Megérkeztemkor vidám zsibongást hallottam az étkező felől – kicsit megijedtem: csak nem épp ebédidőben találtam betoppanni? Hát úgy nehéz lesz „tetten érnem” a gyerkőcöket alkotás közben! Aztán beléptem az iskola épületébe, ahol sok-sok apróság nyüzsgött az asztalok körül. Ezek szerint az étkezőből a szakács nénik jókedve szűrődött ki. Mert – tudják – az amúgy kellően ragadós, mint az ásítás meg a nevetés. A jókedv tapadósabb, mint a fűben megbújó rágógumi, és szerencsére sokkal tartósabb is. Mondjuk érthető, mármint a szakács nénikre átragadt jókedv, mert volt táptalaja bőven: a 2026-os Kuckótáborban egyetlen szomorú dolog volt. A tudat, hogy hamarosan véget ér.
„Úgy gondolom, két okból is nagyon jó a nyári táborunk. Egyrészt kreativitást fejlesztünk a foglalkozásokkal, melyeket tartunk a gyerekeknek. Igyekszünk évről évre újítani, de vannak olyan alkotótevékenységek is, melyek vissza-visszaköszönnek, hiszen kifejezetten nagy népszerűségnek örvendenek. Gyöngyfűzés, szövés, textilfestés mindig van, valamint agyagozás és a hőre száradó gyurmával való foglalkozás. Az apróbb technikák pedig évente váltakoznak, ezzel tesszük még izgalmasabbá, színesebbé. A másik nagy előnye pedig, hogy ez egy bentlakásos tábor: lehetőség van a kijelölt osztálytermekben tölteni az éjszakákat. Ez pozitívum a gyerekeknek és szüleiknek egyaránt: ebben az egy hétben ekképpen igyekszünk segíteni a felnőtteknek. Azt is kiemelném, hogy ez nem a drága táborok közé tartozik. Nagyon jó az együttműködés a csallóközaranyosi önkormányzattal, akik biztosítják számunkra az iskolát. Az óvoda működik, annak konyhája is: napi ötszöri étkezésnek örülhetnek a táborlakók”
– avatott be kulisszatitkokba Várady Kornélia táborvezető, egyben a csallóközaranyosi Kóczán Mór Alapiskola és Óvoda igazgatónője. Kérdésemre reagálva próbált visszaszámolni, hányadik táborát éli már meg az aranyosi iskola falai között, és a huszonhárom mellett tört pálcát. Nagy idő, sok emlékkel, múlhatatlan élményekkel. Az évek során voltak olyan gyermek, akinek szülője annak idején szintén gyermekként volt itt táborlakó, és segítő is, aki felnőve visszatért a kuckóba.
„Hétfőtől-péntekig tartott a tábor. A gyöngyfűzés nagy kedvenc a gyerekek körében, ahogyan a szövés is: vannak kis szövőrámáink, illetve egy hagyományos nagy szövőszékünk. Ennek méretétől sem ijednek meg a gyerekek: amint elsajátítják a technikáját, már szinte elrángatni sem lehetne őket onnan. A tábor folyamán készültek papírból 3D-s képeslapok, falapokból hűtőmágnesek, konzervdobozból ceruzatartók. Lufira papírrétegeket ragasztottak: így készültek a léghajók, apró kosárkákkal. Hungarocell-gömbökből medúzák lettek; aztán kreatív kulcstartók is születtek. Festettek textileket: szütyőket és kis táskákat.”
Idén negyven lurkó kezdte meg hétfőn a táborozást, vele együtt az ismerkedést. Tizenheten választották a bent alvást, a többiek bejártak. A szervezők igazán rugalmasak: lehetőséget biztosítottak a szülőknek eldönteni, hogy a teljes időtartamot választják-e vagy esetleg csak pár napot. Többen vannak a kicsik közül, akik ebben az évben fejezték be az óvodát, és szüleik kiváló lehetőséget láttak a táborban, mert így a gyermekek megismerkedhetnek az iskolával, az épülettel, az osztálytermekkel, így szeptemberben már tapasztaltan kezdhetik az első tanévet.
„A bejárósok sem kora délután hagyják el a tábort, inkább 7 óra körül érkeznek értük a szüleik. Így aztán mindenki részt tud venni az esti buliban. Az egyik legközkedveltebb akció, amit minden nap kiköveteltek maguknak a gyerekek, az a maffiózós drámajáték. Ezt nagy tömegben is lehet játszani. Elhangzik egy vád: valaki a csapatból maffiózó. Ekkor beindul a gépezet: mindenkinek meg kell védenie önmagát vagy a társát – védőbeszédek hangzanak el. Ez egy nagyon jó kommunikációs tréning is egyben. Volt egy nagy bújócskás estünk is. A színtér az egész iskola volt, de nemcsak az épület, hanem az udvar is. Előbb a gyerekek bújtak el, és keresték meg őket a pedagógusok és foglalkozás vezetők, majd a szerepek felcserélődtek, és a kicsik lettek a hunyók, mi pedig a bújók. De volt tánc- és moziest is”
– a táborvezető szavai, mimikája, beszéd közbeni mosolya abszolút árulkodott a lelkesedéséről. Egyértelmű, hogy nemcsak munkája, hanem hivatása, talán némileg szenvedélye is a pedagógusi pálya, hiszen számára az év végi kicsengetés egyben a nyári táborra való becsengetést is jelenti, s ő köszöni, épp így érzi magát nagyon jól.
Kirándulások – mint más nyári táboroknál – nincsenek, a táborozók nem hagyják el az iskola területét. Nem véletlen: naponta míves munkák születnek, melyekhez idő kell. Az alkotás öröme, akár azok ajándékozásának lehetősége pedig láthatóan boldoggá tudja tenni a gyerekeket. Nem először jelentem meg ebben a táborban, így számomra is kedves, hogy egyre több gyermek- és felnőttarc ismerős. A Kuckótábor szervezője az ÉS?! Polgári Társulás, támogatóik pedig a KultMinor és Csallóközaranyos önkormányzata.
Végül pedig szerepeljen itt a lista a foglalkoztatókról, akik ugyan sokat serénykednek, hogy minden flottul menjen, ám jutalmuk a napi hatalmas adag gyermekkacaj: Jobbágy Ágnes, Farkas Zsuzsanna, Szafián Emese, Kuczman Mária, Panyi Ágota, Botka Kamilla, Mackó Fanni, Baják Zsófia, Jančík Krisztína, Jančík Dóra, Jančík Lilien, Maczkó Zita, Huba Anasztázia, Farkas Petra és természetesen Várady Kornélia.
fotó: Kalmár Csaba
