„Esőkirály, hatalmad vára áll...” – dúdolgatom magamban, nem túl meggyőzően, nem túl jókedvűen Ákos egyik slágerét, mert odakint nemcsak lóg az eső lába, hanem épp a maga által kreált jókora tócsákat tapossa, hogy a víz fröcsög mindenfelé. Pedig nem így kéne lennie! Augusztus van, annak is az utolsó hétvégéje, hétfőtől már suli: ilyenkor napsütés kell, szikrázóan kék ég, és panaszkodó felnőttek, akik szidják a kánikulát, miközben régmúlt idők kockás zsebkendőjével törlik izzadt homlokukat, vagy a kínainál vásárolt sárkányos legyezővel próbálnak némi plusz lélegzethez jutni. Ehelyett esik. Sőt szakad. Mi is szaporázzuk az ezer sebből vérző, itt-ott már horpadt kék esernyő alatt a nagy szerelemmel, miközben a Tiszti pavilon felé tartunk. Mert – és ezt most tessék kétszer is elolvasni, felírni és megjegyezni – ha gyerkőcökről van szó, ha a nyár kimaxolásáról van szó, akkor nincs helye a panasznak, nincs szerepe az időjárás változékonyságának! Akkor akarni kell meg tenni kell meg kreatívnak lenni kell! Muszáj, mert azok a mosolyok, amik megjelennek az angyali pofikon, kivételesek, megismételhetetlenek. És a muszájnak nincs alternatívája: gyerkőcfesztivál, ha törik, ha szakad! Szó szerint.
Miről olvashatnak a cikkben?
A város, ahol kétszer olyan jó gyereknek lenni
Villa Camarum
Hangulatok a X. Komálom Gyerkőcfesztiválról
A város, ahol kétszer olyan jó gyereknek lenni
„Az úgy volt, hogy Hanusz Rónai Szilvivel leültünk, felcsaptuk a naptárt, és sorra vettük, melyik naphoz kapcsolódóan tudnánk valami jót, élvezeteset és emlékezeteset szervezni Komáromban. Május és június határán pedig ráböktünk a nemzetközi gyermeknapra – az ezt célzó rendezvény addig még nem volt a városban, ennek mi voltunk az úttörői. A kezdetekkor – 11 éve rendeztük a legelsőt, sajnos a Covid közbeszólt, ezért ünnepeljük csak idén a tizedik évfolyamot – napján vagy a napjához közeli hétvégén ültük meg a városi gyereksereg legnagyobb buliját, azonban a pályázati rendszer, a KultMinor kiértesítéseire reagálva hatékonyabbnak tűnt átraknunk a dátumot augusztus végére”
– nyilatkozta portálunknak Kiss Réka, a Komálom Gyerkőcfesztivál egyik megálmodója, szervezője. Azóta aztán már a város is felismerte, hogy gyermekeknek izgalmas programokat szervezni, az ő kedvükben járni, mindenkinek öröm, így Komárom immáron két ilyen rendezvénnyel büszkélkedhet: egy gyereknappal és egy gyerkőcfesztivállal. Kétségtelen, hogy ha gyerekként már nyakunkba vennénk-vehetnénk a világot, mint annak idején a népmesék többségében láttuk, egészen biztosan sokan vennék az irányt a Szent András bazilika tornya irányába.
Villa Camarum
Ezzel a latin névvel három helyen találkozhat a Komárom múltjában, jelenében kutakodó. Egyrészt a történelemkönyvekben: Komárom helyén egykor három piacos település volt, ezek egyikét hívták Villa Camarumnak. Másrészt az ezt a nevet felvevő polgári társulás, harmadrészt pedig – legújabban – a komáromi Újvár Kronwerk (koronamű) bástyarendszerében berendezkedett sörfőzde, a Kamarum egyik zászlós termékén, mely ugyanezt a nevet viseli, és kínálja magát szűretlen, pasztőrözetlen formában, ahogyan arról már portálunk is beszámolt. Én most a másodikról kívánok szólni, a Villa Camarum Polgári Társulásról, Kiss Réka segítségével.
„Eleinte baráti társaságként indult, vártakarításokkal hívtuk fel magunkra a figyelmet: 2010-11-től szerveztünk önkéntes alkalmakat az erőd falain belül, aztán a bástyákban, sőt voltunk a komáromi kórház területén is takarítani, parkot rendezni. Gyorsan és erősen összekovácsolódtunk, és 2014-ben döntöttünk a formális működés mellett, s tömörültünk polgári társulásba. Igyekszünk élni a lehetőségekkel, a számunkra fontos értékrendet közvetíteni. Időközben lett egy közösségi terünk is, a Zichy-pont: megannyi rendezvényünk pompás helyszíne. Mindezt munka mellett, félig-meddig civil alapon, ami nem egy nehézséget szült már, de nem tudjuk abbahagyni, mert ténylegesen hiányozna, ha nem lenne.”
Kulturális sokszínűség és gazdagság jellemzi 2025-ben Komárom városát, melynek kialakulásához nagyban hozzájárult a Villa Camarum Polgári Társulás fáradhatatlan gárdája. Nemcsak a gyermeknapnak rakták le ők a megingathatatlan alapjait, hanem bizony a karácsonyi műsoroknak is: ma már tömegek gyűlnek össze az adventi időszakban a város főterén, annak idején a Villa Camarum PT közös városi koszorúkészítésre és gyertyagyújtásra hívogatott, elültetve ezzel a közösségben lenni nagyon jó érzést a városlakókban.
Hangulatok a X. Komálom Gyerkőcfesztiválról
Hol is tértem el az eredeti mesefonalamtól? Ó, megvan: csattogunk a beteg kis esernyő alatt a nagy szerelemmel a Tiszti pavilon felé, átvágunk a téren, ahol még áll a színpad: fedése megóvja pallóját és a rajta felhalmozott technikát. Pénteken indult a rendezvény: előbb a VagaBanda Óriáscirkuszát, majd a Kolompos együttes gyerekkoncertjét élvezhették a nézők. Aztán felbolydult nemcsak a színpad, hanem maga a nézőtér is: rózsaszínen, mosolyogva, arcukon eltökéltséggel, boldogsággal és magabiztossággal bevonult a dél-komáromi Silk Stúdió légtornász csapata. A lányok fergeteges bemutatóval készültek: légi selymen és karikán, melyek függesztve voltak, illetve talajon prezentálták tudásukat, ámulatba ejtve a nagyérdeműt. Fellépésük után a műsorvezető óva intett mindenkit a hazameneteltől, jelezve, hogy csupán pár perces technikai átállás következik, és máris színpadra lép a mindig kiváló hangulatot teremtő Hot Jazz Band zenekar.
Sajnos az időjárás másként gondolta. Bár az előrejelzések csupán késő estére, éjjelre mutatták a romlást, hevesebb záporokat, zivatarokat, olybá tűnik, a vihar is kíváncsi volt a zenekar előadására. Heves szélviharral, kövér esőcseppekkel érkezett, ami pillanatok alatt szétoszlatta a közönséget, kényszerhelyzetbe hozva a szervezőket és a fellépőket egyaránt. A döntés azonnal érkezett: a Hot Jazz Band bekuckózta magát a Zichy-pont színpadára, a nézők pedig a „sok jó ember kis helyen is elfér” elv alapján igyekeztek beférni és táncolni egyszerre.
De már megint eltértem az eredeti mondanivalómtól. Megérkezünk a gyerkőcfesztivál színhelyére, az eső miatt a Tiszti pavilonhoz. Ha nem esne, akkor szokásosan az Anglia park adna teret a gyermekzsivajnak. Az épület előtt tűzoltók és mentők: riadalomra semmi ok, csupán szakmájukat bemutatni érkeztek – ez mindig nagy attrakció a gyerekek között. Odabent kisebb-nagyobb terekre, kuckókra oszlott a gazdag programfolyam. Ahogyan már megszokhattuk az előző években, mókás emlékfotókat készít a SelfieCam Fotobox, tőlük csak pár lépésnyire pedig egy új kezdeményezés: a Mária Rádió Mirjam a misék közvetítésére alkalmas keverőpulttal érkezett.
„Berendeztünk egy apró közvetítőstúdiót, ahol igyekszünk a rádiózást gyermekközpontúvá tenni. Énekelni és szavalni lehet a mikrofonba, ezeket rögzítjük, a kicsiny előadók visszahallgathatják, illetve a hanganyagot e-mailben elküldjük nekik”
– tudom meg Apagyi Lászlótól, a Mária Rádió Mirjam technikusától, akinek a műszaki megoldásokban ezen a délutánon unokája, a legifjabb Apagyi László segít. A nagyapa büszkén mesél róla, felelevenítve a 2021-es évet, amikor a Bacsfán tartott szentmisét, melyen Erdő Péter bíboros is részt vett, unokája, az akkor még csak 16 éves Lackó közvetítette a pult mögül.
A Tiszti pavilon dísztermében megannyi kézműves, akik foglalkozásokkal várják a gyerekeket, izgalmas fajátékok, társas és kirakós. Jelen van a Kenderkóc játszóház, a Magyar Posta „mesepostája” és méretes pecsétjei, a Szinnyei József Könyvtár pedig mesekuckót rendezett be, ahol megjelent Pöttyös Panni is meg az Ablak Zsiráf. Lehet színezni, gyertyát meríteni és díszíteni, virágot készíteni szalvétából meg kartonból, nemezelni; készülnek csillámtetkók, arcfestés is. A kisteremben előbb Csiba Julcsi mosolya csábítja táncra és játékra a kicsiket: interaktív koncertjének a Hopp Juliska címet adta. Őt Paár Julianna váltja a mikrofonnál: Kerekerdő című mesekoncertjéből nem hiányzik a szemet gyönyörködtető csárdás sem; a Portál Színház pedig szlovák nyelvű bábelőadással érkezett.
Az emeleten, a Szonáta teremben Écsi Gyöngyi bábelőadását izgulhatják végig a gyerekek: bekukucskálnak a királyi pár és a szegény ember otthonába, megtudva, hogy a rang csak egy szó, valójában mind ugyanolyan emberek vagyunk.
Dés László énekli az Üvegtigirs című film egyik betétdalában: „egy jó kis nap volt valamiért!” Nos, ugyanígy érzek: jó kis nap volt! Csak nem teszem hozzá, hogy valamiért, mert pontosan tudom az okát: olyan emberek dolgoztak rajta, akik nem magukért tesznek, hanem azért, hogy Komáromban tényleg boldogság legyen gyermeknek lenni!
fotó: Kalmár Csaba
