradandó élményt tárhassanak társaik elé. A közbeszóló háborúk elnémították az előadókat, utánuk azonban ismét lángra kapott a fiatalos lelkesedés.
„Majd jött egy 20-25 éves szünet. Utána, nekem az apukám, az anyukám, a nagynénim, a nagybácsim is játszott, én pedig ott sündörögtem a színházasok körül. Amikor én úgy éreztem, hogy jó lenne egy irodalmi művet színpadra felvinni és eljátszani, akkor nekem az volt a szerencsém, hogy Marikával találkoztam. A másik nagy szerencse, hogy volt a faluban egy értelmes fiatal közösség, Usačov Peti vezetésével, valamint V. Boros Ildi, az összekötő, követ.”
Szerencse, vagy sors? Fő, hogy az események egymásutánja megszülte ezt a csodás társaságot, egy újat, mely a régi folytatása egyben, akik így „már a negyedik generáció” a falu történelmében.
Az elhangzott ünnepi köszöntőket követően két kis videó levetítése következett. Az első képsorok a próbák és fellépések szórakoztató és komoly, vicces és szomorkás mozzanatait mutatta be. A második összeállítás pedig a színházon kívüli életbe engedett betekintést. A tagok ugyanis az elmúlt pár évben szívesen építik a csapategységet különféle színházlátogatásokkal, kirándulásokkal, programokkal. Mindemellett pedig aktív közösségépítő, generációkat összekötő majálist, gyermeknapot, táncestet szerveznek.
Ezen eseményeket pedig „gyűjtéssel is egybe szoktuk kötni, így valakit mindig tudunk segíteni. Az utóbbi időben egyre többet foglalkoztunk efféle dolgokkal. Szeretnénk, hogy ne csak a színpadon szerepeljünk, hanem más formában is segítsük a falut, esetleg konkrét személyt. Igyekszünk ezzel is jót tenni!” – magyarázta Bertók Tibor, a maga 14 éves tagságával a második rangidős színjátszó.
Tibi azt is elmondta, hogy „minden akció jó légkörben telik. Előtte, a szervezés folyamán vannak kisebb összezörrenések, de ezeket próbáljuk oldani, illetve jól tudjuk kezelni. A visszajelzések pedig azt igazolják, hogy jó az, amit csinálunk.”
A Rózsa(Szín)Ház egykori és jelenlegi tagjai ezzel a rendhagyó ünnepséggel még különlegesebbé tették ezt a jubileumot. Az ütőképes színjátszó csoport tagjai ezen csodás évforduló adta erejével ezentúl is szeretnék folytatni tevékenységüket további színházi előadások megelevenítésével és különféle igényes programok és rendezvények szervezésével.
Mi pedig tűkön ülve várjuk a következő izgalmas találkozási lehetőséget! Azonban addig is, Isten éltessen Rózsa(Szín)Ház!
fotó: Kovács Tamás
