Nem szokásom ilyet csinálni, ám most mégis: cikkem legelején elnézést kérek az olvasóktól, mivel a címben, pontosabban az alcímben hatásvadász voltam. Mert aki nyomon követi portálunkat, illetve a komáromi temetkezéssel kapcsolatos híreket, minden bizonnyal értesült már arról, hogy a katolikus temető, annak tulajdonosa, üzemeltetője körül botrányszagú a levegő. Ennek oka a volt gondnokban, a tulajdonosban, az új gondnokban, át nem adott nyilvántartásban, üres kasszában, nagy tételű beruházásban, a megtérülés bizonytalanságában, valamint az egyszer már kifizetett bérletek újra fizettetésében keresendő. De! Itt következik az én mély és őszinte bocsánatkérésem: jelen cikkemben nem a komáromi katolikus temető ügyén kialakult botrányról írok. Nem rántok le leplet, nem szolgáltatok szubjektív igazságot. Ebben a cikkben olyan temetőről vagy temetőkről lesz szó, ahol nincs ügy. Mert a gondnok szorosan együtt dolgozik a tulajdonos egyházakkal. Ahogyan ő mondja, szolgál. Jelen írás főszereplője Ryšavý Boldizsár, vagy, ahogyan város-, sőt régió szerte ismerik, Boldi, illetve az általa már hosszú ideje kezelt komáromi református, evangélikus és zsidó temetők.
„Azt a legelején leszögezném, hogy a temetőgondnokság nehéz dió. Ez nem csak arról szól, hogy rendben tartsuk a sírok környékét, hogy ne legyen levélszemét a sírköveken, hogy ne legyen magas a fű, hogy jó állapotban legyenek a járdák, utak, hogy emberi módon lehessen végső búcsút venni szeretteinktől! Ahogyan sok más szakmában, mi is emberekkel dolgozunk, csak nálunk annyival még nehezebb, hogy az ügyfeleink, akik sírhelyeket bérelnek, akik aztán kijárnak a temetőbe, az elvesztés fájdalmát is magukban hordozzák, és ez sokszor feszültebbé, türelmetlenebbé teszi az embert. Fontos, hogy mindig óvatosak legyünk és kedvesek. Igaz, ez szinte lehetetlen, mégis igyekeznünk kell, hogy mindig, mindenkinek megfeleljünk. Az, hogy felmerültek problémák, elkerülhető lett volna. Hosszú évek óta figyelmeztetem az egyházakat – mindegyiket – hogy a nyilvántartás legyen rendben: legyen archiválva, pontosan vezetve. Hiszen ez egy tulajdonosnak magától értetődő érdeke, sőt, ha úgy vesszük, kötelessége is”
– válaszolt Boldi arra a kérdésemre, vajon miben rejlik a titok, hogy az általa kezelt temetőknél nincsenek olyan gondok, mint a másik oldalon. Hozzátette azt is, hogy problémák bárhol adódhatnak, ám kiemelten fontos, hogy a kommunikáció a felek között megfelelő legyen.
„Nálunk másként működik a rendszer. Én, mint temetőgondnok elszámolással tartozom az egyház, tehát a tulajdonos felé. Ha az egyháznak van bármilyen elvárása, kívánsága, azt nekem teljesítenem kell. A református oldalon az árszabás úgy működik, hogy teszek egy javaslatot, amit aztán a presbiteri gyűlés megtárgyal, és vagy elfogadják vagy nem. Én pedig, gondnokként, alávetem magam a döntésüknek. Felmerül a kérdés, hogy jó ötlet volt-e egy huzomban 20 évre kiadni a katolikus temetőt a volt gondnoknak? Nagy idő, ami alatt bármi megtörténhet.”
Sok minden elhangzott már, mióta kirobbant az a bizonyos komáromi katolikus temető-ügy. Talán érthető, hogy mindegyik fél ideges: a menesztett gondnok azért, mert felbontották vele a szerződést. A tulajdonos katolikus egyház azért, mert jelenleg szinte mindenki tőlük várja a megoldást. Az új gondnok azért, mert egyáltalán nem népszerű intézkedéseket kell bevezetnie. A város azért, mert – bár jogilag nem is funkcionálnának a történetben – nekik kell megszavazni az új gondnok működési szabályzatát, akkor viszont a lakosság haragja ellenük is irányulna. A lakosság pedig azért, mert bár mindenki elismeri az új gondnok által elvégzett munkálatok értékét, azt mégsem szeretné senki benyelni, hogy az egyszer már kifizetett tízéves bérleteket újra ki kelljen fizetni.
„Hogy mi történik a nem fizetőkkel? Többnyire semmi. Ha letelik a szerződésben meghatározott 10 év, és nincs meghosszabbítva, nincs befizetve, elrendelhetnénk a sírok szétszedését, viszont annak a maradványát, a kővel együtt, külön kéne elszállíttatnunk, aminek szintén igencsak megnőtt a költsége. Többe kerülne a bontás, mint az ott hagyás. Szerencsére a református temetőben nincs helyhiány: sok a zöld felület, itt van a legtöbb fa is, igazán gazdag a temetői park faunája. Ez egy öreg temető, nagyon nem fogunk már változtatni az elrendezésén. Sokan viszont pontosan ezért szeretik: szeretnek kijárni, nagyszülők az unokáikkal, akár iskolás csoportok is, hiszen nagyon sok híres ember élt Komáromban, majd temetkezett a református temetőbe, egyfajta tanulmányi kirándulás is meglátogatni a sírjaikat”
– mesél Boldi a gondnokságába tartozó sírkertről. Aztán beszélünk még az árakról is: a református temetőben az egyes sírhely 70, a kettes 140 euróba kerül, tíz évre (ha az egyházi adó be van fizetve, ez az összeg csökken).
„Javaslatot tettem a városi képviselő-testületi ülésen, hogy a védett sírok állagát igyekezzünk megóvni, törődjünk velük többet. Keszegh Béla polgármester úr személyében erős pártfogóra találtam ez ügyben. Továbbá azt is javasoltam, hogy évente határozzunk meg egy személyiséget, aki a múltban sokat tett a városért, és nyilvánítsuk a sírját védettnek. Ez annyit tesz, hogy a hozzátartozóinak továbbra is ki kell járni, gondozni a sírt, viszont a bérletfizetés alól mentesülnek.
A Jókay-sírok a református temető közepén helyezkednek el, oda már sikerült behúznunk az elektromos áramot, földi vezetékkel. Amikor lehetőségünk adódik rá, ezt a munkálatot is folytatjuk. Nagy segítség, mert így, ha valamilyen áramot igénylő munka zajlik a sírkertben, nem kell a hangos áramfejlesztőt munkára bírni, hanem egyszerűen csatlakoztatni lehet az eszköz vezetékét a kiépített aljakba. Ugyanígy terv a temető kamerarendszerrel való ellátása a nagyobb biztonság érdekében”
– zárta szavait Ryšavý Boldizsár, a komáromi Temetők éjszakája rendezvény megálmodója. Búcsúzóul még hozzátette, bízik a katolikus temető körül kialakult helyzet mielőbbi békés rendezésében. Személyes segítségét is felajánlotta ez ügyben, hozzátéve, hogy jó kapcsolatot ápol az új gondnoksággal, és bízik a sikeres együttműködésben.
fotó: Kalmár Csaba
