„Bárcsak értenénk a múlt intő szavát, az égre vésett jelzést, mit csak szívünk lát!” Csézi Erzsébet, avagy ismertebben Csézy egyik legismertebb, legkedveltebb dalából, az Ez az otthonunk című slágerből származik az idézet. Nemcsak azért jutott eszembe, mert a nemesócsai művelődési ház színpadán a Móra Ferenc Alapiskola diákjai pont ezt a dalt énekelték, hanem Zink Vass Nóra, a Magyar Szövetség országos titkárának ünnepi beszéde miatt is. „Tanuljunk a múlt hibáiból! És jegyezzük meg jól, minden korban, hogy a történelem nem holt betű, hanem tanulságok mérhetetlenül gazdag tárháza!” Hiszem, hogy a gyakran ismételt szónak ereje és hatalma van. Csak az a lényeg, hogy értő fülekkel és érző szívekkel találkozzon.
Nemesócsa község kiváltságos helyzetben van. Ők büszkélkedhetnek ugyanis a régió méltán leghíresebb és legkedveltebb fúvószenekarával, az Ouchával. A március 15-i rendezvényen – ami az időjárás viszontagságai miatt nem a temetőben, a három ócsai honvéd sírjánál valósult meg, hanem a művelődési ház falain belül – a fúvósok által közkedvelt Szamos menti indulót adta elő a zenekar, hangulatba hozva a közönséget. Komjáti László kultúrreferens köszöntője után a Móra Ferenc Alapiskola tanulói mutatták be ünnepi műsorukat, Kováč Orsolya és Dániel Fekete Diana tanító nénik vezetésével.
Előadásukban felidézték az 1848. március 15-i eseményeket, a magyar forradalom szikráját, azokat a dicső ifjakat, akik elég bátrak voltak, hogy ha kell, hát kardot is ragadjanak, és elég elkötelezettek, hogy bármi áron is kivívják a Magyarország szabadságát. A Kárpátia együttes dallamára pedig körtáncot jártak a népviseletbe öltözött lánykák. Ők a legjobb befogadóközeg: még nyitottak, mindenre kíváncsiak, mindent szeretnének saját bőrükön megtapasztalni. Az ő korosztályuknak még nem kellett találkozni a lemondásokkal, a kudarcokkal, a harcot feladók üres tekintetével. Ha sikerül a gyerekekben elültetni a márciusi ifjak eszméit, felhívni a figyelmüket a múlt intő szavára, a történelmi tanulságok tárházára, és fokozatosan plántálni bennük a magyarság-szeretetet, képesek lesznek olyan jövőt alkotni, amiről a 48-as hősök álmodtak.
„Tisztelet a hősöknek!”
– zengte be a művelődési házat Szalay Tibor, a Magyar Szövetség helyi szervezete elnökének hangja. Méltató beszédében történelmi áttekintést nyújtott, felidézve nemcsak az 1848-49-es eseményeket, hanem mindazon csatákat, ahol a magyarságot megmérették, és ha nem is mindegyik harcból tudott győztesen kijönni a nemzet, mégis képes volt mindig felállni, mindig megújulni.
Petőfi Sándor Miért zárjátok el az útamat? versét recitálta Szabó Viktor, a Komáromi Jókai Színház színésze, előadásával színesítve az ünnepi kultúrműsort.
„Ha megnézzük történelmünket, mindig találkozunk a kiolthatatlan magyar szabadságvággyal. 1848-ra ez a vágy megújulást hozott a magyar szellemben, kultúrában, művészetekben, és napvilágra jött egy új és tehetséges politizáló réteg, akik már nem féltek kimondani az akaratukat. A szolgaságot némán tűrő magyar országrészhez szokott bécsi udvar meghátrált eme új eszmék előtt: Batthyány Lajos miniszterelnökségével létrejött a területi egység, a jogegyenlőség, egy olyan modern és erős nemzetállam, melynek fiai nem féltek azt akár fegyveres erővel is védelmezni”
– emlékeztetett Zink Vass Nóra. Hozzátette, a magyarság fejlődését csakis egy nemzeti alapokon álló, független magyar kormány képes bebiztosítani.
„Az ócsai temetőben három szabadságharcos honvéd is alussza örök álmát: Galambos István, Csorba József és Baranyai József. Ők azért ragadtak fegyvert – válaszolva Klapka György hívó szavára –, hogy kivívják a szabadságot nemcsak maguknak, hanem a jövendő generációknak”
– fejezte be szavait a Magyar Szövetség országos titkára, utalva arra, hogy eleink nyomdokaiban kell járnunk, hogy harcuk, amiért nem egyszer az életüket adták, ne legyen hiábavaló.
A Himnuszt közösen énekelte az ócsai ünneplő gyülekezet, az Oucha fúvószenekar kíséretében.
fotó: Kalmár Csaba
