Van annak egy hangulata, amikor az augusztus végi Nap lenyugvóban megcsillan egy tűzpiros szárnyas zongora ragyogó tábláján. Amikor az ember emuk, székely nyulak és koi pontyok között kapkodja a tekintetét. Amikor gyereksereg követte színes bohóc pikáns felhangú kincskeresős játékot vezet, miközben tűzoltók lövöldöznek vízipisztollyal, enyhítvén a kánikula forróságát. Vagy amikor a szomszédos megye, szomszédos járása, szomszédos falujának polgármestere harmonikázza a nóta muzsikáját a Befogadás porta szőlőlevéllel font verőckéje előtt. Nem gondoltam volna, hogy mindezt átélhetem egy nyárbúcsúztató falunapon. És most, hogy mégis megtörtént, hogy mégis részese lehettem, szinte alig akarom elhinni: Szilas, az alig valamivel több mint félezer lelket számláló kis falucska, feltette magát a több napos rendezvények kitalálása, megszervezése, megvalósítása rangsorának legfelső fokára.
Felsorolok most néhány előadót: Omega Revival Band, Vadkerti Imre, Gyurász Ildikó, Delhusa Gjon, Kökény Attila, Rakonczai Viktor, Bognár Hajnalka, Valaskó Ferenc... Olvassák neveiket lassan, egyesével, próbáljanak meg emlékeket felidézni velük kapcsolatban. Egy nyári koncert talán, amikor az első sorok valamelyikében táncoltak, csápoltak, együtt énekelve a legnagyobb slágereket. Vagy egy piknik, családi sütögetés hangulata, amikor táskarádióból vagy okostelefonról szólt a dal. Esetleg egy kis romantikázás: egy randi emlékképei, amikor meglátták a nagy őt, miközben örökzöld szólt a háttérben. Biztos vagyok benne, hogy igencsak kevesen vannak, akiknek ne lenne valamilyen élményük a felsorolt előadókkal, az általuk énekelt dalokkal vagy játszott zenékkel kapcsolatban. És bár az esetek túlnyomó többségében az esti zenei fellépők szokták megadni egy-egy falunap, gasztrofesztivál vagy közösségi rendezvény sava-borsát, én most mégis azt állítom: e rendkívül színes és tartalmas zenei csokor csupán méltó és lenyűgöző körete volt annak a pompás főételnek, mely „A tisztelet, a befogadás, a sokszínűség és a közösségi részvétel előmozdítása Európában” című projekt keretében, háromnapos rendezvény formájában valósult meg a Szilasi Falunapokon.
„Gyertek, térjetek be. Mindent meg lehet nézni, meg lehet fogni. Ha gyümölcsre vágynátok, nyugodtan szakítsatok a fáról: érett a körte, a füge. Itt, előrébb kézműveseket is találtok: kosárfonót, természetes anyagokból készült használati és dísztárgyakat, arcfestést, dísztök faragást, érkezik az agyagozó is, hátrébb pedig állatsimogatót. Már fő a birkagulyás, úgyhogy várunk szívesen ebédre is!”
– mindezt tulajdonképpen egy szuszra mondta el Kovács Zoltán, a KP-porta, illetve a Szilasi Falunapok keretén belül a Tisztelet Porta házigazdája. A „Sok kéz, egy érték” mottót választották maguknak, ami tökéletesen érzékelhető az udvar hangulatán: a maga bujaságában és rendezett, érthető és élvezhető. Kovács Zoltán a reklámiparban dolgozik, mellette állattenyésztéssel is foglalkozik: ketreceiben székely fekete és kék nyulak tanyáznak. Tavaly az egyik feketével Európa bajnoki aranyat szerzett a nyitrai kiállításon. A mostani falunapon betársult hozzá a Szeli Kisállattenyésztők Szövetsége is: a betérők a tapsifüleseken kívül csodaszép koi pontyokat is láthattak, galambokat, különleges kakasokat, tyúkokat, kismalacot, kecskét és emut meg persze a házigazda rendkívül jó fej kutyusait.
„Amikor Tóth Péter polgármester megkeresett, azonnal igent mondtam, és örömmel tártam szélesre a porta kapuját. Fontosnak tartom, hogy minél több gyermek ellátogasson hozzánk, hogy testközelből megmutathassuk nekik a valódi háztájit. Manapság már nem az a világ van, mint régen: a falukból is sorra tűnnek el a háziállatok és zöld udvarok. Nem a haszonszerzés számomra a cél, hanem kedvemet lelem ebben az életformában, és jól esik az elismerés is”
– mondta Zoltán – futtában, mivel a polgármesterrel közös tervük bevált: egyre többen özönlöttek be a portájára nézelődni, rácsodálkozni az állatkákra, vagy éppen csak elheveredni a puha, selymes fűben, és élvezni az istenadta természet ölelését. Árnyékba húzódva éppen egy kemény falú tökre rajzolt motívumot vésett ügyes elektromos eszközzel a Párkányhoz közeli Bényből érkezett Chňapek Beáta. Évtizedek óta foglalkozik már ezzel a mesterséggel, amihez 22-24 fajta tököt is termeszt. Egy év kell ahhoz, hogy megmunkálhatóvá tegye: fél év alatt megterem és újabb fél év, mire a munkához kiszárad. A korzikai tök laposabb, ebből készített gazdagon díszített női válltáskát, de asztalán megtalálhatóak asztali díszek, trombiták, kulcstartók, kaspók is.
Szilasi Szürkebarát, madari Furmint, Leányka és Peszeki Leányka, valamint perbetei Olaszrizling képezték az alkalmi borlap fehér tételeit, és Zweigelt, valamint Pinot Noir Szilasról, Cabernet Sauvignon Perbetéről, Császtaparti üszővér Nagyszegpusztáról a vörösöket. Ekkor már egy másik udvarban jártunk, miután végigsétáltunk a Fő utcán; a szabadtéri edzőgépeket és a tavat is némileg érintve megérkeztünk az Új utcába, a Befogadás Portára. Különleges társaság fogadott bennünket: Győri Barnabás, a ház és a porta ura, fiával, családjával karöltve, valamint első vendégeik: Szilas község egykori polgármestere, Vajlik Gyula és Panyi Ferenc, korábbi jegyző, akik már vidám szóval tartották a háziakat, finom borocskát ízlelgetve, társaságukban Győri Attila alpolgármesterrel. Mi a szilasi Szürkebarát mellett döntöttünk, jöhetett egy frissítő kisfröccs.
„A Csallóköz nem a szőlészetéről és a borairól híres, mégis ebbe vágtunk bele, amikor annak idején azon gondolkodtunk, a nagy kiterjedésű kertet hogyan hasznosítsuk. Füvesíteni nem szerettünk volna, így inkább a homokos talaj mellett döntöttünk, amibe gyorsan belevándoroltak az első tőkék. Igyekszünk a szüretet is úgy beállítani, hogy a szőlő megőrizze a kellő savasságát, és karakteres, tökéletes ízharmóniával rendelkező borokat kapjunk”
– árulta el Győri Barnabás, miközben az utca végéről egyre erősödő hangfelhő szállt a porta felé: egy kis Zetor vontatta pompás „mulatós vlecska” érkezett, zsúfolásig tömve a faluban kalandozókkal, a portáról-portára járókkal. Hangulata, mint a szüreti mulatságoknak: akadt tangóharmonika muzsika – ezt Polák László, Ekecs község polgármestere szolgáltatta – és énekszó is: sokan betársultak a hangszerhez alttal és baritonnal. A háziak nemcsak borral és harapnivalóval – töpörtyűvel, frissen kisült pizzatekerccsel, házi sajtokkal – fogadták a hozzájuk érkezőket, hanem több csomagnyi színes fotóval is, melyek küldetése a porta kapuján lévő táblára kerülés volt: emlékek felidézése. „Mindenkinek megvan a helye Európában” – ez a szlogen, valamint a generációk együttélése gondolat jellemezte a Győri Barnabás vezette Befogadás Portát.
Vidám koccintások és baráti kézfogások után aztán felkerekedtünk, és másfél utcányi sétát követően megérkeztünk a nagy játszótérre. Épp jókor: olybá tűnt, vonatozni fognak a gyerekek a csupaszín bohóc mögött, ám ez csak a látszat, ugyanis a fő cél a kincskeresés volt. „Olyan dolgot keresünk, aminek segítségével lehet elölről meg hátulról, és az ember közben még az eget is nézheti” – mea culpa, ha nem pontosan idéztem az első útbaigazítást, de meg kell vallanom: férfiúi megdöbbenésemben és lányos zavaromban elfeledtem azonnal felírni. A lényeg, hogy bár a kincskeresést gyerkőcök vitték végbe, azért a helyszínen tartózkodó szüleik és a Polgári Szerepvállalás Porta felnőtt látogatói is kiválóan szórakoztak a sokszor bizony kacsintósan kétértelmű szövegeket hallgatva.
„Kár, hogy nem pár perce érkeztetek, mert olyat láttok, amit biztosan nagyon ritkán: felnőttek és gyerekek egy halomban, csendben és áhítattal kucorogtak az árnyékban, és hallgatták a mesét. Most már nyüzsi van, és ez jellemző is lesz ránk a mai napon: mégiscsak játszótéren vagyunk. Sok játékkal készültünk: van Európai Uniós kvíz és csillagfelismerés is. Ez utóbbi arról szól, hogy a nagyvilág országainak nevei kerültek fel a sárga csillagokra, és a gyerekeknek el kell találniuk, melyek közülük az EU-tagsággal bírók. Ezenkívül van szilasi puzzle is meg egy üzenőfal: „Én úgy veszek részt Európa életében, hogy...” felirattal, melyhez bárki beírhatja a számára legkedvesebb elfoglaltságát, amivel – gondoljunk csak bele: tényleg így van! – nap mint nap hozzájárul Európa színesebbé, izgalmasabbá, kedvesebbé tételéhez”
– fogadott bennünket nagy szeretettel, frissen készült hot doggal, palacsintával, muffinnal és limonádéval Fügedi Edit, és egy kis vízipisztoly telitalálattal a porta lelkes tűzoltója. Közben felberregett a szilasi gyermektűzoltó vonat is: a kistraktor vontatta, régi olajos hordókból kialakított járgány gyorsan megtelt kis emberekkel, hogy kurjongatva zakatolják keresztül a falut. A játszótértől aztán már csak egy ugrás volt a szilasi Kastélykert, ahol az Európai Uniós információs pulton, a gyönyörűen megépített, sok emléket és kalandot magában hordozó szabadtéri színpadon, a falunapi rendezvények támogatására és lebonyolítására szolgáló sátrakon kívül még két tér is csábította a látogatókat. Az újszülöttek rózsaligete mellett népi fajátékok, ügyességi kreálmányok várták nem csak a gyerekeket: bizony sok felnőtt is hosszan elidőzött egyik-másik darabnál, csodálva eleink alkotó furfangját. A másik pedig, a nemcsak látványában, hanem illatában is csábító helyszín, Szilas legújabb büszkesége, a falusi kemence volt. Ennek előterében a Szilasi Szépkorúak Társaságának hölgytagjai szemet gyönyörködtető népviseletben gyúrták, dagasztották, kelesztették, nyújtották, ízesítették és díszítették a langallót, ami aztán a kemencében nyerte el íncsiklandó állapotát. A Sokszínűség nevet kapta a portájuk, amely nemcsak kulináris, hanem kulturális gazdagságról is tanúbizonyságot tett.
„Az volt a célunk, hogy emberközelivé tegyük mindenki számára az Európai Uniót. Hogy megmutassuk, mennyi tér és lehetőség van benne, hogy felhívjuk a figyelmet a határok átjárhatóságára, a partnerségek építésére, az együtt gondolkodásra, szervezkedésre, és ennek eredményeként az élmények közös megélésére. Öt település vett részt most ebben a projektben: Magyarországról Jászladány és Ravazd, Romániából Csíkrákos, Szerbiából Oromhegyes, illetve Szlovákiából Szilas. Elmondhatom, hogy a közös munka, a közös ötletelés, a találkozások, a beszélgetések nagyszerű hangulatban teltek és igazán eredményesek is voltak”
– tájékoztatta portálunkat Tóth Péter, Szilas község polgármestere, aki ugyanazt csinálta falujában, amit mi, kíváncsiskodó látogatók is: jobbra-balra cikázott, hol itt, hol meg amott tűnt fel. Hogy mit élveztem én a legjobban ebben a nyitott portás falunapban? A helyismereti sétát: bár gyakran megfordulok Szilason, eddig még egyszer sem késztetett semmi, hogy végigsétáljak a falun, belesve a szép házak még szebb udvaraira, ráköszönve a falusiakra, megismerve a község szépségeit, látványait. Aztán a találkozások: a portáikra invitáló helyiek, akik büszkék munkájukra, falujukra, és ezt szeretnék minél többekkel megosztani. Nagy beszélgetések és ismerkedések gazdag táptalaja volt a nyitott porta ötlet. Kívánom, hogy Szilas teremtsen hagyományt ebből: talpaljanak még többet, kopogtassanak még több ház ajtaján, beszélgessenek még több szilasival, hogy jövőre, három-öt-hét év múlva már porták tízei, húszai várják a betérőket.
A háromnapos falunap nyitóakkordja a kultúrházban prezentált ünnepélyes összejövetel volt, ahol megjelentek a régió településvezetői és Branislav Becík is, a Nyitra Megyei Önkormányzat ispánja; záróakkordja pedig az ünnepi szentmise a szilasi kápolnánál, Isten gyönyörű ege alatt. Sokáig fogják még emlegetni Szilason és a széles régióban is a Szilasi Falunapokat. Nagy fába vágta a fejszéjét a kicsiny község, de meglett a legédesebb gyümölcse annak, hogy mertek nagyot álmodni, hogy hittek magukban és a közösségük erejében.
fotó: Kalmár Csaba
