A gasztronómia valójában alkímia: mennyei összetevőkből képes igazi csoda születni, ráadásul a kulináris útvesztők olyan alapanyagokat, hozzávalókat, fűszereket rejtenek, melyek vetekednek akár az arannyal is. Itt van rögtön a bors, melyet az ókorban és a középkorban „fekete aranynak” is hívtak: ritkasága és magas kereslete miatt fizetőeszközként is használták. Árával az aranyhoz hasonlították, adókat, vámokat és adósságokat is fizettek vele. Aztán ott van a sokunk által kedvelt, de valóban csak különleges alkalmakkor megengedett libamáj vagy valódi kaviár. Ezek elérhetőbbek akár a hétköznapokban is – ez azonban már kevésbé mondható el a szarvasgombáról, amit itt, a közelben, a Gerecsében is sikeresen kaparnak ki az erre idomított kutyusok, s melynek kilónkénti ára több mint 400 euró. S végül eljutottunk az igazi kincshez, ahhoz a fűszerhez, amelynek – minőségtől függően – kilója akár 27 ezer euróba is kerülhet: az igazi, a hamisítatlan sáfrány. Ára kenterbe veri nemcsak az aranyat, hanem a gyémántot is. De most figyeljenek, mondok én olyat, amire valószínűleg senki nem számított a gasztronómiában: van egy város, ahol bizony a csicseriborsó is aranyat ér!
Hatodik évfolyamához érkezett az egyre több komáromit lelkesítő, sokakat már kora reggeltől a bográcsok, üstök, katlanok mellé szegező Komáromi Ostromlakoma. Ez egy minden formájában, s főként minden ízében közösségi rendezvény: összekovácsolja a csapatokat, akik kutakodnak a gasztrotörténelemben, regényekben, akár levéltári adatokban, hogy találjanak egy-egy megfelelő receptet, mely jellemzi a reformkort, akár az azt megelőző időszakokat, ami kötődik a régi idők nagy vártámadó és várvédő harcaihoz, katonákhoz, huszárokhoz, vitézekhez, dragonyosokhoz, ágyúsokhoz vagy muskétásokhoz akár. Mert a történelemkönyvek meg a történelmi regények, filmek jószerével csak a csatazajról szólnak vagy a harcok árnyékában született szerelmekről, ám alig-alig tesznek említést az erőt adó étkezésekről, melyek nélkül azonban elképzelhetetlen bármilyen csatának a megnyerése. A Komáromi Ostromlakoma – mivel a város várának eleve jelentős a történelme, legendái és hagyományai – ezen időknek állít kulináris emléket.
Az elmúlt esztendőben – a bicentenárium, azaz Jókai Mór születésének 200 évfordulója lévén – sok csapat foglalkozott a nagy mesemondó, illetve Jókai korának ízeivel. Idén már sokkal árnyaltabb volt a felhozatal: megannyi különlegesség, meglepő megoldások és fantasztikus ízvilágok. Megjelent például a Hydro Búvárklub csapata, akik Pulykahere pörköltet készítettek disznófarokkal. Szilasról érkezett a Szilasi Szépkorúak Társasága, akiknél Nyúlpaprikás krumpligombóccal volt a menü; a Sáncőröknél Sztrapacska; a Rozmaring Utcai Szlovák Tannyelvű Alapiskolánál Pásztorgulyás. A Komensky Utcai Alapiskola csapata a házinyulat szilvamártáson kínálta, a Piko Team babgulyást főzött és nem hétköznapi ludaskását: a rizst tésztával helyettesítették. Ďurenka Erzsébet és Ethey Kacz Tímea csapata paprikás krumplit rotyogtatott, a Nap Nyomda galerije, akik „Az élet NAP-os oldala” nevet választotték maguknak, takartos káposztával csábították az éhes közönséget; a tavalyi győztes Rozsdás Bogrács pedig idén összefotott a Rotary Clubbal, és Nagykunsági szürkemarhapofából készült gulyással igyekeztek elnyerni a zsűri tetszését.
A zsűri összetétele már szintén hagyományosnak mondható: elnöke Kovács Thurzó Gabriella, tagjai pedig Varga Tamás és Andrej Ozimy. Kóstolásuk és döntésük alapján megszületett a nyerő trió, melynek harmadik helyezettje a Határőr Utcai Szlovák Tannyelvű Alapiskola csapat lett, akik nudlivariációkkal készültek. Második helyen végzett a Jókai Mór Alapiskola csapata: az érdeklődők náluk a Fakanál Frakció Parázsból Pattant Legendáját, az Ostromtűz Gulyást kóstolhatták meg. Ugyanezen csapat vihette haza a legkreatívabban díszített sátor díját is.
Az aranyat pedig ebben az évben a Munka Utcai Alapiskola mindig vidám társasága nyerte, a Várvédők cziczergulyásával.
„Idén nem egyszerűen megfőztük a kiválasztott ételt, hanem kulturális-kulináris találkozót, kapcsolódást is bemutattunk. Gulyásunk ugyanis tartalmaz egy nem éppen hétköznapi összetevőt, a csicseriborsót. Hogy miért? Ennek története a 16-17. századba vezethető vissza, amikor a komáromi várat a török seregek ostromolták. Ebben az időszakban azonban nemcsak a fegyveres összecsapások voltak jellemzőek, hanem – békésebb hetekben, hónapokban – a kulturális hatások is keveredtek. Egy fennmaradt szakácsjegyzék szerint a várban szolgáló zsoldosok és hajdúk az ostromok alatt gyakran kényszerültek egyszerű, tartós alapanyagokból főzni. A marhahús mellett egyre gyakrabban jelentek meg száraz hüvelyesek, köztük a magas tápértékkel bíró csicseriborsó is, ami török táborból terjedt el, viszont a magyar szakácsok már saját szájuk íze szerint készítették: hagymával, fűszerpaprikával, finom hússal. Jómagam ugyan nem rajongok a csicseriborsóért, de ennek az ételnek mégis ez adja a sava-borsát!”
– mesélte lelkesen Pálinkáš Mária igazgatónő. Csapata nagyon boldog volt, hiszen tavaly is csak egy paraszthajszállal csúsztak le a dobogó legfelső fokáról, pedig étkük akkor is kiváló volt: a Jókai Mór kedvenc ételei listájának 19. helyén szereplő májas fogást, a vetrecét kínálták.
A Komáromi Ostromlakoma kicsit olyan, mint a karácsony: szinte még véget sem ért, máris a következőt várjuk. Nem csoda: egyre komolyabb kihívás lesz, nemcsak a megfelelő, mások által még el nem készített recept megtalálása, hanem az évről évre növekvő színvonal megugrása és teljesítése miatt is. Mi, nézők és falatozók biztosan csak jól járunk!
fotó: Kalmár Csaba
Nyitókép: a 2026-os győztes Munka Utcai Alapiskola csapata
