„Nézzük példának okáért a Pofont. Kitűnő iskolapéldája a Saudek-féle realisztikus ábrázolásnak, aminek hátterében itt épp egy kiválóan rendezett színpadkép van” – ismertette a fotó elkészülésének műhelytitkait Juraj Ulický, a pozsonyi Mihálykapu Galéria vezetője. Hogy szavait ábrázolja, leakasztotta az említett képet a falról és megdöntötte. Így már minden világos! A hölgy valójában fekszik, a gravitáció lengeti a haját, partnere pedig kiválóan imitálja a lendületet és az erőt. Ha az életben minden pofon ilyen egyszerű: pofonegyszerű lenne, piperkőcen legyintenénk az összes kihívásra. Ám a játékosság sajnos e téren ritkán jelenik meg. Nem úgy Saudeknél. A komáromi PLATZ galériában életmű kiállítás tárja a szemlélő elé a kilencvenéves fotográfus zseni látószögeit.
Szabó Tamás pompás szájharmonika játéka csak fokozta a PLATZ-ban összesereglett közönség hangulatát. Ahogy mondani szokás: egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, olyan sokan voltak kíváncsiak a Saudek tárlatra. Nem csak azért, mivel a cseh fotográfus hazai és nemzetközi hírnévnek is örvend. Nem csak azért, mert egyéni perspektívái, olykor a pornográfia határait feszegető látványai, különleges játéka a színekkel és árnyalatokkal, tömegeket tesz rajongóvá. És nem csak azért, mert képei akár a helyszínen is megvásárolhatóak. Ami feltette az i-re a pontot, az a tény, hogy az idén 90. életévét taposó, pompás humorral megáldott művész évtizedek munkáiból készített válogatást: a komáromi galéria falain igazi kuriózumok is megjelentek.
„Hiszem, hogy mindazok, akik most jelen vannak, rajongói Ján Saudek munkásságának, illetve magának a művésznek, így most nem az ő életútjának bemutatásáról szeretnék beszélni. Inkább készültem néhány műhelytitokkal, olyan apró részletekkel, amelyeket kevesen ismernek”
– kezdte méltató beszédét Ulický, aki 1995 óta dolgozik együtt a cseh fotóművésszel. Elmondta például, hogy bár világéletében a fényképezés volt az igazi önkifejezési eszköze, Saudek az elmúlt években grafikákat, litográfiákat is készített.
A fényképezést magáért a képalkotás szabadságáért, akár merész lehetőségeiért szereti. Ugyan vannak digitális technikával rögzített felvételei is, ám Saudek igazi régi vágású úriember, vagy ha úgy tetszik, a régi iskola követője: kiállításain csak analóg, tehát filmre fotózott képei jelennek meg. Egyedisége nemcsak a fotókon érhető utol, tehát nemcsak a belbecsben, hanem a külcsínben is. Mindig impozáns fakeretet választ, benne paszpartuval, a fotó alatt számozással: évszám és a negatív száma, amire a felvétel készült.
Saudek nagy híve a montázsoknak. Erre utalnak „ablakos” képei. Az ablak, illetve annak környezete saját lakásában van, ezzel montírozta össze a fotózott témát, aztán a rengeteg égboltot ábrázoló fotója közül kiválasztott egyet, mely hangulatában legjobban passzolt, és megjelenítette az ablak előtt. Saudek a fekete-fehér ábrázolást szereti, legtöbb alkotása ebben az árnyalatban jelenik meg. Itt-ott megfigyelhető a szépia technika is. Igen, a komáromi kiállításon is vannak színes képek. De! Ezek alapja ugyanolyan fekete-fehér fotó, mint bármelyik másik. Saudek vízfestékkel vitt fel színeket, tette még élőbbé a látványt. Ez a módszer gyorsaságot és lélegzetelállító fantáziát igényel.
Ján Saudek a komáromi kiállításmegnyitón ugyan nem vett részt, egy otthon készített videófelvételen azonban bejelentkezett, ahol egy szóval foglalta össze az elmúlt sok-sok évtizedben megélt életeseményét: „Megérte!” A „lélekben rocker” – ahogyan Juraj Ulický beszélt a fotográfusról – művész felesége, Pavlína Saudková szintén megtisztelte jelenlétével a komáromi megnyitót. A tárlat, mely február 28-ig tekinthető meg, védnöke Rudolf Jindrák, Csehország szlovákiai nagykövete.
fotó: a szerző
